Nehéz az édes élet: mi lesz veled, cukoripar?

A magánosítás során a rendszerváltáskor üzemelő 12 magyar cukorgyár külföldi többségi tulajdonba került. Ma három cégcsoport - gyakorlatilag regionális monopóliumként - tartja kezében a teljes termelést. A francia Eridania Béghin-Say Kelet-Magyarországra összpontosított, a brit Tate & Lyle és a francia Saint Luis Sucre tulajdonában lévő Eastern Sugar a kabai gyárat szerezte meg, míg az osztrák Agranának Nyugat-Magyarország jutott.

A külföldi tulajdonosok hatalmas fejlesztéseket hajtottak végre, növelték a feldolgozókapacitást és korszerűsítették a berendezéseket és a technológiát. Az ágazat érdekeinek a képviseletére és a vertikum összehangolására 1992-ben létrehozták a Cukoripari Egyesülést.

A belföldi cukorfogyasztás azonban a kilencvenes évek közepére 15-20 százalékkal visszaesett, s az export is veszteségessé vált. A tulajdonosok erre a kapacitások csökkentésével, gyárak bezárásával és termelésük korlátozásával válaszoltak.

Ma már csak hét cukorgyár működik Magyarországon, amelyek minden nehézség nélkül képesek a hazai szükséglet kielégítésére. A répacukor 400-440 ezer tonnás belföldi értékesítése 360-380 ezer tonnára esett vissza, nem utolsósorban az izoglükóz-termelés felfutása miatt. A répa vetésterülete az 1991-es 135,7 ezer hektárról 2000-re 60 ezerre, vagyis a teljes vetésterület 2,8 százalékáról 1,5-re apadt. Pedig a magyar, fejenkénti 40 kilós évi fogyasztás így is soknak mondható, hiszen az Egyesült Államokban ez 34, az EU-ban 38, Indiában pedig 16,5 kilogramm. A termék tökéletes homogenitása ellenére diverzifikáló stratégiával is próbálkoznak a gyárak: az Agrana a Koronás cukor, a Béghin-Say a Csillám és a Hókristály márkanevet gondozza.

Bár a cukor itthon az uniós átlag alig 60 százalékába kerül, a magyar édesítőszer-gyártás negyedét felhasználó üdítő- és gyümölcsléipar a 68 százalékos pótvám eltörlését kívánja elérni, hogy olcsóbb importcukorral váltsa ki a hazai termékeket. Ráadásul, ha késztermékét kiviszik az országból, az alapanyag behozatali vámját is visszaigényelhetik, aminek stratégiai jelentőségét jól érzékelteti, hogy ezzel az Európai Unió teljes - cukorimportot ellehetetlenítő, 220 százalékos vámot tartalmazó - piacszabályozó rendszere kijátszható lenne. Az 1997 eleje óta a kiskereskedelmi forgalomban több mint 66 százalékkal dráguló cukornak csak viszonylag kicsiny, 0,5 százalékos súlya van az infláció számításához alapul vett kosárban, ám a jelentős mennyiségű cukrot tartalmazó termékek (üdítők, édességek, szeszes italok) együttes részesedése eléri a 10,2 százalékot is.

Az idén Magyarország is áttért a kvótaalapú szabályozásra. A korábbi, egy évre szóló szerződések helyett 752 termelő határozatlan időre 2,4 millió tonna cukorrépa szállítására kapott jogot. A fehércukor termelését az agrártárca első embere 400 ezer tonnában maximálta, amelyből az Eastern Sugar 107,64 ezer, a Béghin-Say 145,84 ezer, a Magyar Cukor pedig 146,52 ezer tonnát értékesíthet. Emellett a Hungrana Kft. mint egyedüli gyártó megkapta az izoglükóz teljes, 130 ezer tonnás kvótáját.

A változás hatása már az idei répavetésen is érezhető, hiszen a gyártók a nekik jutó rész kitöltéséhez elegendő vagy valamivel kevesebb alapanyag átvételére szerződtek. (A Cukor Terméktanács elnöksége még tavaly decemberben határozta meg a szállítási jogok felosztásának elveit. Eszerint elsősorban azok a termelők kaptak szállítási jogot, akik tagjai a tanácsnak, valamint az utóbbi három év mindegyikében termeltek cukorrépát, s azzal elérték legalább a gyárkörzet hároméves hektáronkénti termésátlagának 80 százalékát.) Az átvételi alapár tonnánként 8100 forint körüli, ám különböző felárakkal ez akár 9000 forintra is emelkedett, míg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) 2002 első felére az 50 kilós kiszerelésű, gyártelepi paritású kristálycukor értékesítési árát tonnánként nettó 140 (133) ezer forintban állapította meg, miközben a világpiacon ugyanezt 54 ezer forint körül kínálják.

Míg itthon egy hektárról betakarított cukorrépából 4-4,5 tonna fehércukrot állítanak elő, Nyugat-Európában ez 8-9 tonna. (Az uniós szabályozás szerint egy tonna cukorrépából 130 kilogramm fehércukor nyerhető. Ugyanakkor a leghatékonyabb üzemek akár 145 kilogramm előállítására is képesek. A magyar átlag 120 kiló körüli.)

Így nem csoda, hogy az FVM évi 360-400 millió forinttal támogatja a minőségjavítást egészen az uniós csatlakozásig. A mögöttes szándék egyértelmű: a legutóbb belépő államoknál az unió a megelőző öt év termelési adatait figyelembe véve döntött a kvóták nagyságáról úgy, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb értékű évet elhagyva számított átlagot vette alapul. Lényeges kérdés az A és B kvóta aránya is, hiszen ez utóbbihoz jóval magasabb illetékbefizetési kötelezettség kapcsolódik. Az aggodalom nem is ok nélküli: az idén kiosztott 400 ezer tonnás kvóta helyett a január végén nyilvánosságra hozott, nem hivatalos EU-tervezet szerint csak 380 ezer tonna előállítására kapnánk jogot.

Ráadásul a német Südzucker-csoport tavaly bekebelezte a francia Raffinerie Tirlemontoise SA-t, így befolyása alá kerülhet a kabai gyár is, amely a Raffinerie Tirlemontoise és a Tate & Lyle-csoport 50-50 százalékos tulajdonában van. Ezért a magyar versenyhivatal áprilisban csak azzal a feltétellel járul hozzá az ügylethez, ha az érintett gyárat a Tate & Lyle vezeti. A hivatal a tényleges kontrollt úgy igyekszik megvalósítani, hogy előírta: három éven keresztül valamennyi igazgatósági határozatot és jegyzőkönyvet meg kell küldeni neki. A francia-belga összefonódással egyébként nem csak Magyarországon van baj: az uniós hatóságok arra kötelezték a Südzuckert, hogy eladjon néhány délnémet cukorgyárat, míg a szlovák versenyhivatal első fokon egyenesen elutasította a tervet. Az egyesülések azonban aligha tarthatók távol az országtól, hiszen az EU már nem sokáig odázhatja el a reformot. Az pedig arra kényszeríti majd a gyártókat, hogy minden módon kihasználják a méretgazdaságossági előnyöket.

Juhász Péter



Nettó exportőrré vált az Európai Unió



Az EU-ban mintegy kétmillió hektáron, a vetésterület 2,5 százalékán termesztenek cukorrépát, amiből a 2001-ben záruló betakarításban 16,4 millió tonna fehércukrot állítottak elő. Emellett 0,4 millió tonna izocukrot gyártottak, vagyis a teljes termelés mintegy 7 százalékkal esett vissza, ami nagyjából megfelel a répatermő területek csökkenésének. Ez a mennyiség a világtermelés közel 13 százalékát jelenti, ami - szembeállítva a 12,5-12,8 millió tonna körüli fogyasztással - 120-130 százalékos önellátást jelent.

Ennek ellenére az import is tetemes: elsősorban nyerscukrot vásárolnak továbbfeldolgozásra - a világpiaci ár többszöröséért - a fejlődő országokból, egyfajta gazdasági segélyként. Az EU külügyminiszterei tavaly év elején megállapodtak abban, hogy a világ 48 legkevésbé fejlett országából vámmentesen engednek fegyvereken kívül mindent a közös piacra. (A hagyományos piacvédő intézkedéseket fokozatosan építik le 2006-tól 2009 végéig.) Az éves importkvótát 74 ezer tonnában szabták meg, ami évente 15 százalékkal bővül.

A világ leghatékonyabb répatermelői a francia, belga, osztrák és holland gazdaságok. Ugyanakkor főként szociális megfontolásokból a növényt olyan államokban is termesztik, ahol csak igen gyenge hatékonyság érhető el. Így például Portugáliában csak 1986-os csatlakozásukat követő kezdték termeszteni a cukorrépát.

Az unió cukoripari rendtartásának 1968-as bevezetése óta nettó importőrből a világ egyik legnagyobb exportőrévé vált: a kivitel eléri a termelés 30-40 százalékát is. Bár az iparág szabályozását már 1992-ben meg akarták újítani, mindmáig lényegében semmi sem történt. A szervezet minden tagországnak A és B cukortermelési kvótát határoz meg. (A cukorrépa-termelésre nincs korlátozás.) Az A kvóta a belpiaci fogyasztást hivatott lefedni, míg a B a termelési ingadozások elnyelésére szolgál. Az ebből a keretből exportált termék jelentős támogatásban részesül. A két kvóta feletti - támogatás nélkül kötelezően exportálandó - terméket C cukornak nevezik. A terheket a termelők és a feldolgozók között 40-60 százalékban megoszló befizetésekből állják. A szabályozás igazi kárvallottjai a fogyasztók: egy tonna cukor intervenciós ára 631,9 euró tonnánként, miközben a világpiaci ár mostanában alig 220-240 euró körüli.

A WTO nyomására végül 500 ezer tonnával, vagyis 3,4 százalékkal csökkentették az uniós termelési kvótákat, s az alkudozás nyomán a 2001. június 30-ig életben lévő cukorrendtartást csak két évre hoszszabbították meg, noha a termelők és a feldolgozók újabb öt évet kértek. A ma érvényben lévő 220 százalékos védővám viszont 2006-ig fennmarad.



Egy kis történelem



A magyar répacukorgyártás kezdete 1808-ra tehető, amikor a napóleoni kontinentális zárlat miatt a nádcukor nem juthatott be Európába. Az első, Ercsiben nyitott kis cukorlepárlót hamarosan újabbak követték, az első cukorgyárak - Nagyfödémesen és Bátorkeszin - 1830-ban nyitották meg kapuikat. A cukortermelés jellemzően a nagybirtokokon folyt, 1848-ra már 63 üzemben. Ettől kezdve az irányítást fokozatosan az osztrák ipari tőke vette át, s a sok gyárbezárást is eredményező folyamatos modernizálásnak köszönhetőn 1864-re már a répacukor előállításának önköltsége azonos volt a nádcukoréval. A belföldi termelés 1890-re már meghaladta a fogyasztást.

Az ercsi és a sarkadi cukorgyár 1912-ben létesült, ezeket 1914-ben a szolnoki követte. Az I. világháború előtt működő 31 üzemből csak 12 marad az új határokon belül, amelyeket a II. világháború után kivétel nélkül államosítottak, s 1964-ben egyetlen országos vállalattá szerveztek. 1971-től részben visszakapták önállóságukat, 1980-ban a tröszt megszűnt. A feldolgozókapacitást jócskán növelte a lengyel államadósság fejében épített, 1979-ben átadott Hajdúsági Cukorgyár Kabán, amely mindmáig az ország legmodernebb termelőegysége.



Három kézben koncentrálódik a magyar piac



A Magyar Cukor Rt.-t 1995. július 1-jén hozták létre öt cukorgyártó társaság (Ács, Ercsi, Mezőhegyes, Sarkad, Sárvár) összevonásával. A többségi tulajdonos ÖTOK Kft., amely hamarosan Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Kft.-re változtatta nevét, az öt gyár menedzsmentje és 60 répatermelő szervezet tulajdonában volt. 1996 őszén az Európa legnagyobb cukoripari érdekeltségéhez, a német Südzucker-csoporthoz tartozó osztrák Agrana négymilliárd forintos tőkeemeléssel többségi tulajdont szerzett, s az általa 1990 óta irányított petőházi és kaposvári cukorgyárat is a csoportba olvasztotta. Ezt követően jókora átszervezésbe és modernizálásba kezdett. A gazdaságtalan üzemek bezárása után mára csak két gyár, a kaposvári és a petőházi maradt meg. Az Ausztriában cukrot és keményítőt előállító, 1988-ban alapított, 1991 óta a bécsi tőzsdén is jegyzett Agrana érdekeltségi körébe tartozik az általa 50 százalékban tulajdonolt szabadegyházi Hungrana Kft. is, amely Magyarország egyetlen izocukorgyára. A tavaly záruló gazdasági évben 760,2 (2000: 703) millió euró bevételt és 37,6 (22) millió eurós nyereséget kimutató, 4753 (5290) főt foglalkoztató csoport deklarált stratégiája a pozíciószerzés az uniós csatlakozás előtt álló kelet-európai térségben: így Romániában három, Csehországban és Szlovákiában két-két gyárat üzemeltet.



A Montedison-csoport 53,83 százalékos tulajdonában lévő Béghin-Say három országban 25 gyárat tart fenn, s évi 2,3 millió tonnás termelésével az uniós piac egyik vezető szereplője. Tavaly - az Eridania-csoport eladása ellenére - 1871,8 (korrigált bázis: 1910,6) millió eurós forgalmat bonyolított le, amelynek alig 4,2 (3,7) százalékát adta a magyar érdekeltség. Magyarországon három függetlenül működő gyárat felügyel, Szolnokon, Hatvanban és Szerencsen.



Az itthon a kabai gyár révén érdekelt Eastern Sugar a Südzucker által most megvett francia Raffinerie Tirlemontoise SA és a brit Tate & Lyle-csoport 50-50 százalékos tulajdonában van. Ez utóbbi Észak-Amerikában és Európában gyárt cukrot, talajjavító szereket, melaszt és keményítőt, de - mint a világ egyik legnagyobb cukoripari vállalatának - a világ 27 országában vannak érdekeltségei. Az Egyesült Királyságban és Portugáliában nádcukrot állít elő, míg répacukorra szakosodott érdekeltsége, az Eastern Sugar Magyarország mellett Szlovákiában és Csehországban is képviselteti magát. A 123 (117) millió fontos jegyzett tőkéjű Tate & Lyle tavaly 4146 (4090) millió fontos forgalmat regisztrált és a 2001-es 128 milliós nyereséggel szemben 228 milliós adózott veszteséggel zárt.