Kétpólusosság és demokráciaviták

A magyar-román egyetértési nyilatkozat után a státustörvény ügye alkalmas lehet arra, hogy azt láttassa: a Fidesz is tud hibázni a politikában, még akkor is, ha azt éppen "ügyes húzásként" próbálja feltüntetni - jelentette ki lapunknak Ágh Attila. A politológus szerint így a kedvezménytörvény ügye fontos szerepet játszhat a kampányban. A korábbi esetleges kormányzati hibák ugyanis többször akár erényként jelenhettek meg a közvélemény előtt. A politológus szerint egyébként a Fidesz hibázott a Lungo Drommal kötött választási megállapodással is, miután ezáltal az MSZP mögé felsorakoztak olyan cigányszervezetek, amelyeket a szocialisták egyébként nem tudtak volna mozgósítani. Így szerinte a romakérdés is a kampány jelentős témája lehet.

Lakner Zoltán ezzel szemben úgy véli: a magyar-román egyetértési megállapodás kínálta "ügy" túlságosan elvont. Számos gyakorlati ok - többek között a román állampolgárok külföldre utazásának megnehezítése - miatt nem is valószínű, hogy a státustörvény az elkövetkező négy hónapban az embereket napi szinten ténylegesen érintő problémákat okozzon. Így pedig csak elviekben lehet a munkaerő-beáramlás lehetőségéről, illetve annak veszélyeiről vitatkozni, ennél pedig számos, jobban megfogható kampánykérdés kínálja magát.

Kétségtelen, hogy a magyar belpolitika kétpólusúvá válása már több éve megfigyelhető folyamat, az elmúlt év volt azonban az, amikor teljesen egyértelművé vált, hogy hosszabb időn keresztül két nagy párt határozza meg a közéletet - jelentette ki Lakner Zoltán. A kisgazdapárt szétesése, az SZDSZ sikertelen középre nyitási kísérlete, az MDF Fidesszel kötött választási szövetsége után arra lehet számítani, hogy négy hónap múlva a voksok 80-85 százalékát viszi el együtt az MSZP és a Fidesz. Ez az arány a legutóbbi választásokon még csak 62 százalék volt. Míg Lakner Zoltán szerint ez a folyamat, addig Ágh Attila szerint a demokrácia vélt-valós sérüléseinek a politikai viták középpontjába kerülése vált az elmúlt év legfontosabb jelenségévé. A politológus úgy véli, a parlament szerepének leértékelésével e ciklusban kezdődő, a kormány erőből való politizálásával folytatódó folyamat 2001-ben a harmadik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás függetlenségének megkérdőjelezésével már egységes egészet alkot. Immár visszatérő belpolitikai vitatémát adnak az Európai Unió országjelentéseiben az e kérdésekkel kapcsolatban megfogalmazott észrevételek is.

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a "demokráciadeficitre" hivatkozó kritikai elemek meghatározók lehetnek a kampány során is. Míg az ellenzék emellett nyilvánvalóan napirenden igyekszik majd tartani az egészségügy és az agrárium problémáit, addig a kormánypártok az eddigi gyakorlatuknak megfelelően a sikerpropagandára építik a korteshadjáratot, amit esetleg további ígéretekkel "fűszerezhetnek".