Korábban indulhat a növekedés

A legfrissebb makroadatok szerint már látszik a fény az alagút végén az európai gazdaságok számára. Az eurózóna három meghatározó tagállamából - Német-, Francia- és Olaszország - egyaránt kedvező jelek érkeztek.

A német GDP az év első negyedében 0,2 százalékkal nőtt - azaz Németország kilábalóban van a recesszióból (2001 utolsó negyedében még 0,3 százalékkal zsugorodott a GDP). Ez nem okozott különösebb meglepetést, mivel a Bundesbank nemrég tette közzé saját 0,25 százalékos becslését. Elemzők ettől függetlenül csak 0,1 százalékos bővülést prognosztizáltak.

A jó hangulatot fokozta, hogy megjött a francia lakosság vásárlókedve: áprilisban 0,8 százalékkal többet fogyasztottak, mint egy évvel korábban. Ez azért is örvendetes, mert a francia választások és a növekvő munkanélküliség számottevő bizonytalanságot okozott a piacon, amely legjobb esetben is a fogyasztás stagnálására számított. Olaszországban pedig a fogyasztói bizalmi index 97,8 pontos szintre emelkedett. Ez tavaly január óta a legmagasabb értéket jelenti.

A magyar vállalatokra természetesen kedvező hatással van az európai növekedés gyorsulása - fejtette ki lapunknak Nagy Márton, az ING makroelemzője. A hazai vállalati szektorban jelenleg a készletek felhalmozása folyik, az export tartós növekedéséhez azonban a kapacitások bővítésére is szükség lesz.

Ahogy az eurózóna gazdaságai másznak ki a gödörből, kis csúszással ugyan, de hasonló ütemben élénkül majd a magyar export is.

Igaz, mindezek még mindig nem adnak okot a korlátlan optimizmusra. Sőt, a német GDP növekedését közelebbről vizsgálva kiderül: az egyedül az export erősödésének köszönhető. A kivitel volumene 1,9 százalékkal nőtt, miközben a belföldi kereslet 0,3 százalékkal csökkent. Ráadásul az idei első negyedévben a gyenge euró jelentősen javította a német exportcégek versenyképességét. Ám az utóbbi hetekben megfordult a trend a nemzetközi deviza-

piacokon, az euró féléves csúcsot állított fel a dollárral szemben, ami nem segíti az exportbővülés ütemének fenntartását. A növekedés tehát meglehetősen ingatag alapokon indult meg, amit a vállalatok visszajelzései is mutatnak. A legnagyobb európai kiskereskedelmi vállalat, a KarstadtQuelle az első negyedévben 120 millió euró veszteségről számolt be.

Ám az összkép még így is kedvező: a tagországok többségében a fogyasztás növekedését várják, s a legtöbb mutató (köztük a lakossági és az üzleti bizalmi indexek) a növekedési várakozásokat támasztja alá. A tapasztalat pedig azt mutatja: meglehetősen erős a korreláció a rövid, középtávú gazdasági indikátorok és a későbbi tényleges folyamatok között. Valószínűsíthető tehát, hogy az idei második negyedévben természetes növekedési pályára áll az eurózóna gazdasága, azaz évi 2-2,5 százalékkal nő majd a GDP.

A németországi belső keresleten sok múlik majd, de ezen a téren is várható lassú fejlődés, a múlt heti szakszervezeti bérmegállapodások is ebbe az irányba mutatnak. (Az IG Metallnak sikerült elérnie, hogy a tervezettnél magasabb legyen a bérkiáramlás, ami egyúttal megteremti a fogyasztás bővülésének feltételeit is.)

Az export- és beruházásvezérelt GDP-növekedés így alakulhat át részben a belföldi fogyasztáson alapuló expanzióvá. Ennek ugyanakkor megvannak a maga veszélyei, mivel ez számottevően fokozhatja a gazdaságra nehezedő inflációs nyomást, amit az Európai Központi Bank várhatóan nem néz majd tétlenül, és egy korai kamatemelés csírájában elfojthatja a megindult növekedést.

Lukács Ádám