Nem teljesen megnyugtató a felkészültség egy esetleges biológiai támadásra

Nem kétséges, hogy Amerikában ma első számú beszédtémává léptek elő a lépfene-megbetegedésekkel kapcsolatos hírek. A Szövetségi Nyomozó Hivatal szerint egyelőre nincs bizonyíték, hogy a spórákat Oszama bin Laden csapata küldte volna szét a levélborítékokban, sokkal inkább valami "támadásutánzatra" gyanakszanak -- írja a The Wall Street Journal Europe. Ennek ellenére az eseményeknek máris érezhető a hatásuk számos területen. Az amerikai kormányzat meredeken növeli gyógyszervásárlásait és a felkészülésre fordított kiadásait (jelenleg mindössze 2,2 millió ember 60 napi kezelésére van elegendő ellenanyag.) A lépfene elleni, Cipro nevű antibiotikumot gyártó Bayer amerikai gyárában bevezették a hét végi műszakot a megugró igények kielégítésére. A postai alkalmazottak félnek a küldemények kezelésétől, a vállalatok pedig egyre nagyobb előnyben részesítik az elektronikus levélváltást.
A felkészültség szintje a floridai esetek gyors felismerése ellenére az Egyesült Államokban nem megnyugtató. A The Washington Post cikke szerint Florida éppen annak a kísérleti programnak köszönheti a gyors orvosi fellépést a járvány kitörésének megakadályozására, amelyet az ország többi államára is ki kellene terjeszteni. A bioterrorizmus elleni védekezés várhatóan hatalmas összegeket emészt majd fel: a kongresszus az idén akár 1,65 milliárd dollárt is megszavazhat erre a célra. A floridai tapasztalatok rámutatnak néhány kulcsfontosságú elemre, amelyek mindenképpen részét kell hogy képezzék a felkészültség javítását célzó terveknek.
Különös fontossággal bír az, hogy mi történik az első pár órában a felismerés és a feltartóztatás érdekében. A gyorsaságnak még nagyobb a jelentősége olyan fertőzések esetében, amelyek -- a lépfenével ellentétben -- emberről emberre is átterjedhetnek. A gyors válasz lehetősége nem pusztán anyagi kérdés: a jelenleg már meglévő éberség mellett az orvosok és nővérek felkészítése is szükséges, hogy felismerjék a szokatlan betegségeket. Biztosítani kell azt is, hogy információikat gyorsan és biztonságosan juttathassák el az egészségügyi hatóságokhoz. Az Egyesült Államokban sok helyütt még ma is a hagyományos postai utat használják a jelentések továbbításához, hogy így garantálják az adatok titkosságát. A források egy részét a vakcina- és antibiotikum-készletek emelésére kell fordítani. Elegendő számú laboratóriumot kell felszerelni a tesztekhez szükséges eszközökkel, és "orvos nyomozókat" kell kiképezni a terepen végzett munkára. Növelni szükséges a kórházak azon képességét, hogy rövid időn belül alkalmassá váljanak a szokásosnál több beteg átmeneti befogadására.
Az Egyesült Államokban sokasodó lépfene-megbetegedések az Európai Unióban is felvetették annak a kérdését, hogy a közösség orvosai és egészségügyi hatóságai vajon mennyire felkészültek egy esetleges járvány megfékezésére. A londoni városi egyetem kutatói a British Medical Journal című orvosi szaklapban tették közzé elemzésüket, amely a nemzeti egészségügyi rendszerek komoly hiányosságait tárta fel a fertőző betegségek felismerése és jelentése, valamint a tagországok egészségügyi hatóságai közötti együttműködés területén. Az 1997-ben Hongkongban kitört influenzajárvány hívta fel először a figyelmet arra a tényre, hogy az EU-ban nincs nemzetek fölötti szerv a járványok kezelésére, de a felkészültség még az oltóanyagokkal való ellátottság szempontjából is hiányosnak mondható.
A tanulmány egyik szerzője, Julius Weinberg a Reutersnak nyilatkozva elmondta, hogy az adatcserére szolgáló nemzetközi rendszerek nem mindig működnek jól. A fő problémát a kutató abban látja, hogy nem világos a felelősség és a feladatok megoszlása a vizsgálatok koordinálása és finanszírozása terén egy nemzetközi járvány kitörése esetén. Weinberg és kollégái a válaszadás hatékonyságának növelése érdekében egy európai megfigyelési és koordinálási központ felállítását javasolják.