Rugalmatlansággal vádolt bankok

Eltérőek a vélemények a Széchenyi-hitelkártyáról, derül ki a Kisosz felméréséből. Egyesek szerint a kisvállalkozások alig várják, hogy kaphassanak, mások szerint ez sem jelent áttörést a kisvállalkozói hitelezésben, hiszen akik a szigorú rendszerben kaphatnának, azoknak már van hasonló típusú kártyájuk.

A tőke- és hitelellátottsággal kapcsolatban sem egységesek a vélemények. A kisvállalkozók állítják, nem jutnak hitelhez, a bankok szerint azonban a támogatható ügyfelek hiánya miatt nehéz a kisvállalkozói hitelezés. Az igények és a lehetőségek szembeállítása már az országos tanács 2001. decemberi ülésén is megmutatkozott, mondta el lapunknak Antalffy Gábor, a Kisosz ügyvezető elnöke: az érdekképviseletek által - a Gazdasági Minisztérium tőkejuttatásával - létrehozott garanciaszövetkezetek esetében belső vita merült fel az intézményrendszer hatékonyságáról és szükségességéről. Nem aratott átütő sikert az a kormányzat által menet közben létrehozott tőketársaság sem, amely hitel helyett tényleges tőkejuttatás formájában fektetne be kisvállalkozásokba.

A vállalkozások fele-fele arányban szeretnének forgóeszköz-, illetve hosszú távú fejlesztési, beruházási hitelhez jutni. Ezek több mint a fele nem haladja meg a 3 millió forintot, 10 százaléka 10 millió feletti hitelt szeretne.

A vállalkozások több mint fele igényli külső források bevonását, mégpedig egyharmad külső forrás, kétharmad saját erő arányban. A válaszok visszaigazolják az alacsonyabb összegű forgóeszközhitelek fedezetére létrehozott garanciaszövetkezetek szükségességét.

A hitelfelvételkor a legnagyobb problémát a bankok rugalmatlansága, illetve a fedezet hiánya adja. Emiatt a vállalkozások közel kétharmada indokoltnak tatja a garanciaszövetkezetek működését.

A magyar kisvállalkozói kör forráshiánya esetére is alig egyharmados mértékben hajlandó vállalkozását megnyitni tőkejuttatás érdekében. Ez - a Kisosz szerint - az elvonási, az adminisztrációs és az ellenőrzési intézményrendszert egyaránt minősíti.

Magos Katalin