Afganisztán: a fénytelen elszigeteltség tragédiája

A súlyos etnikai, nyelvi -- és részben vallási -- megosztottsággal küszködő közép-ázsiai állam évszázados elszigeteltségének köszönheti az utóbbi évtizedek (és esetlegesen fenyegető jövőbeni) tragédiáinak sorozatát. Afganisztán -- amely sikerrel védekezett a brit gyarmati fennhatóság, illetve az orosz (később szovjet) befolyás kiterjesztése ellen -- máig nem tud mit kezdeni a sikerrel megőrzött függetlenségével. Az utóbbi évszázadokban nem kényszerült a világpolitikai és -gazdasági folyamatokhoz való igazodásra, földrajzi elszigeltsége folytán a legutóbbi időkig megengedhette magának azt a "luxust", hogy etnikai alapú belháborúk, extrém vallási és ideológiai kísérletek terepe maradjon.
Nagy "rutin" a hódítók kiverésében
A hetedik században érkezett arab hódítók révén iszlamistává vált ország az évszázadok folyamán hol indiai, hol perzsa, hol török befolyás alá került. A XIX. században aztán a brit és az orosz birodalmi terjeszkedés szorítójába került. A cár közép-ázsiai és Perzsia irányába való terjeszkedését aggódva figyelő britek 16 ezer fős sereggel vonultak fel az 1839-es első hadjáratuk során, három évvel később azonban menekülni kényszerültek Kabulból. Seregük teljesen megsemmisült, állítólag csak hírmondó jutott vissza Indiába. A második angol--afgán háború 1878--80-ban volt, amikor a briteknek sikerült befolyásuk alá vonniuk Kabul külkapcsolatait, végül azonban arra kényszerültek, hogy az oroszokkal közösen határozzák meg a mai Afganisztán határait.
1933 után Zahir Sah kétkamarás parlamentet hozott létre, és nyugati típusú reformokba kezdett, amelyek azonban kevés maradandó eredményt hoztak. Az uralkodócsalád elleni korrupciós vádak és egy súlyos aszály nyomán 1973-ban lázadás tört ki, amelynek során megszüntették a királyságot, hatályon kívül helyezték a korábbi alkotmányt, és köztársaság kiáltottak ki.
A belső ellentéteket azonban az 1977-es új alkotmánnyal sem sikerült megszüntetni. Az uralkodó pártot Moszkva hathatós támogatásával szervezték újjá, amely 1978 áprilisában véres puccsot hajtott végre. Ezt követően számos marxista típusú reformot vezettek be, a helyenként súlyos attrocitások kíséretében hozott intézkedések azonban óriási ellenállást váltottak ki vidéken. A zavaros helyzetet kihasználva Moszkva 1979 utolsó napjaiban megszállta az országot, és saját emberét ültette a hatalomba, ami egy kerek évtizedig tartó véres felszabadító háború nyitánya volt.
A szovjet megszállás ellen -- kezdetben gyengén felszerelve és elszigetelten -- küzdő törzsek 1985 elején egyesültek, ami lehetővé tette az iszlám államok és a Nyugat hathatós katonai segítségének megszervezését. Ezt követően az orosz fennhatóság végképp csak néhány városra korlátozódott, a 120 ezer fős hadsereg 1988-ban kivonult az országból. A szovjet sereg 15 ezer főt veszített. A háború a szerény intézményi és fizikai infrastruktúrát is tönkretette, a gazdaság összeomlott.
A szovjet kivonulás és a moszkvai változások nyomán a Nyugat elveszítette érdeklődését az afgán belviszonyok iránt. A közös ellenség veresége után a -- korábban egyesített -- törzsek egymásnak estek, a belharcokból a Talibán nevet viselő mozgalom került ki győztesen, amelynek zömét pakisztáni pástu menekültek adták. Az új hatalom az ország több mint 90 százalékát ellenőrzése alá vonta, a romokban heverő ország újjáépítése helyett azonban zavaros és világszerte megütközést keltő iszlám ideológiai kísérletekbe kezdett. Ennek során vált az ország a Nyugat elleni iszlám hadjárat bázisává, helyt adva a világszerte körözött terroristavezér, Oszama bin Laden szervezőtevékenységének.
A világ egyik legszegényebb országa
A pusztítás nyomán Afganisztán a világ egyik legszegényebb országává vált. A legfontosabb gazdasági tevékenységek sorában a mezőgazdaság lényegében csak a közvetlen megélhetést szolgálja. A legfontosabb kiviteli cikknek a kábítószert tekintik, amelynek eladásából származik az a kevés pénz, amellyel a gyér határ menti kereskedelemben fizetni tudnak. A jövőben várhatóan ez a tevékenység is visszaszorul, miután a Talibán-vezetés betiltotta az ópium alapanyagát adó mák termesztését. Ezzel egyébként az adott kábítószer világtermelésének 75 százaléka eshet ki.
Az utóbbi két év száraz időjárása miatt az ország gabonaszükségletének 60 százaléka hiányzik, az ennek pótlásán tevékenykedő nemzetközi segélyszervezetek munkatársait pedig a várt amerikai támadások veszélyére hivatkozva utasították ki az országból. Az öntözéshez szükséges berendezéseket részint a harcok során rongálták meg, a vízkészleteket pedig az aszály is apasztja.
Az infrastruktúra helyreállítása óriási tőke igénybevételét feltételezi, ezt azonban az adott helyzetben senki sem bocsátja rendelkezésre. Bénítja a gazdaságot a száguldó infláció, eközben az emberi erőforrások kiaknázását hátráltatja, hogy nőknek megtiltották a munkavállalást. Súlyosbítja a helyzetet a nagyszámú -- államon belüli és azon kívüli -- menekült.
A gazdasági fejlődést részint az ország természeti kincseire alapozva is el lehetne indítani, ezek kitermelése azonban az állandósult politikai bizonytalanság miatt el sem kezdődik, vagy ahol ilyen tevékenység folyt, ott abbahagyták.
Az országban lévő földgáz-előfordulásokat még a szovjetek mérték fel, és 140 millió köbméteres készleteket valószínűsítettek. A hetvenes-nyolcvanas években folytatott gyér kitermelés az utóbbi időben minimálisra csökkent, és csak belföldi igényeket elégít ki. Az olaj- és gázkondenzátum-előfordulást a szovjetek 95 millió barrelre becsülték. A tervezett finomítókapacitásokat azonban a háborúk miatt nem építették meg. Az üzemanyag nagy része jelenleg Pakisztánból érkezik, az amerikai diplomácia egyik kérése állítólag éppen ezen szállítások leállítását célozza. Gáz- és olaj-tranzitvezetékek megépítésére irányuló tervek nem jutottak el a kivitelezés stádiumába.
A szénvagyont állítólag 400 millió tonnára becsülik, ebből azonban 1998-ban mindössze 4 ezer tonnát termeltek ki. Áramot javarészt a környező országokból importálnak, a bevitel azonban az állandósuló fizetési problémák miatt akadozik. A vízerő-kapacitások kihasználását részint a hadműveletek, részint a szárazság akadályozza. Jelenleg a lakosságnak csak 6 százaléka jut áramhoz. Fémpiaci szakértők fontosnak tekintenek még néhány réz- és uránlelőhelyet.