Várják a külföldi munkaerőt
Magyarországon a kilencvenes évek végén a lakosságnak az 1,9, a munkaerőnek pedig 1,7 százaléka volt külföldi születésű; Csehországban és Szlovákiában ugyanakkor legfeljebb félszázalékos arányt mértek. A magyar adatok immár olyan európai uniós országokéval vethetők össze, mint Spanyol- vagy Olaszország.
A külföldi munkavállalók aránya az OECD szinte valamennyi tagállamában nő. Miközben azonban kevés ország engedélyezi a külföldiek állandó letelepedését, a piaci igények kielégítését célzó rövid távú munkavállalást egyre több kormány ösztönzi aktív intézkedésekkel. Ez elsősorban az informatikában és más csúcstechnológiai ágazatok magasan képzett szakembereire vonatkozik.
A kilencvenes évek folyamán Franciaország, és Ausztrália kivételével valamennyi OECD-tagállamban nőtt a külföldi munkavállalók aránya. Németországban elsősorban a külföldön élő németek és a kelet-közép-európaiak bevándorlása gyorsult fel, a skandináv államokban ugyanakkor inkább az ázsiai közösségek bővülése volt tapasztalható. A külföldiek arányát tekintve "csúcstartó" Luxemburgban, továbbá Írországban, Belgiumban és Portugáliában a többi EU-államból érkezők aránya igen magas. Az Egyesült Államokban élő külföldiek között a mexikóiak vannak többségben.
Az OECD-országokban dolgozó külföldiek elsősorban a feldolgozóiparban, a bányászatban, illetve a szolgáltatási ágazatokban (kereskedelem, vendéglátás, oktatás, egészségügy, háztartási szolgáltatások) találnak munkát. Arányuk a jellemzően hazai munkavállalóknak fenntartott állami adminisztrációban a legalacsonyabb. A munkaerő-piaci integráció azonban gyorsul: a második generációs bevándorlók alkalmazási mutatói már jóval kevésbé térnek el az "őslakosokétól". Jellemző ugyanakkor, hogy a külföldiek körében -- Olasz- és Spanyolország kivételével -- mindenütt magasabb az állástalanok aránya.
A külföldiek alkalmazása rugalmasabbá teheti a munkaerőpiacot, megkönnyítve a ciklikus változásokhoz való alkalmazkodást -- mutat rá az OECD. Míg azonban az 1970-es évek végéig a bevándorlási folyamatok a legnagyobb nyugat-európai gazdaságok konjunkturális mutatóival párhuzamosan alakultak, az utóbbi két évtizedben ilyen kapcsolatot már nem lehet felfedezni. A folyamatok kezelését a szakértők szerint a piaci igények pontos azonosítása, a megfelelő jelöltek kiválasztása és "becsalogatása" -- a leginkább keresett szakemberek terén világszinten hiány tapasztalható -- ugyanúgy nehezíti, mint a migráció nem gazdasági jellegű mozgatórugóinak megléte.
A bevándorlás tehát nem tekinthető csodaszernek a munkaerő-piaci feszültségek feloldására. Az OECD a fejlett országok lakosságának elöregedése kapcsán is hasonló következtetésre jut: a külföldi munkavállalók beáramlása szerintük elenyésző hatást gyakorol a hosszú távú folyamatokra, önmagában tehát semmiképpen nem oldhatja meg az elöregedés problémáját.
