Támogatási térképet kér az EU

Elsősorban az állami támogatások szabályozásában marad el a közösségi elvárásoktól Magyarország a csatlakozási tárgyalások versenyjogi fejezetét illetően. Brüsszel a regionális térkép véglegesítése és a versenyügyi hatóságok "felfegyverzése" mellett az úgynevezett érzékeny szektorok kezelése terén is előrelépést vár hazánktól.
Európai bizottsági tisztviselők efféle problémák fényében fogalmaznak úgy, hogy amíg nem látják szavatoltnak ténylegesen EU-konform rendszerek konszolidálását adott tagjelölt országokban, addig a versenyjogi fejezet lezárást sem látják realisztikusnak.

"Érdemi munkát akarunk végezni, de ehhez időre van szükségünk. Ezért is mondjuk azt, hogy adjanak nekünk időt, ha kell, az év végéig, ha kell, a jövő évig, mielőtt lezárnánk (a versenypolitikai) joganyagfejezetet is" -- jelentette ki Alexander Schaub, az illetékes bizottsági főigazgatóság főigazgatója kelet-európai újságírókkal találkozva.
Schaub egyúttal megerősítette azt a már ismert brüsszeli elvárást, hogy a tagjelöltektől nemcsak azt kérik, a csatlakozás idejére tegyék teljeskörűvé a versenyszabályozás EU-konformitását, hanem hogy már a tagságot megelőzően váljon általánossá annak végrehajtási hatálya és gyakorlata is. Brüsszel látni szeretné, hogy "a versenyszektort oly módon kezelik, hogy biztosak lehetünk abban: a csatlakozás után az adott jelölt taggá válása ésszerű munkát tesz lehetővé ezen a területen is".
Szakértők szerint bizottsági körökben mindenekelőtt attól tartanak, hogy ha az újonnan csatlakozó országok a belépés pillanatáig kivárnak adott támogatási formákra vonatkozó EU-jogszabályok érvényesítésével, akkor felettébb kényelmetlen helyzetbe hozhatják a közösségi versenypolitikáért felelős bizottsági főigazgatóságot. Az utóbbi ugyanis rákényszerülhet, hogy egyik napról a másikra vállalatok százai ellen indítson eljárást a közösségi szabályoktól eltérő mértékű vagy formájú támogatás miatt.
Ezt részint nem győznék kapacitással, részint az ügy komoly politikai feszültséget is indukálhat. Emellett komolyan tartanak attól is, hogy ha a jelöltek illetékes hatóságai és a szektor érintett gazdasági alanyai nem kezdik meg a közösségi szabályozás "begyakorlását", akkor ez rengeteg zavarhoz vezethet a taggá válás idején.
Magyarország esetében alapvetően három területen vannak brüsszeli érzékenységet sértő eltérések. Az egyik a vállalati magatartás szabályozását és monitorozását intézményi oldalról szavatoló hatóság -- a Gazdasági Versenyhivatal és a versenytanács -- relatív "fegyvertelensége". Véleményezési szerepük van, fogalmakat tisztázhatnak, aktív részvevői a joganyag feldolgozásának, jelentést készíthetnek és még számos formában fontos módon hozzájárulhatnak a versenyfeltételek figyelemmel követéséhez, ám nincs szankcionálási jogkörük. Következő lépésként ugyan adott a jogi fórumokhoz fordulás lehetősége, ám Brüsszelben emlékeztetnek arra, hogy a közösségi versenypolitikáért felelős Európai Bizottság maga az eljáró hatóság is, és a jogi fórumhoz az elmarasztalt fordulhat akkor, ha nem tud egyetérteni a döntéssel, vagy kirótt büntetéssel.
Hasonlóan "deficites" a felügyelő hatóság hatásköre az állami támogatásokban tapasztalt eltérések esetében is -- "közvetlenül nem foghatják le a kormány kezét, ha meg nem engedett gyakorlatot tapasztalnak", jegyezte meg erről egy brüsszeli illetékes --, mi több, az önkormányzati döntések egyelőre keresztül sem mennek a monitorozást végző hatóságokon.
Általában is elmondható, hogy a legtöbb kifogás a magyar -- és többnyire a jelölt országbeli -- gyakorlatot az állami támogatások kapcsán éri, miközben például a kizárólagos jogok (állami kereskedelmi monopóliumok) esetében lényegében már lezártnak tekinthető a joganyagrész véleményezése.
Az igazsághoz tartozik, hogy ennek csak részben oka a jelölteknél esetenként aránytalan mértékű vagy formájú támogatási politika megléte. Fontos tényező az is, hogy e terület szabályozása relatíve új még a közösségi joggyakorlatban, amely maga is egyelőre folyamatos fejlődik.
Emellett -- elsősorban ami az adókedvezményeket illeti -- a kérdéskör egésze (különösen az euróra történő felkészülés jegyében) a figyelem előterébe került a tagállamokban is, és miközben Brüsszelben folyamatos erőfeszítéseket tesznek az adókedvezmények visszaszorítására, nehezen tudják tolerálni hasonló jelenségek túlburjánzását a leendő új tagok körében.
Magyarország esetében ugyan "túlburjánzásról" voltaképpen nincs szó -- a vállalkozói szférának Magyarországon nyújtott állami támogatások a legutóbbi években a GDP 1-2 százalékát teszik ki, ami EU-sáv alsó felén mozog --, ám visszatérő kifogás a nem kellő mértékű átláthatóság. Így közösségi részről mindenekelőtt nehezményezik a támogatások "regionális térképének" a hiányát, amely egyértelműbbé tehetné, hogy adott körzetben működő vállalkozás -- egyéb szempontoknak való megfelelés esetén -- milyen mértékű támogatásra számíthat. (A közösségi szabályozás ma a beruházások értékének 50 százalékánál húzta meg a nagyvállalatoknak, 65-nél a kis- és közepes méretű vállalatoknak nyújtható állami támogatások maximumát. Ez azonban -- lefelé -- különböző mértékben eltérhet attól függően, hogy az adott régió fejlettsége milyen szinten áll.)
A magyar gyakorlat egyelőre adós mind a regionális térkép véglegesítésével, mind pedig a mindebből adódó támogatási maximumok szektoronkénti átvezetésével a megfelelő támogatási programokban. A kormány ugyan a joganyagfejezetre vonatkozó tárgyalási álláspontjában határozott ígéretet tett arra, hogy -- miként a joganyag átvétele terén általában -- a csatlakozás időpontjáig teljes körű lesz az EU-konformitás e téren is, ám Brüsszelben a már említett okok miatt ezt későinek tartják, és hamarabb szeretnék a tényleges áttérést a közösségi gyakorlatra. Hasonló konfliktus terheli az úgynevezett érzékeny szektorokkal kapcsolatos támogatási programok szabályozását is.