Tőkehiányos gyógyítás, lassuló nyugdíjreform

A polgári párt kormányzását nem lehet kiszakítani a rendszerváltás 12 esztendejéből, aminek alapvetően gazdasági oka van. Ha az egészségügyet vesszük górcső alá, az tapasztalható, hogy az ágazat GDP-részesedése az 1990-es évtized első felében növekedett, ám a sokat vitatott, de a későbbi gazdasági növekedés szempontjából kétségtelenül fontosnak bizonyult Bokros-csomag megálljt parancsolt a gyarapodásnak, ami a gyógyítóintézmények mellett a lakossági terhek növekedésével is járt. Bár 1997-ben már növekedési pályára állt a gazdaság, a jó karban lévő humán erőforrásért nagy részben felelőssé tehető egészségügy a háttérbe szorult.

A hivatalos adatok alapján - 1994 és 1998 között - a gyógyítóágazat költségvetési támogatásának reálértéke háromnegyedére csökkent, 1998-2002-ben pedig közel 30 százalékos növekedéssel lehet számolni, amivel a hat évvel ezelőtti szinten áll az ágazat. Eközben óriási technológiai-technikai forradalom zajlott az orvoslásban, ami miatt a pénzügyi korlátok és az orvosszakmailag lehetséges gyógyítás között óriási a szakadék.

A Fidesz-kisgazda kormány első egészségügyi minisztere fő céljának tartotta, hogy prioritást kapjon az ágazat a nemzetgazdaságban, és azt is, hogy a szociális elemektől megtisztítsák az egészségügyi rendszert. Az első cél nem vált valóra, ám az új parlament megszüntette a Népjóléti Minisztériumot, és az egészségügy önálló tárcát kapott. Törvényt alkottak a tb-önkormányzatok megszüntetéséről is, és a tb pénzalapjait a Pénzügyminisztérium felügyelete alá helyezték. Sokan ezt kizárólag politikai célú intézkedésnek tartották, tény azonban, hogy a Fidesz 1992-ben sem szavazta meg az önkormányzatok létrehozását, s kilátásba helyezte: hatalomra kerülésekor első dolga lesz azok megszüntetése. A Fidesz azt is jobbnak tartotta, hogy az OEP helyett az APEH szedje be a tb-járulékot, hatalomra kerülésekor ezt a tervét is megvalósította. Ám a fiskális politika gyakran háttérbe szorította az orvosszakmai szempontok érvényesülését.

Lehetett volna szerencsésebb is a gazdasági növekedés előszobájában történt kormányváltás az egészségügy számára. Ám Gógl Árpád, az Orbán-kabinet első egészségügyi minisztere és Selmeczi Gabriella, a tb-alapokat felügyelő pénzügyminisztériumi államtitkár álláspontja nem egyezett a biztosítási reformban. Selmeczi többlépcsős modellben látta a jövőt, míg Gógl kitartott a szolidaritási elven működő biztosítási rendszer mellett. Így az OEP monopolhelyzete megmaradt, nem került sor a három-négy, egymással versengő és szabadon választható biztosító létrehozására.

Az egészségügyi reform lassulásában (sokak szerint egyáltalán nem lehet reformról beszélni) bizonyára közrejátszott a miniszterváltás is. Gógl Árpádot 2001. januárban Mikola István követte a bársonyszékben. Neki sikerült elérni, hogy az OEP felügyelete az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozzon, a szakmai és pénzügyi döntés-előkészítés egy helyre összpontosuljon.

Az 1990-es évek elejétől az OEP a teljesítmények szerint fizeti a gyógyítás ellenértékét a kórházaknak, ám zárt költségvetési kassza lévén az intézmények csak egymás rovására juthatnak több pénzhez. A gyógyítás országos alapdíjának összege az 1998. évi

75 500 forintról mára 100 ezerre nőtt, ami miatt folyamatos forráshiány jellemzi a kórházak gazdálkodását. A Magyar Kórházszövetség szerint - az ágazatot az átlagosnál is jobban sújtó infláció miatt - a kórházak háromnegyede eladósodott. A szakminiszter másként látja, szerinte az eladósodásban szerepet játszik a rossz gazdálkodás, a menedzsment költséghatékony szemléletének a hiánya is.

Az eltelt négy évben talán a háziorvosi rendszer nyert a legtöbbet. 2000-ben az itt dolgozó doktorok alanyi jogon megkapták a praxisműködtetési jogot, aminek akkor lesz/van materiális értéke, ha azt valami miatt el kell adni. A praxisérték - településektől függően - 2-10 millió forint. Az idén januártól rendeletben szabályozták azt is, hogy az ingatlan- és eszközhasználat támogatására - havonta - akár 100 ezer forint támogatást kapjanak, ami segítheti a teljes privatizációt.

Az elmúlt négy év egészségügyének összegzéséből nem maradhat ki a kormány által elfogadott, tíz évre szóló népegészségügyi program sem, ami elsősorban a négy, legtöbb betegséget és idő előtti halálozást kívánja visszaszorítani, amire jó példák vannak már a világ fejlettebbik felén. A szív- és érrendszeri, a daganatos betegségeket - mindkettőt - tekintve az első három ország között vagyunk a világon.

A gyógyszertárak magánosítása már a kilencvenes évek elején megkezdődött, akkor a közforgalmú patikákban kötelezően előírták, hogy a tulajdoni hányadból legalább 25 százalék a gyógyszerészé. A jelenlegi kormányciklusban törvénymódosítással a többségi tulajdonlást írták elő, amihez azonban pénz is kellene a patikusoknak. Ám - a Magyar Gyógyszerész Kamara szerint - a múlt évi patikai árréscsökkenés miatt a gyógyszertárak harmada a csőd szélére került. A lépésre egyébként az OEP gyógyszerkasszájának túllépése miatt elfogadott kormánycsomag értelmében került sor. Azonban a tervezettnél így is többet költöttek a lakosság gyógyszereinek ártámogatására, ami nem meglepő, közel tíz éve rendre alacsonyan határozzák meg a gyógyszerkassza nagyságát, azt vagy pótköltségvetéssel, vagy a tb-alapok zárszámadásának elfogadásakor pótolják ki.

Gyógyszerfronton komoly áttörést jelent, hogy 2001 nyarán - félévi árbefagyasztás után - a kormány hároméves megállapodást kötött a hazai és az innovatív gyógyszercégekkel. Eszerint a cégek az infláció 70 százalékának mértékéig emelik az áraikat, aminek fejében a kormány garantálja a biztosító transzparens ártámogatási rendszerét, a medicinák európai országokhoz hasonló törzskönyvezését, és az új gyógyszerek forgalomba hozatalának engedélyezését.

Még Gógl Árpád hirdette meg a sürgősségi betegellátás országos rendszerének kiépítését, ami azt írja elő, hogy a sürgős ellátásra szorulót a mentőknek 15 percen belül el kell érnie. Mikola István rendelete ezt azzal egészítette ki, hogy minden kórház köteles sürgősségi betegfelvételi részleget kialakítani. Az ország háromnegyede már lefedett a mentőállomásokkal, az utóbbi négy évben 17 újat építettek, s a korábban működő három légimentő-bázis mellett újabb három épült, ami által az ország 85 százalékán lehetséges a légi mentés.

Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány első egészségügyi minisztere azt ígérte, a kormányzati ciklus végére a magyar orvosok jövedelme a nemzetgazdasági rangsorban a 26. helyről az első három közé kerül, továbbra is silány az ágazatban dolgozók bére. Közel 100 ezer egészségügyi közalkalmazottat érintett a minimálbér 50 ezer forintra való emelése. Némileg javított csak néhány szakmai csoporton múlt évi bérpótlékának emelése. További javulást vár e téren a kormány a 2001 decemberben elfogadott, a gyógyintézmények gazdasági társasággá alakulását segítő, valamint a szabadfoglalkozású orvoslást lehetővé tevő törvénytől. A kormányzat a gyógyintézmények szerkezetének átalakulásával együtt tervezi a konszolidációt, az erről hozott határozatában 606,8 milliárd forintot szán e célra, az összeg 60 százaléka jut az ágazatban dolgozók bérének növelésére.

A tb másik nagy alrendszerében, a nyugdíjbiztosítás terén az Orbán-kormány a jelenlegi nyugdíjasok védelmének ígéretével bókolt programjában a fiatal demokraták pozícióba kerülését nem kis mértékben segítő rétegnek.

A megvalósításba azonban hiba csúszott. A szerényebb nyugdíjjal rendelkezők pénzének 25 százalékos emeléséhez ugyanis arra volt szükség, hogy a magasabb ellátásban részesülők nyugdíját - a hatályos törvényi szabályozás alapján - a jogos 18 százalék helyett csak 11-gyel emelte. Ettől kezdve beszélt az MSZP a nyugdíjasoktól elvett 50 milliárd forintról.

A családi értékeket hirdető kormánynak ugyanakkor olyan pluszterheket is vállalnia kellett, mint például a gyesen lévők, illetve a sorkatonai szolgálatukat töltők idejének beszámítása, vagy például az az - egyenesen Orbán Viktortól származó - elképzelés, mely szerint a nyugdíjak megállapításánál a felnevelt gyerekek számát is figyelembe kell venni. E tervek mellé a kabinet máig adós maradt a forrásmegjelöléssel, bár a terv sokat sejtet a forrásszerzés tervezett módjáról.

Egyes vélemények szerint az Orbán-kormányt nagyban zavarta, hogy a '97-es nyugdíjreform kapcsán visszafordíthatatlanul jelentős pénzösszegek szöknek ki a magánszférába anélkül, hogy azok újraelosztására bármilyen módon is bele tudna avatkozni a kormány. Sokan pusztán ezzel hozzák összefüggésbe azt is, hogy a kormány 6 százalékos szinten befagyasztotta a magánpénztárakba történő befizetések szintjét. Mindez viszont magát a hárompilléres nyugdíjrendszer alapját támadta meg.

Szakértői becslések szerint tíz év alatt az elmaradt tagdíjból származó kiesés 100 milliárd forinttal rövidíti meg a pénztárakat. Azokat a pénztárakat, amelyek nagyjából 2013-tól lennének képesek mind nagyobb tehertől mentesíteni az állami pillért. Épp akkor, amikor a társadalmi korfa nagyot ugrik: a háború után született nemzedék tagjai válnak tömegével jogosulttá a nyugdíjra. A rövid távú gondolkodás aggasztó helyzetet okozhat később. Indokot ugyanakkor könnyen találhat a kormány. Többek szerint a pénztárak jövője kapcsán még jókor is jött, hogy a magánnyugdíjrendszer reformjába - a kötelező pénztártagság és a magánnyugdíjra adott állami garancia eltörlésével - már tavaly belefogott a kormány. Ha ugyanis az idén kellett volna érvelni a pénztárak visszafogása mellett, bizonyos, hogy nem maradt volna ki az érvek sorából, hogy a pénztárak reálátlaghozama a 2000. évi mínusz 1,83 százalék után tovább romlott: a harmadik negyedév végén mért 4,7 százalékos átlaghozam és a 9,2 százalékos éves infláció komoly veszteségeket jelez.

A kormány szerint a tőkefedezeti pillér létrehozása kissé elhamarkodott volt, és előbb az állami rendszert kellett volna rendbe hozni. Ennek szellemében jövőre indítja el az egyéni számlák rendszerét az állami pillérben is, ami kiszámíthatóvá tenné az egyes befizetők várható nyugdíját. További újítás, hogy 2002-től már a nyugdíjasok fogyasztásához igazodó inflációs kosarat veszik alapul az emelések meghatározásánál.

Nógrádi Tóth Erzsébet-Nagy László Nándor (A szerzők a Világgazdaság munkatársai)