Jóléti sokk a rendszerváltás

Az átalakuló gazdaságokban nőtt leggyorsabban a súlyos szegénységben élők száma 1990 és 1998 között. A legnagyobb léptékkel Kína halad a nélkülözés felszámolásában.
Magyarországon 1998-ban 2 százalék alatt volt a napi egy dollárból élők aránya, de a lakosság 7,3 százaléka napi két dollárnál kevesebből gazdálkodott. A csecsemő- és gyermekhalandóság tekintetében 1999-re a magyar értékek csupán a fejlett európai államok 1990-es szintjét érték el.
A "tiszta megtakarítást" -- ami az oktatási kiadásokat és a természeti erőforrások pusztulását is tükrözi -- tekintve az európai értékek meghaladják az amerikait.

A jelentés szerint a világgazdasági növekedésnek a hatvanas évek óta csökkenő üteme a kilencvenes években újra emelkedni kezdett. Ebben nemcsak az "amerikai csodának", hanem a fejlődő országok erőteljesebb növekedésének is szerepe van. A magyar bővülés összességében lassult, 1990 és 1999 között évi 1 százalékra. Ezen belül a feldolgozóipar évi 7,2 százalékos növekedése kiemelkedő volt, míg a mezőgazdaság termelése évente 3,1 százalékkal zsugorodott.
A bruttó hazai terméknél is gyorsabban növekszik a nemzetközi kereskedelembe kerülő áruk értéke. A valójában már a 19. század végén megindult, de a világháborúk, a gazdasági válságok és a protekcionizmus által az utóbbi két évtizedig feltartóztatott globalizáció különösen a kis gazdaságokat teszi nyitottá. A magyar áruexport és -import értéke 1999-ben a szolgáltatások nélkül számított GDP közel 215 százaléka volt. Ez megközelíti az ír adatot, és világviszonylatban a kilencedik legmagasabb érték. A régióból azonban Észtország és Szlovákia is nyitottabb ebből a szempontból.
A kereskedelem fejlődését még ma is nem jelentéktelen vámok hátráltatják. Az ezek miatt nem realizálódó kereskedelemből származó jóléti veszteséget világviszonylatban évi 255 milliárd dollárra becsüli a jelentés, melyből 108 milliárdot a fejlődő országok szenvednek el.
A fejlődők segélyezése sem alakul a gazdag országok vállalása szerint. Korábban az érintett ipari államok arra tettek ígéretet, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 százalékának mértékéig folyósítanak segélyeket a fejlődő országoknak. Eddig csupán Dánia, Hollandia, Norvégia és Svédország teljesítette ezt, az átlagos mutató 1999-ben 0,24 százalék volt. Bár a napi egy dollárnál kevesebből élők aránya 29-ről 23 százalékra csökkent, ez a világ 6,1 milliárdos népességéből még mindig 1,2 milliárd embert jelent.
A fejlődés egyik esélye a nemek közötti diszkrimináció megszüntetése. A statisztikák szerint egyértelmű a kapcsolat a magas csecsemő- és gyermekhalandóság, valamint az anyák alacsony iskolázottsága között. A Világbank 2001-es becslése szerint Latin-Amerikában és a karibi államokban 6 százalékkal lenne nagyobb a kibocsátás, ha a nők és a férfiak azonos bért kapnának azonos munkáért.
Ami az infrastruktúrát illeti, a feltörekvő térségek között a rendszerváltók komoly előnye a kövezett utak magas aránya. A mobiltelefon-használók viszont a lakosság számához viszonyítva kétszer többen vannak Latin-Amerikában, mint az átalakuló gazdaságokban. A GDP-nek az információs-kommunikációs technológiára fordított aránya 1999-ben 6,42 százalék volt Magyarországon. Ez magasabb, mint a német vagy a francia érték, de több mint 2 százalékponttal marad el a cseh és közel hárommal az amerikai adattól.
A felhasznált energia egységére vetített GDP vonatkozásában nemcsak Európa legfejlettebb államai, de -- a vásárlóerő-paritás figyelembevételével -- Magyarország is megelőzi az Egyesült Államokat. A környezet kihasználására jellemző, hogy évente magyarországnyi területű erdő tűnik el a föld színéről.
Az ENSZ tagországai 2000 szeptemberében hét nemzetközi fejlesztési célt fogadtak el. A Világbank kiadványa 21 mutatóval méri a gazdasági jólét, a szociális fejlődés és a környezet védelme érdekében tett lépések hatását. A jelentés ezek mellett több mint 800 statisztikai adatot közöl -- ahol hozzáférhető -- 148 gazdaságról.