A Netflix viszi a Warnert, de jobban jár a Paramount az üzlet nélkül? – óriásüzlet ide vagy oda, a piac nem a vevőt díjazza
A médiapiac egyik legnagyobb horderejű átrendeződése körvonalazódik azzal, hogy a Netflix megszerezheti a Warner Bros. Discovery film- és televíziós üzletágát. A figyelmet azonban nem lehet megvonni a vesztes féltől sem: adná magát a következtetés, hogy aki kimarad – jelen esetben a Paramount Skydance – egy ekkora tranzakcióból, az lemarad. A részvénypiaci reakciók és az elemzői értékelések azonban épp az ellenkezőjére utalnak: hosszabb távon akár a Paramount lehet az, amely stratégiailag és pénzügyileg is kedvezőbb helyzetbe kerül.
A Netflix–Warner-üzlet logikája világos: a világ legnagyobb streamingplatformja hatalmas tartalomkatalógussal, stúdiókapacitással és ikonikus márkákkal erősítené tovább globális pozícióját. A piac ugyanakkor már az első pletykák idején jelezte fenntartásait. A Netflix árfolyama már a szeptemberi, első hírek után esni kezdett, ami arra utalt, hogy a befektetők nem magát az üzlet létrejöttét, hanem a kockázatait árazzák. Egy ekkora felvásárlás ugyanis nemcsak tartalmi előnyöket, hanem jelentős adósságot, integrációs nehézségeket és szabályozói kockázatokat is hoz magával.
A Paramount részvényei meglepően magasan vannak
Ezzel párhuzamosan a Warner részvényei megugrottak, ami klasszikus felvásárlási prémiumra utal: a piac ilyenkor nem az önálló működést, hanem a várható kivásárlási árat tekinti irányadónak. A Paramount helyzete azonban eltért mindkét szereplőtől. Bár esélyes volt a Warner megszerzésére, végül kimaradt az üzletből, részvényei mégsem szenvedtek el tartós esést.
Sőt, a Paramount piaci megítélése inkább stabilabbá vált attól, hogy nem kapta meg az üzletet.
Ennek egyik oka, hogy a Paramount pénzügyi mozgástere eleve szűkebb volt, mint a Netflixé. Egy Warner-méretű akvizíció tetemes adósságnövekedéssel és hosszú évekre szóló költségcsökkentési kényszerrel járt volna. A befektetők szemében ez könnyen átfordulhatott volna negatív narratívába: egy közepes méretű szereplő túl nagy falatba harap. Az, hogy a Paramount végül nem vállalta ezt a kockázatot, sokak szerint inkább fegyelmezett döntésnek tűnik, mint elszalasztott lehetőségnek.
A másik fontos szempont az úgynevezett opciós érték. A Paramount jelenleg nincs túlterhelve, nem kellett radikálisan átalakítania a mérlegét, és megőrizte stratégiai rugalmasságát. Ez azt jelenti, hogy a jövőben több irányba is elindulhat:
- kisebb, célzott felvásárlásokkal erősíthet,
- partnerségeket köthet,
- vagy akár maga is felvásárlási célponttá válhat.
Egy túl nagy, egyszeri üzlet ezt a mozgásteret évekre beszűkítette volna. Ráadásul a Paramountnak az utolsó opciótól nem kell félnie, ugyanis még csak pár éve annak, hogy felvásárolta a Skydance, ráadásul az sem volt egy könnyű ügylet.
A kevesebb néha több
A piac láthatóan értékeli, hogy a Paramount nem tette ki magát egy újabb mélyrepülés lehetőségének. Míg a Netflix esetében a befektetők a „túl nagy, túl drága, túl kockázatos” hármasát kezdték el árazni, addig a Paramountnál a „túlélő és alkalmazkodó” narratíva erősödött. Ez különösen fontos egy olyan iparágban, ahol a streaming növekedési üteme lassul, a reklámpiac ciklikusan gyengül, a kamatkörnyezet pedig nem kedvez a nagyszabású, hitelből finanszírozott terjeszkedésnek.
Hosszabb távon így könnyen előfordulhat, hogy
nem az lesz az igazi nyertes, aki most megszerzi a Warnert, hanem az, aki kimaradt a legnagyobb kockázatból.
A Paramount számára a következő évek nem a méret hajszolásáról, hanem a pozíciók finomhangolásáról szólhatnak: a sport- és franchise-jogok jobb monetizálásáról, a streamingüzletág veszteségeinek mérsékléséről, valamint olyan terjeszkedési lehetőségekről, amelyek nem egyszerre, hanem lépésről lépésre építik a vállalat értékét. A Netflix–Warner-üzlet tehát látványos és történelmi lehet, de nem feltétlenül ez jelenti az egyetlen nyerő stratégiát.
A versenyhatóságok már dörzsölik a tenyerüket
A Warner felvásárlása a célegyenesbe fordult, a tervek szerint a cég márciusban dönthet arról, hogy elfogadja-e a Netflix 82,7 milliárd dolláros ajánlatát, ami a részvényesek számára egyértelmű kilépési prémiumot jelent. A piac ugyanakkor úgy látja, hogy a részvényesi jóváhagyás legfeljebb az első akadály lenne, az ügylet igazi próbatétele csak ezután következik. Elemzők szerint
az amerikai és európai versenyhatóságok már most kiemelt figyelemmel készülnek a tranzakció vizsgálatára,
mivel a Netflix és a Warner egyesülése egyszerre erősítené meg a tartalomgyártás és a globális terjesztés feletti kontrollt. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság és az Igazságügyi Minisztérium, valamint az uniós versenyfelügyeletek számára ez ritka, precedensértékű ügy lehet, amely akár feltételekhez kötött jóváhagyáshoz vagy elhúzódó eljáráshoz is vezethet. A márciusi szavazás így a piac értelmezése szerint nem a történet végét, hanem egy sokkal keményebb, hatósági szakasz kezdetét jelenti, ahol a valódi döntések Washingtonban és Brüsszelben születhetnek meg.
Mindeközben a politikai környezet sem kedvez az ügyletnek: az Egyesült Államok Szenátusa versenyjogi meghallgatásán mindkét párt részéről komoly fenntartások hangzottak el a Netflix és a Warner összeolvadásával szemben. A törvényhozók aggodalmai tovább erősítik azt a piaci várakozást, hogy a tranzakció nemcsak hatósági, hanem politikai akadályokba is ütközhet, ami elhúzódó és kiszámíthatatlan jóváhagyási folyamatot vetít előre a Netflix számára.
