A Nemzetközi Valutaalap Horst Köhler javaslata szerint, ha azt szeptemberben az igazgatótanács jóváhagyja, ötmilliárd dollárt azonnal Argentína rendelkezésére bocsát, hogy a 128 milliárd dolláros adósságterhet viselő ország fizetőképes maradjon. A csomag fennmaradó, hárommilliárdos részét piaci feltételű adósságcsere formájában kapná meg Argentína, ami szokatlan eleme az IMF segélycsomagjának. Az új elem alkalmazása megfigyelők szerint azt mutatja, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezet komolyan veszi a legutóbbi ázsiai válság óta hangoztatott kívánságot: ne csak a tagállamok közössége, hanem a kereskedelmi bankok és az egyéb kötvénytulajdonosok is viseljék rossznak bizonyult korábbi hiteleik költségét, ha adósuk fizetőképessége veszélybe kerül.
A vezérigazgató bejelentését hosszas tárgyalások előzték meg, főleg az Egyesült Államok kormánya húzódozott a bajba jutott országok megsegítésétől, míg a másik oldalon Argentína nagyobb segélyt szeretett volna. Paul H. O''Neill amerikai pénzügyminiszter még pénteken kétségeit fejezte ki általában az IMF segélypolitikája és konkréten Argentína esetleges megmentése iránt. Viszont Daniel Marx argentin pénzügyminiszter a segély bejelentése után azt mondta a Bloomberg hírügynökségnek: "mindnyájan egyetértettünk: a pénzért adott pénz nem elég".
A segély feltételeként Argentína megígérte, erősíti a költségvetési fegyelmet. Az argentin kongresszus a múlt hónapban takarékossági intézkedéseket fogadott el -- emlékeztet a Reuters. Ez a lakosságban nyugtalanságot keltett. Domingo Cavallo gazdasági miniszter, aki a múlt évtized eleji pénzügyi válság után bevezette a pénzmennyiség és a devizatartalék, továbbá a dollár és a pezó közötti merev kapcsolatot, és a mostani válságban Fernando de La Rúa elnök segítségére sietve ismét a kormány tagja lett, nem árulta el a segélyprogram részleteit, de megfigyelők rámutatnak: az IMF közleménye nem említette az argentin monetáris politika változását. Az argentin nehézségek oka, hogy a brazil valutaleértékelés válságba sodorta a dollárhoz mereven kötődő pezó fenntartását. A belföldi nominális költségek ugyan nem emelkedtek, de a bizalom megrendült, és a pezóbankbetétesek menekülni kezdtek. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy most az állam egyes belföldi kötelezettségeit kötvénnyel egyenlíti ki, de ez is megszegi a nulla adósságról szóló törvényt.