Meddig tart a dekonjunktúra?

A világgazdasági konjunktúra kilátásairól továbbra is vegyes képet kaphatunk, ha a makrogazdasági adatokat, a bizalmi indexeket, illetve a különböző kutatóintézetek előrejelzéseit próbáljuk összerakni. Az utóbbi időben mintha kicsit növekedett volna a gyors kilábalással kapcsolatos optimizmus. A Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) egyik tagja a hét elején úgy nyilatkozott: 2002 várhatóan a kilábalás éve lesz, de nem tudni, mekkora lesz a lendület. Sir Edward George szerint az Egyesült Államokban egyértelműen elindult a növekedés, míg az euróövezet tavaly év végén érte el a gödör alját, azóta lassú fellendülés kezdődött. Véleményével a szakember nincs egyedül, hiszen az is mérsékelt optimizmusra utal, hogy az utóbbi időben sem az európai, sem pedig az amerikai monetáris hatóság nem nyúlt a kamatcsökkentés eszközéhez.

A Világbank legfrissebb, feltörekvő piacokról szóló kiadványa szintén globális felemelkedést jósol, ám úgy véli, ez az éves növekedési adatokban még nem látszik majd. A feltörekvő piacokon 3, a fejlett országokban soványka 0,8 százalékos GDP-bővülést vár az intézet, amely mindkét esetben csak kevéssel nagyobb a tavalyinál.

Úgy tűnik, a szakértők között konszenzus alakult ki arról: a második fél évben már egyértelműen érezhető lesz a javuló konjunktúra, amely részben vagy teljesen ellensúlyozza az esztendő első hónapjainak gyenge teljesítményét. Ráadásul az Egyesült Államokban az utóbbi két-három hétben szinte minden adat kellemes meglepetést keltett a piacon.

Ennek ellenére több szakértő is felhívja a figyelmet: az optimizmus sok szubjektív tényezőn alapul. Egy negatív előjelű index, ha nála kisebb adatot követ a sorban, azt a látszatot keltheti, hogy valamiféle erősödő tendenciával van dolgunk, pedig csupán a visszaesés mértéke csökken - mond egy plasztikus példát Vojnits Tamás, az OTP Bank elemzője. Persze a dinamika mérséklődése nélkül nincs trendforduló, ismeri el a szakember. Csakhogy a hosszú távú trendhez való visszatérés feltételezése inkább statisztikai megfigyeléseken alapszik, mintsem közgazdasági kategóriákon, figyelmeztet Vojnits, felhíva a figyelmet, a több évtized adatai által megrajzolt pályától gyakran hosszú esztendőkre letérhet egy gazdaság. A beruházási javakra vonatkozó megrendelések az Egyesült Államokban például még most is csak az 1996. évi szinten vannak, hiába ugrottak meg februárban, márpedig ez a gazdasági növekedés egyik kulcsváltozója, mond egy példát az elemző.

Minden bizonnyal a makrogazdasági adatokból kirajzolódó zavaros kép fordítja soha nem látott mértékben a szakemberek figyelmét a bizalmi indexek felé. Kérdés, hogy az itt megfigyelhető két-három hónapos, felfelé mutató tendencia elegendő bizonyíték-e a közeli fellendülésre. Ezzel kapcsolatban nem csupán a magyar szakértő, hanem például a német Ifo kutatóintézetnek - az egyik legfontosabb bizalmi index előállítójának - közgazdászai is szkeptikusak. Legalábbis erre utal, hogy a héten úgy nyilatkoztak: a pénzügyi piacok túl sokat látnak bele a jelzőszámaikba.

Ezek a megfigyelések vezetnek oda, hogy belássuk, nincsenek teljes mértékben megbízható adatok a makrogazdasági trendforduló rövid távú előrejelzésére - mondja Vojnits, aki nem zárja ki egy gyors fellendülés lehetőségét. Ám szerinte a strukturális problémák felszínre kerülése esetén tartósan sokéves átlag alatti növekedési dinamika is elképzelhető.

A világgazdaságban megfigyelhető konjunktúraingadozások különböző mértékben teszik próbára az országokat, amit a Euromoney legújabb felmérése is bizonyít. A felkért kutatók véleménye alapján megrajzolt globális gazdasági előrejelzésben rangsorolják az országokat. Ezen a listán a szeptemberhez képest több elmozdulás is megfigyelhető. Jelentősen előrelépett például Németország, az Egyesült Államok, ugyanakkor nem sokat változott a kelet-közép-európai térség pozíciója. Magyarország, két helyet javítva helyezésén, a 31. helyen áll, a térségbeli országok között Szlovénia (29.) után a második.

Madár István