A nyugdíjasok problémája az elmúlt években folyamatosan napirenden van. A nyugdíjasok száma ugrásszerűen nőtt, a nyugdíjak folyósításához szükséges pénzeszközök ennél szerényebb mértékben emelkedtek. A problémát súlyosbította az elmúlt évek magas inflációja, amely a korábban megállapított nyugdíjak reálértékét az eredeti szint felére, harmadára csökkentette. A részleges kompenzálást csak az elmúlt néhány év dinamikusan növekvő gazdasági eredményei tették lehetővé. A korábban felhalmozódott elmaradások egy részét a közeljövőben kell pótolni, ebben társadalmi konszenzus van. A kompenzáció tényével a társadalom mintegy 80 százaléka egyetért. A probléma megoldásának nincs jelentős ellenző tábora. A megoldás módjának és mértékének megválasztásában azonban a kutatók megállapítása szerint indokolt figyelembe venni a felmérés tapasztalatait.

A vizsgált háztartások 54 százalékában él nyugdíjas. Az egyszeri, átlagosan 19 ezer forintnyi nyugdíj-kiegészítés tervét ismerők 83 százaléka egyetért az elgondolással. Az egyetértők arányát érezhetően befolyásolja, hogy van-e nyugdíjas családtag a háztartásban. Azokban a háztartásokban, amelyekben van nyugdíjas, és a megkérdezett hallott a kiegészítésről, 87 százalék az egyetértők aránya, és 12 százalék az ellenzőké. Azok a háztartások, amelyekben nincs nyugdíjas, és amelyek tudnak a tervezett rendelkezésről, valamivel kisebb, 79 százalékos arányban támogatják annak megvalósulását, 20 százalékuk viszont ellenzi azt.

Arra a kérdésre, hogy hány százalékos nyugdíjemeléssel lehetne korrigálni az elmúlt években elmaradt emeléseket, a megkérdezettek kétharmada adott érdemi választ, egyharmaduk nem tudott válaszolni. A választ adók 11 százaléka nem elégedett meg egyetlen szám megadásával, hanem szükségesnek tartotta, hogy részletesebb véleményt mondjon a kérdésről. A válaszok átlaga csak az arányt megjelölő, 56 százaléknyi megkérdezett véleményét tükrözi.

Azokban a háztartásokban, amelyekben van nyugdíjas, 10 százalékkal nagyobb arányban tudtak a megkérdezettek konkrét számmal felelni a kérdésre, mint azokban, amelyekben nincs.

Azokban a háztartásokban, ahol nyugdíjas családtag él, átlagosan 28 százalékos nyugdíjemeléssel tartják korrigálhatónak az elmaradt emeléseket. Azok a lakosok, akik nem élnek együtt nyugdíjassal, a korrekció mértékét 23 százalékban határozták meg.

A nyugdíjassal együtt élő háztartások 11 százaléka tartotta szükségesnek, hogy részletesebben válaszoljon a kérdésre. A válaszadók közel fele differenciált nyugdíjemelést látna szívesebben, azaz az alacsony nyugdíjakat nagyobb mértékben emelné, a magasabbakat kisebb arányban. Ez utóbbiakat többen egyáltalán nem emelnék. A második leggyakoribb választípus az inflációhoz kötné a nyugdíjemelés mértékét, annak megfelelő növelést részesítve előnyben, vagy annál valamivel magasabbat.

A nyugdíjas családtag nélküli háztartások között is 11 százalék volt azoknak az aránya, amelyek bővebb választ adtak. Legtöbben itt is a differenciált nyugdíjemelést támogatják, míg mások az inflációhoz vagy a bér növekedéséhez kötnék a nyugdíjemelés mértékét. Minden ötödik válaszadó indokolatlannak tartja a nyugdíjemelést. (VZS)