Tömeges olasz földigény az agrártárcánál

Tömegesen érkeztek az FVM-hez a termőföldvásárlásra irányuló olasz befektetői igények, miután az agrártárca egy 1999. évi veronai kiállításon ígéretet tett a befektetési szándékok felkarolására - derül ki a minisztérium eddigi vizsgálataiból. Az FVM egy lapunkban megjelent cikk nyomán folytatott utólagos tájékozódást az ügyben. A birtokunkba jutott dokumentumból ugyanis kiderült, hogy a földdel kapcsolatos olasz kérésekről pontos név- és címjegyzéket tartalmazó összeállítások érkeztek az olasz kereskedelmi külképviselettől a minisztérium termelési helyettes államtitkárságára (VG, 2002. március 5.). Információink szerint a tárca ezután az igényeket több ágazati szervezethez is kiközvetítette.

Biztosra vehető, hogy a földhivatalok egyetlen olasz földtulajdonszerzést sem jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba az ügyek nyomán - közölte lapunkkal Horváth Gábor, az FVM főosztályvezető-helyettese. A külföldi földvásárlásokat ugyanis az 1994-től hatályos földtörvény és az ahhoz kapcsolódó szigorú ellenőrzés tiltotta. Azt azonban a főosztályvezető-helyettes nem tartotta kizártnak, hogy a kapcsolatfelvétel révén - miként más külföldi befektetők is - az ideérkező olasz érdeklődők zsebszerződés jellegű ügyletekkel (például haszonélvezeti jog bejegyeztetésével) néhány esetben megpróbálhattak földekhez jutni. Emellett a termőterületekre 300 hektárig törvényes módon haszonbérleti szerződéseket is köthettek, legfeljebb tíz évre.

Mucsi Imre, az FVM volt termelési helyettes államtitkára lapunknak korábban úgy nyilatkozott, hogy a veronai tárgyalásokon nem volt szó magyarországi olasz földvásárlásokról, és az agrártárca akkori vezetése a földbérletet sem preferálta. A minisztérium azt szerette volna elérni, hogy a külföldiek tőkét hozzanak a forráshiányos mezőgazdaságba, és a magyar termelőkkel közös vállalkozásokat hozzanak létre.

A külképviseleti igénylistából kiderül, hogy az olaszok a földszerzés mellett főként állattenyésztő telepeket vettek volna. Ágazati szakértők önmagában is aggályosnak minősítik, hogy a minisztérium konkrét természetes és jogi személyek befektetése érdekében lobbizott. Úgy tudjuk azonban, hogy a szakmai szervezeteknek küldött FVM-es ajánlatkérő levelekre érdemben senki sem reagált, ezért a befektetési együttműködés hivatalos formában nem valósult meg. Az agrártáca akkori szerepvállalása ugyanakkor még inkább felkelthette a külföldi érdeklődést a magyarországi termőföldek iránt, így a minisztérium közvetítő tevékenysége ellentétes volt a hazai gazdálkodók helyzetbe hozására irányuló kormányzati törekvésekkel - állítják szakértők.

Hazafi László