Az egyszerűbb rezsim hatékonyabb

Az OECD-országokban megtörni látszik az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányának 1965 óta tartó növekedése. Bár az intézményi keretek, az egyes adónemek eltérő erejű hatása és a magánszektorra a szabályozással kényszerített egyéb terhek árnyalják a képet, az adók aránya a bruttó hazai terméken belül még ma is a legszélesebb körben elfogadott mutató az egyes államok közterheinek összehasonlítására.
Az adók GDP-hez viszonyított korábbi növekedéséért elsősorban az egyre magasabb összegű társadalombiztosítási járulékok feleltek. Nagyrészt ez utóbbiak magas szintje az oka a bruttó munkaerőköltségek és a munkavállalók nettó bére közötti nagy különbségeknek: Magyarországon például ez utóbbi alig fele az előbbinek. Különösen az alacsony képzettségűek munkapiacra csábítása érdekében számos EU-ország kezdeményezte a járulékok csökkentését a kis keresetűek körében, kedvező tapasztalatokkal. Hasonlóan hatékonynak bizonyultak az adójóváírások, főként megfelelő mértékű minimálbérrel kombinálva, hogy az előnyöket ne a munkaadók használják ki.
Az OECD az adókedvezmények számos hátrányára is felhívja a figyelmet. Így például a nyugdíjcélú megtakarításokat gyarapító, öngondoskodásra ösztönző adókedvezmények gyakran célt tévesztenek: az aktív éveikben jövedelmük túl nagy hányadát elfogyasztó alacsony keresetűek helyett igazi haszonélvezőik a magasabb jövedelműek, akik mindenképpen eleget takarítanának meg ahhoz, hogy ne szoruljanak később állami gondoskodásra. Ráadásul az ilyen megoldások egyes pénzügyi szolgáltatóknak kivételezett helyzetet biztosítanak, ami kerülendő, véli az OECD. Hasonlóan torzítanak a semlegesség elvét nem követő szabályozások az ingatlanbefektetések irányába, mivel a bérleti díjak és tőkejövedelmek sok országban nem adóznak. A párizsi székhelyű szervezet ajánlása szerint meghatározott üzleti tevékenységek -- például az infrastruktúra-fejlesztés -- költségeinek csökkentése átláthatóbb és tartósabb hatású nem adójellegű ösztönzők révén. Utóbbiak ugyanis gyakran nem szándékolt módon torzítják az erőforrások elosztását.
A magasan képzett, nagy jövedelmű munkavállalók nem csak a különböző adókedvezményeket tudják maximálisan kihasználni, de fokozódó mobilitásuk révén más országba költözéssel minimalizálhatják adójukat. Az erősen progresszív adórendszer fenntartása így anélkül csökkenti a hatékonyságot, hogy ezzel sokat nyerne az egyenlőség. Az OECD szerint a felső adókulcsok mérséklése és az adóalap növelése a kivételek eltörlésével lehet a követendő út, a jövőben ugyanis a horizontális egyenlőség -- azonos mennyiségű adó azonos gazdasági pozícióban -- biztosíthatja az igazságosságot a vertikális egyenlőség -- a magasabb keresetűek jövedelmük nagyobb hányadát fizetik adóként -- helyett.