Sok idő kell a felzárkózáshoz

Az utóbbi napokban kormányzati részről elhangzott, hogy az idén a bővülés az uniós GDP-növekedés duplája lesz, és ezt tartani lehet. Szakértők szerint azonban a két gazdasági térség fejlődése közötti kapcsolat nem multiplikatív, hanem additív, vagyis nem a növekedési arány, hanem a különbség állandó. Amennyiben a következő évizedekben átlagosan 3 százalékpontos lenne a differencia, 2020-ban érhetnénk el az akkori uniós színvonalat. Ez a feltételezés azonban meglehetősen optimista forgatókönyvnek minősíthető. Egyrészt azért, mert ilyen növekedési ütemkülönbség még az elmúlt évek gyors gazdasági bővülése mellett sem alakult ki. Ráadásul a statisztikailag megállapított népességfogyással számol, amit -- a népszámlálás adatai alapján -- úgy tűnik, részben ellensúlyoz a migráció.
Több szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt az -- eddig nem tapasztalt -- tempót két évtized átlagában kellene produkálni. Márpedig minél inkább közelítünk -- fejlettségben és gazdasági szerkezetben -- az unióhoz, annál kisebb a valószínűsége, hogy jelentősen el lehet térni az ott tapasztalt fejlődéstől.
Ez utóbbi megállapítással kapcsolatban általában két ellenérv szokott felmerülni. Az egyik Írország példája, amely hosszabb ideje átlagon felüli növekedést mutat fel. Ez a példa azonban több szempontból is speciális, például Magyarország (mértékadó vélemények szerint) soha nem számíthat olyan arányú külföldi tőkebeáramlásra, mint a szigetország. A másik ellenérv, hogy az EU-csatlakozás emeli a növekedési potenciált, a támogatások és a külföldi érdeklődés jelentős többletforrásokat biztosít. Ennek mértéke bizonytalan, de az eddig napvilágot látott tanulmányok jóval szerényebb hatást tulajdonítanak a beáramló tőkének. (Ráadásul amikor a hazai régiók egy része eléri az uniós fejlettségi szint 75 százalékát, automatikusan csökkennek az elérhető támogatások.)
Amennyiben az ütemkülönbség átlagosan 2 százalékpontnyi lenne, az uniós fejlettségi szint eléréséhez több mint 25 évre lenne szükség.
Az a tény, hogy a két gazdasági térség növekedése között hosszabb távon additív kapcsolat tételezhető fel, azt is jelenti: a felzárkózás idejét nem befolyásolja, hogy az Európai Unió milyen gyorsan fejlődik. Ugyanakkor elemzők felhívják a figyelmet, hogy nem feltétlenül érdemes mindenáron az utolérésre koncentrálni. A gazdasági fejlettséget ugyanis nem csupán az unióhoz viszonyítva érdemes vizsgálni, hanem önmagában is. Eszerint sokkal jobban járunk, ha egy dinamikus Európához képest kisebb növekedési többletet tudunk felmutatni, mint ha a nyugati stagnálást múljuk felül több százalékponttal.