Felzárkózás, vagy árletörés

A nemzetközi kereskedelmi forgalomban részt nem vevő javak GDP-n belüli aránya ráadásul a fejlődéssel párhuzamosan nő, hiszen a szolgáltatások hagyományosan ebbe a csoportba tartoznak. A Balassa--Samuelson-hatást erősíti az a tény is, hogy az ármozgások nem maradnak elszigeteltek a gazdaság különböző szektorai között.
Rosati 1993 és 1999 közötti termelékenységi adatokon alapuló becslése szerint a csatlakozásra váró közép-európai országokban az eurózóna átlagán felüli inflációból átlagosan mintegy 2-4 százalékpont írható e hatás számlájára; a gyors termelékenységnövekedéssel büszkélkedő Magyarország esetében ez az érték 3,8 százalékpont. A maastrichti inflációs konvergenciakritériumnak ez alapján csak Csehország tudna megfelelni.
Az infláció visszafogására összpontosító, szigorú monetáris politika Rosati szerint nem jelentene megoldást: a termelékenységi előnyök ebben az esetben a kamatlábak emelkedésében jelennének meg. A nemzeti valuták ezzel párhuzamos erősödése viszont az árfolyamok stabilitását megkövetelő kritérium teljesülését tenné lehetetlenné.
Szapáry György, a Nemzeti Bank alelnöke nem ennyire borúlátó: szerinte Rosati számításai régi adatokon alapulnak, a jövőre nézve ezért nem irányadóak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a gazdaságok nemzetköziesedése során a Rosati által említett tendenciával ellentétes hatás is érvényesül: egyre bővül a nemzetközi kereskedelmi forgalomban részt vevő javak köre, ami szintén az inflációs hatás mérséklődésével jár.
Az alelnök -- hazánk 2006-os EMU-csatlakozását feltételezve -- összehasonlította Magyarország jelenlegi, illetve Spanyolország, Portugália és Görögország négy évvel a monetáris unióhoz való csatlakozás előtti helyzetét a konvergenciakritériumok területein. Megállapította, hogy Görögország akkori helyzetét tekintve minden területen jobban állunk, Spanyolországnak és Portugáliának pedig csak az inflációs teljesítménye volt jobb.