A hét végén sorra érkeztek Macedóniába a NATO-tagállamok csapatai, miután az észak-atlanti szövetség a múlt héten úgy döntött: 3500 katonát küld a balkáni államba, hogy ott az Essential Harvest (Hatékony begyűjtés) fedőnevű akció keretében átvegye az albán lázadóktól a leadott fegyvereket. A 30 naposra tervezett akcióban Magyarország 41 civil szakértővel képviselteti magát. Az akcióra azután kerülhetett sor, hogy az összes közvetítő -- Javier Solana EU-főképviselő, George Robertson NATO-főtitkár, Francois Léotard francia EU-megbízott és James Pardew amerikai kiküldött -- jelenlétében két hete keretegyezmény aláírásával igyekeztek véget vetni a csaknem féléves "parázsló" polgárháborúnak (VG, 2001. augusztus 14.). Kézjegyükkel csak a szkopjei parlamentben képviselt szláv és albán pártok vezetői látták el az okmányt. Az albán felkelők hozzájárultak ugyan az okmányban foglaltak rájuk eső részének a teljesítéséhez, de nem írtak alá semmit. Az sem került nyilvánosságra, ki és milyen körülmények között dolgozta meg őket.
Az egyezség szerint az albán gerillák önként leteszik a fegyvert, cserébe amnesztiát kapnak, kivéve azokat, akik háborús bűnöket követtek el. A leadott fegyvereket a NATO 30 nap alatt begyűjti. Módosítják a macedón alkotmányt: kikerül belőle, hogy a szláv az országalkotó nemzet; az új bevezető le fogja szögezni, hogy az ország az összes etnikai csoporthoz tartozó állampolgár társadalma. Egyenrangú státust kap az ortodox, a mohamedán és a katolikus vallás. A parlamentben "kettős többségi rendszer" gondoskodik arról, hogy egyetlen kisebbségre se lehessen rákényszeríteni neki meg nem felelő törvényt: a javaslatot megszavazó képviselők felének egy vagy több kisebbségi csoportból kell kikerülnie. Hivatalos lesz az albán nyelv a parlamentben és azokon a településeken, ahol a lakosság több mint 20 százaléka albán nemzetiségű. A 20 százalékos klauzula vonatkozik az államilag támogatott albán nyelvű felsőoktatásra is. Az albánok arányosan képviseltetik magukat a kormányzás szintjén, a rendőrségben, az alkotmánybíroságban. A helyhatóságok önkormányzók lesznek, maguk nevezhetik ki rendőri vezetőiket -- központilag jóváhagyott listáról. Még az idén népszámlálást tartanak a nemzetiségi arányok pontos felmérésére, jövőre előre hozott parlamenti választások lesznek.
A macedón parlament csak akkor fog hozzá az egyezmény ratifikációs vitájához, ha a fegyverek egyharmadát már leadták az albánok, a törvénybe iktatás előtt le kell zajlania a teljes leszerelésnek -- ez már nincs benne a szövegben, utólag jelentette be Sztojan Andov parlamenti elnök. Ez valószínűleg így is van rendben, miután egyetlen nemzetközi közvetítő sem emelt szót ellene.
Már csak az a kérdés, mi a "teljes leszerelés". Hány fegyverük van az albán gerilláknak? Saját állításuk szerint 2000, a szkopjei kormány illetékesei szerint 8000, de utóbb már 85 000-ről is tettek említést. A számháború persze jobb mint a valódi, mégis: ezen a "banánhéjon" rögtön megcsúszhat az egész békefolyamat.
Az albán felkelők létszámát egy CIA-becslés maximum 2200-ra teszi. Eszerint a Nemzeti Felszabadító Hadseregnek (UCK) 200 tagja lenne, míg a Presevo, Medvedja és Bujenovac Albán Felszabadító Hadseregének (UCPMB) 1000-2000. Előbbi szervezet állítólag nem azonos a hasonnevű, Koszovóban már feloszlatott hadsereggel, de vezérkari főnöke, Gezim Ostreni a koszovói UCK parancsnoka volt, egy másik irányítóját, Emrush Xhemalit a Koszovói Népi Mozgalom vezetőjeként tartották számon; tudni vélik, hogy fegyvereik is a koszovói arzenálból származnak. Az UCPMB-ben, amelynek nevében három olyan Koszovón kívüli dél-szerbiai település neve szerepel, amely csak a közelmúltban került jugoszláv fennhatóság alá, szintén több koszovói ex-UCK-parancsnokról tudnak a helyszín ismerői. Az UCPMB NATO-közvetítéssel kötött ingatag tűzszünetet a belgrádi katonákkal. A macedóniai csetepaték első, február végi híreiben az szerepelt, hogy innen csaptak át macedón területre, a koszovói szál később keveredett a történetbe.
Az UCPMB szerint Macedónia mesterséges képződmény, ami helyett az ottani albán területeket Albániához vagy Koszovóhoz kellene csatolni, megteremtve akár az egyik, akár a másik "nagy"-változatát. Az UCK-propagandában ugyancsak szerepel célként az UCPMB-igény, de szó van ott Macedónia föderalizálásáról, illetve a keretegyezményben is vázolt megoldásról.
A jogkövetelés reális célkitűzés -- ennek most talán van is esélye a megvalósulásra. Elvben a föderalizáció is az lehetne, ha nyomában nem sejlene föl a teljes elkülönülés, ami akkor nem sokban különbözik Nagy-Albánia vagy Nagy-Koszovó ábrándjától. Itt azonban nem "festett egekről" van már szó, hanem nagyon is földhöz ragadt érdekekről, a csempészútvonalak zavartalanságának biztosításáról. Maga az egész háborúság -- a BBC szerint -- egy rutinműveletből terebélyesedett ki: a macedón biztonsági erők február végén sokadszor rajtaütöttek a határon átigyekvő albán csempészeken.
Macedónia földrajzi fekvése nemcsak a délebbre fekvő országok (Görög- és Törökország, Bulgária) számára stratégiai jelentőségű, amennyiben a Vardar völgyén itt vezet északra, Európa, az EU piacai felé a legrövidebb kereskedelmi útvonal, hanem az illegális kereskedők, a dohány- és kábítószercsempészek számára is. Ha ez utóbbi megfontolás áll az albán felkelők által kirobbantott háborúskodás mögött, akkor a NATO valóban jól teszi, ha nem nagyon bonyolódik bele a dologba.
Mert a szövetség láthatóan óvatos. Szószólói leginkább azt hangsúlyozzák, hogy mi nem a macedóniai művelet: nem béketeremtő és nem békefenntartó; nem közvetít a szembenállók között, nem is vállalkozik szétválasztásukra, nem települ a jelenlegi frontvonalakra; nem szereli le a gerillákat, nem kutatja fel fegyvereiket, csupán összeszedi amit leadnak; 30 napnál tovább nem marad a térségben. Robertson még így is jelentős kockázatról beszélt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.