Jövőre ötvenezer forint a minimálbér

Konszenzusos megegyezés született múlt pénteken a minimálbér jövő évi mértékéről. Az Országos Munkaügyi Tanácsban a kormány, a munkavállalói és a munkaadói oldal is egyetértett abban, hogy a legkisebb bér jövőre 50 ezer forintra emelkedjen. Bár nehéz tárgyalássorozat zárult le múlt héten, a kormány és a munkaadói oldal is úgy érzi, mindhárom fél nyertesként állhatott fel a tárgyalóasztal mellől. A munkavállalók saját véleményük szerint csupán részsikereket értek el.
A vállalatok -- s a döntés értelmében legújabban a főfoglalkozású egyéni vállalkozások is -- meg lehetnek elégedve az elért 15 milliárd forintos kompenzációval, mivel tavaly a 40 ezer forintos legalacsonyabb bér bevezetését mindössze egymilliárd forinttal ellentételezték. Ebből is mindössze 280 millió "fogyott" a sokak által túl szigorúnak tartott pályázati rendszer miatt. Arról egyelőre nem esett szó, hogy könnyítenek-e az igénybevételt gátló szabályokon. Tény azonban, hogy a munkaerő-piaci alapból elkülönített 15 milliárd mellett a jövő évi megyei, illetve fővárosi decentralizált keretekből is támogathatók lesznek a munkahely-megőrzési programok.
Úgy tűnik, erre igencsak szükség lesz, mert a magas élőmunkaigénnyel, elsősorban bérmunkában dolgozó vállalkozások az emeléssel nehéz helyzetbe kerülnek.
A békéscsabai székhelyű, olasz tulajdonban lévő Ellepi Hungária gyermekruha-konfekcióipari vállalat például a minimálbér emelkedése miatt tovább csökkenti magyarországi termelését. A cég tulajdonosa, Roberto Soldera a helyi szakképzés hiánya és a hazai minimálbér 40 ezer forintra történő emelését követően nyitott Románia felé, ahol három konfekcióipari céget vásárolt a román privatizációs szervezettől, és jelenleg több mint háromezer főt foglalkoztat -- mondta el lapunknak Tüdősné Barna Magdolna, a békéscsabai gyár igazgatója. Az Ellepi Hungária 1998-ban még több mint egymilliárd forint árbevételt produkált, az idén a bevétel várhatóan csak 600-700 millió forint körüli összeg lesz, a 2002-es üzleti év pedig teljesen bizonytalan. Az is elképzelhető, hogy a jelenleg 160 főt foglalkoztató Ellepi 2002-re minimálisra csökkenti termelését, s a romániai cég veszi át szerepét.
Hasonlóan vélekedik a hajdúdorogi Divat-Rubin 92 Kft. ügyvezető igazgatója, Nagy György Károly, aki keserűen megjegyezte: várható, hogy megszűnik a termelés a 220 embert foglalkoztató társaságnál. A kft. megrendelői keletebbre -- Ukrajnába, Romániába, Bulgáriába -- vonulnak.
Jövedelmezőségcsökkenésre számít a Kaloplasztik Műanyag- és Gumiipari Kft. igazgatója, Nyírádi János is. Elképzelhetőnek tartja, hogy bizonyos termékek gyártását meg kell szüntetniük, ami létszámcsökkentést vonhat maga után. A cégnél vannak olyan dolgozók, akiknek a bére nem éri el az 50 ezer forintot, s számítani kell arra is, hogy -- elkerülendő a feszültséget -- a többiekét is korrigálni szükséges.
Érdekes módon a lapunk által megkérdezett vállalkozások közül igen sokan jelezték azt, nem gondolják, hogy a támogatotti körbe kerülnének, illetve szerintük nehéz felvenni a kompenzációra szánt összeget.
Mint a Karamell Sütő- és Édesipari Rt. vezérigazgatója, Kőrösi András elmondta, bizonytalan és ismeretlen számukra, hogy milyen módon tudnak hozzájutni a kompenzációhoz a cégek. Hozzátette, szükség lesz arra, hogy áttekintsék a béreket, s előfordulhat, hogy lesznek olyanok, akiknek a munkájára a jövőben nem tartanak majd igényt.
A békéscsabai Unicon Rt. vezérigazgatója, Hatos Istvánné szintén azt mondta, számára a támogatás feltételei nem ismertek, de ettől függetlenül kevés esélyt lát arra, hogy a támogatotti körbe az egyébként jól prosperáló Unicon bekerülhet. Hatos Istvánné szerint a hazai konfekcióipar ma kevés kormányzati figyelmet kap, a közgazdászok többsége szerint sem a jövő ágazata, holott a legtöbb telephellyel rendelkezik az elmaradott kistérségek munkanélküliséggel sújtott falvaiban, ahol ez jelenti az egyedüli munkalehetőséget.
A makroközgazdászok valóban azon a véleményen vannak, hogy az olcsó munkaerőn alapuló versenyképesség nem jó fejlődési pálya egy gazdaság számára. Egyrészt rövid távon sem járul hozzá kellőképpen az életszínvonal javulásához, másrészt hosszú távon nehezen tartható fejlődési pálya. Ez az oka a fejlett, illetve fejletlen országok közötti munkamegosztás kialakulásának, ahol előbbi a magasan kvalifikált, drága munkaerővel állítja elő áruit, utóbbi pedig alacsonyabb technológiai színvonalon, olcsó munkaerővel termel. Ezért számos kutató makrogazdasági szempontból előnyösnek tartja a minimálbér ilyen mértékű emelését.