Gazdaságösztönző tervek világszerte

A külön-külön végrehajtandó élénkítés ötlete már napokkal ezelőtt utat talált magának egy sor tagállam kormányhivatalaiba, ezért a hét eleji pénzügyminiszteri tanácskozásra az igazi kérdés az maradt, hogy mit szól ehhez Brüsszel, illetve lenne-e létjogosultsága valamilyen összehangolt intézkedésnek. A pénzügyi kérdésekben illetékes brüsszeli főbiztos, Pedro Solbes máris tényként könyveli el a költségvetési egyensúlyi pozíciók romlását, és csak azt sürgeti, hogy a kiadások elszaladását tartsák ellenőrizhető keretek között. "A stabilitási paktum lehetőséget nyújt a rugalmas reagálásra, ha együttműködünk" -- idézi a Reuters a politikust, aki mindössze arra figyelmeztet, hogy könnyű elkezdeni a költekezést, ezzel szemben nagyon nehéz a fiskális lazítások irányzatát visszafordítani. A stabilitási paktummal kapcsolatban a brit hírügynökség arra emlékeztet, hogy az három százalékban maximálja a deficit/GDP mutatót, amelyet a tagállamok az utóbbi években költségvetésük kiegyenúlyozásával, sőt, többletek felhalmozásával igyekeznek túlteljesíteni.
A fiskális ösztönzésnek az adott helyzetben való célszerűségét Didier Reynders is elismerte, ő azonban figyelmeztetett, hogy ilyen beavatkozás végrehajthatósága tekintetében az USA sokkal jobb helyzetben van. A soros elnöki tisztet adó Belgium pénzügyminisztere méltatta a jelentős többleteket eredményező korábbi amerikai fiskális szigor erényét, amely ilyen, válságba hajló időkben tág teret nyújt költségvetési kiadások növeléséhez. Mint arról hírt adtunk, az amerikai törvényhozás 100 milliárd dolláros keresletélénkítő csomagról vitázik (VG, 2001. október 15.).
Reynders szerint Európának is ilyen kurzust kellene követnie, és már középtávon többleteket kellene felhalmoznia. Bizonyos mozgásterük mindazonáltal az EU-tagállamoknak is van -- érvelt a politikus --, mert többségük jelentősen előrehaladt a makrogazdasági konszolidáció tekintetében, az infláció pedig alacsony, illetve csökkenőben van. Reynders szerint ilyen környezetben a fiskális politika -- beleértve az utóbbi időben sokfelé foganatosított adócsökkentéseket -- automatikus stabilizátorként működtethető, hogy az EU reagálni tudjon a külső sokkhatásokra.
Solbes és Reynders véleményét a hét elején lezajlott pénzügyminiszteri tanácskozás többi résztvevője is osztotta. A Luxembourgban tartott, szokásos havi összejövetelükön a politikusok mindazonáltal abban is egyetértettek, hogy a monetáris ösztönzés számára jelenleg nagyobb a mozgástér. Szokatlannak minősítette viszont a Dow Jones, hogy a politikusok átléptek egy korábban sérthetetlennek tartott határt, és kamatcsökkentést sürgettek az Európai Központi Banktól.
Az élénkítés hasznairól uniós szinten érlelődő kollektív felismeréseket tagállami szinten Franciaország (lásd keretes írásunkat), Németország és részint Nagy-Britannia példázza. A német kormánynak a jövő évi választások előtt ismét romlásnak indult foglalkoztatási helyzet okoz fejtörést, ezért a szociáldemokraták "rövid és határozott" akciókkal kívánnak lökést adni a 2002-re már csak 1,5 százalék körülire várt növekedésnek. Az intézkedés egy egyszeri és erős adócsökkentés formáját öltené, amelyet az ellenzék által uralt felsőház jóváhagyása nélkül is foganatosítani lehetne. Az euróövezeten kívüli Nagy-Britanniában a kormány elutasítja az ellenzék által sürgetett adócsökkentést, helyette kitart a nagy közszolgálati rendszerek (oktatás, egészségügy, rendőrség, közlekedés) modernizálását célzó monstre beruházások által való ösztönzés mellett.