A zöldhasú mentheti meg Argentínát

Az S&P CCC pluszra mérsékelte a korábbi B mínuszról az ország hosszú lejáratú szuverén adósságának besorolását, ugyanennek a rövid lejáratú változatára fenntartotta a szimpla C szerinti megítélést. A jövőbeni kilátásokra mindkét esetben "negatív" minősítést adott az intézet, ami azt jelenti, hogy további lefokozásra kell számítani. A lépést az ügynökség mindenekelőtt a szükséges további megszorításokkal szembeni politikai ellenállással, az adóbevételeknek a tavalyihoz képest 14 százalékos csökkenésével indokolta, ami valószínűvé teszi, hogy Argentínának át kell ütemeznie az immár 132 milliárd dolláros adósságát.
Fokozza a gondokat, hogy a hanyatlást nem lehet feltartóztatni, mert a kényszerű állami takarékosság még inkább a csökkenő jövedelmek spiráljába taszította a gazdaságot -- sorolja a gondokat a Reuters. Az ország külöldi megítélését jelzi, hogy az argentin államkötvények immár jócskán a -- különlegesen kockázatos -- bóvli tartományba csúsztak, a csökkenő árfolyamuk folytán a hozamuk 19 százalékponttal van az azonos lejáratú amerikai papíroké felett.
A helyzet súlyosságára tekintettel országkockázati figyelmeztetést tett közzé az Economist Intelligence Unit (EIU). A londoni székhelyű tekintélyes kutatóintézet nem sok esélyt ad a fizetőképesség fenntartása szempontjából oly fontos gazdasági növekedés újraindulásának. Ezért -- hangoztatja elemzésében -- különlegesen fontos, hogy az ország hozzájusson a 2002 végéig szükséges külföldi (akár hivatalos, akár magáneredetű) finanszírozási forrásokhoz. Ennek hiányában egyedüli perspektívaként marad a rendkívül magas kamatszint és a fizetésképtelenség. A súlyos helyzetben hármas forgatókönyvet állított össze az EIU Argentína számára.
Az első (40 százalékos valószínűségű) variáns szerint lesz további, hivatalos mentőakció, mert mind az OECD, mind az IMF érzi, milyen pusztító hatása lenne a jelenlegi kiélezett politikai, gazdasági és katonai helyzetben egy ekkora ország bukásának. A félelmek szerint Argentína magával ránthatná Brazíliát és az egész latin-amerikai térséget. E változat mellett szól, hogy Washingtonnak minden elképzelhető szövetségesre szüksége van, emellett a gyengélkedő értékpapírpiacoknak a legkevésbé egy egész ország csődjének bejelentésére van szükségük.
A második számú (szintén 40 százalékos valószínűségűre taksált) variáns szerint nem lesz újabb segélyakció, az ország megtagadja az államadósságok törlesztését, a leértékelést azonban elkerüli azzal, hogy az egész gazdaságot dollárbázisúra állítja át. Ez a lépés mérsékelné a dolláradósságot cipelő magánszektor terheit, és a valutakockázat kiiktatásával csökkentené az országkockázati felárat. Nem csökkenne viszont a deflációs nyomás, és a felértékelt dollár miatt nem javulna az ország nemzetközi versenyképessége.
A harmadik (20 százalékos valószínűségű) variáns szerint lesz leértékelés. Ez hosszú távra talán kedvező lehetne, rövid távon azonban infláció és tömeges csődök formájában jelentkező pusztító hatásra kellene számítani, ami összességében tovább mélyítené a már jelenleg is bénító recessziót.