Hatami újra megpróbálja

Érzelmi kitörésektől sem mentes beszédben jelentette be Hatami iráni államfő a második elnöki ciklusra szóló jelöltségét. Az 57 éves iszlám teológus államfő elismeri bár, hogy mérsékelt reformtörekvései az elmúlt négy évben rendre zátonyra futottak a nagy hatalmú vallási konzervatívok ellenállásán, ám úgy véli: visszavonulása csalódást okozna a bizalmukat személyébe helyező tömegeknek.
Az Iráni Iszlám Köztársaság sajátos alkotmányos berendezkedése folytán a legfelsőbb vezető kinevezésére jogosult szakértői gyűlés, illetve az alkotmányos felügyeleti jogokat gyakorló őrök tanácsa meghatározó szerepet játszik az ország politikai életében. A tényleges hatalom a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah kezében összpontosul, ehhez képest a mindenkori államfő csak másodlagos jogkörökkel rendelkezik. Hatami elnök Irán demokratizálására törekvő törvényjavaslatai így nem kerülhették el a konzervatív erők által uralt testületek vétóját. Az elmúlt hónapokban a választási előkészületek jegyében az államfő 40 híve került börtönbe, s reformpárti sajtóorgánumok tucatja volt kénytelen beszüntetni tevékenységét -- adja hírül a Reuters.
A teokratikus Iránban várhatóan nem okoz majd falrengető változásokat az, ha a 42 millió szavazópolgár döntő többsége a várakozásoknak megfelelően a rendszer óvatos reformjára törekvő Hatamira adja szavazatát. Kérdés azonban, hogy Hatami képes lesz-e a társadalom újbóli mozgósítására, illetve az 1997-es választásokon elért elsöprő szavazati fölény megismétlésére. Négy évvel ezelőtt a választásra jogosultak 80 százaléka járult az urnákhoz, s az érvényes szavazatok háromnegyedét söpörhette be Hatami.
Az elnök persze nem szenved hiányt kihívókban: a vasárnapi határidőig 817 iráni állampolgár regisztráltatta magát az elnökválasztásra, a mindenféle rendű-rangú reménybeli jelöltek palettáját színesíti egy popénekes, egy utcai alkusz, s 20 nő is bejelentette indulási szándékát -- írja a Financial Times. A továbbiakban az őrök tanácsa jogában áll dönteni arról, hogy mely pályázók felelnek meg a jelöltté nyilvánítás feltételeinek. Legutóbb, az 1997-es elnökválasztáson az erősen konzervatív tagokat tömörítő testület a 200 indulóból végül négyet talált alkalmasnak a megméretésre. A vizsgálódás elsősorban a jelöltek iszlám hátterére terjed ki, így tág tér nyílik egy olyan jelöltlista összeállítására, mely a konzervatív erőknek leginkább tetsző választási eredményt valószínűsíti. A manipulatív törekvések ellenében hat az, hogy a konzervatív elnökaspiránsok között nem akad egy Hatamihoz foghatóan karizmatikus, a szavazóbázis egyesítésére képes személyiség sem.