Délkelet-Európa a koszovói válság után
Két évvel a koszovói konfliktus után mára úgy tűnik, Európa délkeleti régiójának gazdasága ismét magára talál. Ahhoz azonban, hogy a most még kezdeti fázisban lévő fejlődés kibontakozzon, a nemzetközi szervezetek támogatásán túl a gazdaságpolitikusoknak meg kell kezdeniük és végig kell vinniük a nélkülözhetetlen reformlépéseket - írja a Nemzetközi Valutaalap délkelet-európai térséget vizsgáló tanulmánya.
Az 1999-es háborús időszak - bár viszonylag rövidre nyúlt - hatása a Balkán gazdaságaira nézve annál tragikusabbnak bizonyult. A leginkább érintett Koszovó mellett a harcok szétzúzták a régió államainak kapcsolatrendszerét, illetve jó részét, lezárták a tranzitutakat, aminek következtében - s a Jugoszlávia elleni nemzetközi embargó miatt - 7 százalékkal viszszaesett a térségbeli országok exportteljesítménye. Ennél is kedvezőtlenebb volt a hatás a GDP alakulására: a jugoszláv gazdaság például 15 százalékkal zsugorodott. Ugyanakkor a jelentős segélyszállítmányoknak, illetve a nemzetközi közösség pénzügyi támogatásának köszönhetően többé-kevésbé mindvégig sikerült megőrizni a fiskális egyensúlyt.
A viszonylag kiegyensúlyozott válságmenedzselés nagymértékben köszönhető a régióbeli országok mindvégig higgadt gazdaságpolitikájának is, mutatnak rá az IMF szakértői. A GDP zsugorodása és az egyéb gazdasági bajok ellenére a kormányzatok ott sem alkalmaztak elhamarkodottan élénkítő intézkedéseket, ahol arra a lehetőség egyébként adott lett volna.
Az államok többségének sikerült megőriznie a makrogazdasági stabilitást, és megkezdenie a szükséges strukturális reformok végrehajtását is. Kivételt egyedül az akkori Jugoszlávia képezett, ahol a reformok egészen a Milosevics-éra bukásáig késtek.
A helyzet bizonyos fokú rendeződése nyomán a GDP növekedése ismét megindult: a régiós országok átlagos növekedése az elmúlt két évben ismét elérte az évi 4 százalékos szintet, és az infláció visszaszorítása is megkezdődött az egyes országokban. Ugyanakkor a fizetési mérleg egyensúly felé közelítése mind a mai napig jelentős feladatokat ró a gazdaságirányításra, a deficit mértéke azonban mára már valamelyest csökkent. A külpiacok felé nyitás jegyében sokat tettek az országok regionális és világpiaci integrációjáért.
A fontosabb lépések ugyanakkor még mindig az országok előtt állnak. A legnagyobb kihívás a régió külgazdasági sebezhetőségének mérséklése. Bosznia-Hercegovinának, Macedó-niának és a néhai Jugoszlávia két utódállamának számottevő fizetési mérleghiányt kell még ledolgoznia. Ezt a helyzetet csak nehezíti a nyugati világ gazdaságának lassulása is. Az állami folyamatok is reformra szorulnak: a korrupció visszaszorítása, az adópolitika átalakítása és a szervezett bűnözés erejének letörése a térség egészének kiemelt feladata. Erősíteni kell a magánszektort, mégpedig a privatizáció gyorsításán keresztül, mutatnak rá továbbá az IMF szakértői.
Ezzel összefüggésben sürgős lépéseket kell tenni a régióba áramló külföldi tőke növelé-
séért. 1989-2000-ben egy főre 300 dollárnyi külföldi működőtőke-áramlás jutott. Összehasonlításként: Kelet-Európában és a balti országokban az a mutató ebben a periódusban 1200 dollár volt.
László Gergely
