Dollármilliárdok Törökországnak

A mostani bejelentés eredményeként Ankara megkaphatja a 13 milliárd dollár egészét, amelyet szükségesnek ítélt adósságai jövő évi kezeléséhez (VG, 2001. november 19., 2. o.). Az így hamarosan 29 milliárd dollárra emelkedő IMF-hitel a valutaalap valaha volt legnagyobb adósává teszi majd Törökországot. Jelenleg 22 milliárd dollárral Argentína a valutaalap legnagyobb adósa, korábban pedig Dél-Korea "érdemelte ki" ezt a címet, miután az 1997-es ázsiai pénzügyi válság idején 21 milliárd dollár készpénzhez jutott -- emlékeztet a Reuters. Precedens nélküli az is, hogy egy ország egy éven belül háromszor jusson IMF-forráshoz.
Az IMF igazgatótanácsa azzal indokolta Ankarával kapcsolatos döntését, hogy az erőteljes segítség a nemzetközi közösség további támogatását is garantálhatja. A valutaalap jelenleg a világbanktól próbál pótlólagos forrást szerezni Törökország számára, illetve "néhány bilaterális lehetőségről" is említést tett. Az IMF küldöttségét hétfőn várják Ankarába: az új hitelről szóló tárgyalásokat december közepére zárhatják le, majd januárban ítélhetik azt meg.
A valutaalap részéről elmondták, hogy bár augusztusban úgy tűnt, Törökország már túl van a nehezén, az Egyesült Államokat ért szeptemberi támadásoknak a világgazdaság egészére gyakorolt hatása ismét a lejtőre tette az országot. A nemzeti valuta lebegtetésének bevezetését követő leértékelődés nyomán megugrott exportbevételek ugyanis csökkenni kezdtek, és a turizmusból származó bevételek is visszaestek.
Az idén a GDP várhatóan 8,5 százalékkal esik vissza, de az IMF bízik a 2002-es fordulatban. A valutaalap biztatónak értékeli Kemal Dervis gazdasági miniszter reformjait, és az új kölcsönt azok gyümölcseinek beérlelésére szánja. Visszautasította azt a felvetést, hogy a hitel hátterében Törökországnak az Egyesült Államok által Afganisztán ellen vívott háború miatt megnövekedett geopolitikai jelentősége állna. Az IMF a legfontosabb feladatok között a GDP 6,5 százalékát elérő költségvetési többlet elérését, a bankreform továbbvitelét, az állami források megfelelő kezelését és a magánszféra erősítését említette.