A kórházak adóssága 8 milliárd
A múlt év végén a kórházak árbevételének átlagosan 2,1 százaléka volt az adósságállomány, a lejárt szállítói tartozások összege meghaladta a nyolcmilliárd forintot - tudtuk meg Ivády Vilmostól, a szaktárca helyettes államtitkárától. Az adósságnövekedés kisebb volt a kórházi árbevételek gyarapodásánál, s ez kedvezőbb a várakozásoknál. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete a múlt év második felében havi 1 milliárdos tartozásnövekedéssel számolt, ezzel szemben az 100-150 millió forint volt. Az adósságráta mérséklődött.
A 175 kórház közül 149 szolgáltatott adatot a felméréshez. Az adósság összetételében a legnagyobb rész - mintegy 3 milliárd forint - a gyógyszer-nagykereskedők kiegyenlítetlen számlája, lényeges volt a közüzemi tartozás is. Ugyanakkor a közterhek befizetésével nem maradtak el az intézmények. Tény, a nettó körbe tartozó önkormányzati kórházak eleve a köztartozásokkal csökkentett pénzt kapják a teljesítményük elszámolásakor. A felmérés azonban a számviteli adósságról szól, aminél lényegesen nagyobb a kórházak forráshiánya, hangsúlyozta Ivády.
A bérek növekedése több mint egy évtizede elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól, emiatt jelentős az egészségügyi dolgozókkal szembeni adósság. Ez áll az épületekre és az orvosi eszközök elmaradt pótlására is. Mindezt a kormánynak központilag kell kezelni. Ezért dolgozta ki a szaktárca az ágazat konszolidációs tervét, ami szerint a következő két évben 50 százalékkal emelnék a kórházak költségvetését. Jövőre 150 milliárdos többletforrást szánnak erre.
Bizonyos, hogy a gyógyítás rovására nem spórolnak az intézmények, ám a legtöbb helyen a kórházi körülmények szegényesek, felelte Ivády azon kérdésünkre, van-e összefüggés az adósságállomány és a betegellátás színvonala között. Erre nincs megfelelő módszertan, ám valószínűleg lehet össszefüggés az akkreditált és a minősítés nélkül gyógyító kórházak között. A tartozások felhalmozódásának oka lehet továbbá, hogy a progresszív betegellátás csúcsát jelentő egyetemi klinikákon gyógyítják a legsúlyosabb betegeket, de az OEP szűkös kasszája nem teszi lehetővé annak anyagi ellentételezését. Ezt a finanszírozás megváltoztatásával, központilag kell megoldani. Ám az egyetemek között is van különbség: például a debreceni viszonylag jól gazdálkodik, a szegedi gazdasági helyzete stagnál, a pécsi és a budapesti pedig kritikus anyagi körülmények között működik. A tapasztalatok szerint ott stabil a helyzet, ahol a klinikai centrumot leválasztották az elméleti intézetekről, s megteremtették az egyes klinikák érdekeltségét, nem vonják el tőlük az általuk megtermelt külön bevételeket.
NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET
