Elmozdulás a versenyjogi vitában

Sokáig úgy tűnt, hogy a versenyjogi fejezet kapcsán kialakult már-már patthelyzetszerű véleményeltérés akár a csatlakozási tárgyalások végéig is eltarthat. A magyar kormány azonban a közelmúltban brüsszeli megítélés szerint is fontos lépéseket tett, mintegy kimozdítva a kérdést az eddigi holtpontról. Egyfelől az idén tavasszal elfogadott pénzügyi tárgyú törvénycsomag (2001. évi L. törvény) módosította az államháztartásról szóló korábbi jogszabályt, alapelvvé téve, hogy 2002. január elsejétől tilos versenyt torzító állami támogatást nyújtani. Ezt egészíti ki az a közelmúltban született, "a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szóló" kormányrendelet (163/2001, IX. 14.), amely a lehetséges kivételek meghatározását szabályozza. Szakértők rámutatnak, hogy ezzel a magyar jogszabálystruktúra lényegében átvette a közösségi rendet, amennyiben az utóbbinál is a római szerződés általánosságban tiltja a versenyt torzító állami támogatást, majd pedig a bizottság saját hatáskörben intézkedik az ettől való esetleges eltérések szabályozásától.
A versenyjogi fejezet ügye a csatlakozási tárgyalások folyamatában hosszú időn át már-már reménytelennek tűnt, jóllehet az uniós előírások magyarországi átvételének készsége sohasem volt kérdéses. Annál merevebbek voltak eddig a frontok a vonatkozó jogszabály végrehajtásának időzítését illetően. EU-részről Mario Monti versenyjogi biztos kezdettől fogva arról beszélt, hogy már jóval a taggá válás előtt EU-alapokra kell helyezni a jelölt országok gyakorlatát az állami támogatásban, értve ez alatt mindenekelőtt az EU-rendszertől eltérő mértékű adókedvezmények felszámolását. Magyarország nem kevésbé kitartóan igyekezett halogatni a végső átállást, azzal érvelve, hogy amíg nem látszik garantált időpont a csatlakozásra és ezzel a tagsággal járó támogatások élvezésére, nem mondhat le a külföldi működőtőke becsalogatásáról, akár nagyobb adókedvezmények árán is.

A nemrég kiadott kormányrendelet fontos jellemzője, hogy részletekbe menően intézkedik a mentességnyújtás feltételrendszeréről -- utat nyitva az ellenintézkedések lehetősége előtt is --, kitér az úgynevezett érzékeny szektorokra, és tartalmazza az EU-részről eddig hiányolt úgynevezett regionális támogatási térképet is.
Magyarországon eddig az úgynevezett "maximális támogatási intenzitás" az egész országban egységesen 50 százalékos -- kis- és középvállalkozások esetében 65 százalékos -- lehetett. Az új kormányrendelet a nyugat-dunántúli térségnél a fő szabály 45 százalékos támogatást tesz lehetővé, Pest megyében 2002--2003-ban az esetek többségében még 50, de 2004-től már csak 40 százalékos lehet ez a mutató. Budapesten 2002-ben még 40, 2003-tól már csak 35 százalékos lehet a maximális támogatási mérték. Az ország többi régiójánál egységesen az 50 százalékos kulcs alkalmazható.
Brüsszelben bizottsági illetékesek mindezek láttán "helyes irányba tett lépésként" kommentálták a magyar jogfejleményt, ám rögtön azt is értésre adták, hogy változatlanul hiányolják az adókevezményekre vonatkozó részek csatlakozási előtti hatályba helyezését. Elfogadhatatlannak tartják azt az érvelést, hogy az EU támogatási alapjai belátható közelsége nélkül nem lehet egy ilyen lépést megtenni, és arra hivatkoznak, a strukturális és kohéziós alapok egyébként sem működőtőkét pótló források, hanem infrastruktúrát fejlesztő segélyek. "Megdöbbentő az a konszenzus, ami e kérdés megítélésében Magyarországon van" -- jegyezte meg egy bizottsági illetékes, és emlékeztetett arra, hogy a hosszú időre szóló adókedvezmény éppen a magyar adófizető zsebére és a költségvetési bevételek rovására megy.
A kép teljességéhez tartozik, hogy ezekben a hetekben várható az aktualizált közösségi tárgyalási állásponttervezet, ami elvben hozhat elmozdulást az eddigi merev bizottsági megközelítésben, de erre bennfentesek csak kevés esélyt látnak. A hivatalos érvelés szerint a tagjelöltek vállalatainak "bele kell tanulniuk" az új versenyfeltételekbe, nem lehet megengedni, hogy mindez csak a tagsággal kezdődjön el. Valójában Brüsszelt nem kis mértékben az aggasztja, hogy ha az új tagországok nem számolják fel még a csatlakozás előtt az EU-szabályoktól eltérő támogatásokat, akkor a bővítés után a bizottságnak alkalmasint vállalatok százai ellen kell eljárást kezdeményeznie meg nem engedett szubvenció miatt. "Már az eddigieket sem szerették. De különösen aggasztja őket, hogy a csatlakozásig további vállalatok részesülhetnek még hasonló kedvezményekben" -- jegyezte meg egy brüsszeli diplomata.
Az egyik magyar remény az, hogy a ma kedvezményben részesülő nagyvállalatok többsége EU-országbeli. Sok múlhat azon, hogy ez utóbbiak esetleges otthoni lobbizása rugalmasabb irányba tolja-e el a tagállamok álláspontját a kérdésben. Szakértői körökben azonban sokan arra számítanak, hogy -- különösen, ha mind több tagjelölt beáll a sorba, márpedig erre egyre több példa van -- a kizárólag a csatlakozási dátumhoz kötött magyar álláspont hosszú távon aligha lesz tartható.