Nagy árkülönbségek az EU-n belül

Az EIU körülbelül 130 márkás fogyasztási cikk árát hasonlította össze Svédországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy a brit és svéd árszínvonal jelentősen meghaladja a másik három vizsgált országban mért szintet. A legolcsóbb, illetve legdrágább beszerzési hely között az 50-60 százalékos árkülönbség sem ritka (lásd grafikonunkat).
Az EU belső piaca tehát nem működik úgy, ahogyan kellene -- vonja le a következtetést Leif Pagrotsky svéd kereskedelmi miniszter. Stockholm hét másik tagállammal -- Dániával, Finnországgal, Írországgal, Luxemburggal, Hollandiával, Nagy-Britanniával és Belgiummal -- együtt a védjegyekre vonatkozó uniós szabályok módosításával szeretné lefaragni a meglévő tetemes árkülönbségeket.
A fogyasztóvédelemmel foglalkozó hét végi informális EU-tanácsülésen is kifejtett véleményük szerint emiatt szükség lenne a "párhuzamos import" -- tehát márkás termékeknek a gyártó által kijelölt csatornáktól független behozatala -- engedélyezésére. A fogyasztók ily módon nem lennének kiszolgáltatva a márkatulajdonosok "diktátumának" -- hangzik az érvelés.
Az Európai Bizottság szerint ugyanakkor a párhuzamos import engedélyezése -- legalábbis rövid távon -- nem befolyásolná érdemben az egyes tagországok árszínvonalát. Frits Bolkestein illetékes biztos a találkozón kijelentette: a fogyasztói árakat egy sor más tényező -- a forgalmi adó mértéke, a kereskedelem felépítése, a fogyasztói szokások, a nemzeti piacok sajátosságai stb. -- is befolyásolja, ezért nem látszik indokoltnak a védjegyekre vonatkozó közösségi jogszabályok módosítása.