Vállalati szemmel a forint erÕsödésérÕl

Közvetlenül azután, hogy a kormány tavaly májusban megváltoztatta az árfolyam-politikát, és szélesítette a forint lebegési sávját, a vállalkozások érdekvédelmi, képviseleti szervei - köztük is elsÕsorban azok, amelyek tagvállalatai zömmel érdekeltek az exportban - határozottan hangot adtak azon igényüknek, hogy a kormányzat hozzon mielÕbb intézkedéseket a forinterÕsödés kedvezÕtlen hatásainak ellensúlyozására. Az Orbán-kormány viszonylag hosszabb elÕkészítés, konzultációsorozat után tavaly augusztusban hozott is intézkedéseket, ám - mint az a GVI követéses vizsgálatából feketén-fehéren kiderül - hatásuk korántsem volt kielégítÕ.

A GVI tavaly júniusban elkészült azzal a vizsgálattal, milyen hatásokkal járt az erÕs forint a vállalatokra, és már akkor figyelmeztetÕ jelzéseket küldött a kormányzatnak. Az akkori kutatás folytatásaként az intézet a közelmúltban - az elsÕ adatfelvétel alkalmából megkérdezettek bevonásával - megismételte a felmérést. Ily módon megbízhatóbb következtetéseket lehet levonni arra nézve, hogyan befolyásolta az árfolyamsáv szélesítése és ennek nyomán a forint erÕsödése az exportáló vállalatok jövedelmezÕségét.



>> Elmaradások a tervezett kiviteltÕl



Az empirikus vizsgálatból kiderült, hogy a cégek zöménél, pontosabban mintegy kétharmadánál a forint erÕsödése visszavetette tavaly az exportot, habár a kedvezÕtlen hatás - természetesen - eltérÕ mértékÛ volt. Volt olyan vállalkozás (a megkérdezett cégek 37 százaléka), amelynek forintban számított kivitele mérséklÕdött, ám ennél is nagyobb volt azon cégek aránya (75 százalék), amelyek exportja elmaradt a tervezettÕl. Ezek közel fele (48 százaléka) úgy véli, az elmaradásban nagy szerepet játszott a forint árfolyamának erÕsödése. (Természetesen más okok is közrejátszottak, ami elÕre látható volt: a nemzetközi dekonjunktúra, valamint a minimálbér emelése ugyancsak, ha nem is egyforma mértékben, sújtotta a vállalkozásokat.)

Különösen hátrányos helyzetbe kerültek azok a vállalatok, amelyek eleve alacsony profithányaddal (10 százalék alattival) dolgoznak, fÕként belföldi beszállítókra támaszkodnak, illetve kizárólag külföldre termelnek, és eladásaikon belül viszonylag magas (80 százalék feletti) a bérmunka aránya.

Nem véletlen tehát, hogy - amint az már az elsÕ felmérésbÕl is kiderült - fÕként olyan ágazatokat érintett leginkább hátrányosan a forint erÕsödése, mint például a textilipar. Az is a bérmunkában dolgozók különös érintettségét mutatja, hogy miközben a megkérdezetteknek "csak" 37 százaléka számolt be a forintban számított kivitel mérséklÕdésérÕl, a bérmunkát végzÕk között ez az arány az 50 százalékot is meghaladta. A képet az is árnyalja, hogy az összes válaszadó 11 százalékánál egyáltalán nem volt változás, és 51 százalékuknál az export még bÕvült is valamelyest.

Ennek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy a tavaly májusi árfolyamlépést követÕ elsÕ reakciókhoz képest a forinterÕsödés hatása jóval mérsékeltebb volt a vártnál.

Korántsem ilyen rózsás a kép azonban, ha a tervezett kivitel megvalósulását vizsgáljuk. E mutató tekintetében ugyanis sokkal kedvezÕtlenebb a helyzet. A tavalyi export ugyanis a cégek 75 százalékánál nem érte el a várt szintet (csak 12,7 százaléknál egyezett meg a két szám, s 12,3 százalék számolt be a tervezetthez képest többletkivitelrÕl.) Az átlagos elmaradás 7 százalék volt.

Mindez persze nem vigasztalja azt a - megkérdezettek mintegy 5 százalékára tehetÕ - vállalati kört, amely gyakorlatilag ellehetetlenült. Nem szólva arról, hogy ugyancsak elgondolkodtató: éppen az a vállalati kör - a mikro- és kisvállalkozások - a leginkább szenvedÕ alanya a forinterÕsödésnek, amelynek támogatása, fejlesztése a mindenkori kormány prioritása kell legyen.

Az árfolyamlépés vállalatokra gyakorolt hatásánál is érdekesebb talán - és a jövÕ szempontjából fontosabb és tanulságosabb is -: mit tettek az érintettek? Melyik volt az a cégkör, amely aktívan is elkövetett valamit a kedvezÕtlen hatások kivédésére?

A vállalatok általában több eszközzel és módszerrel is törekedtek a veszteségek mérséklésére (lásd táblázatunkat).

JellemzÕen magyar tulajdonúak azok a cégek, amelyeknél az exportjövedelmezÕség csökkenése a termelÕtevékenység leépülését eredményezte. Ezek rendszerint csak exportra termelnek, és 10 százalék alatti profithányaddal dolgoznak. Nem meglepÕ módon a vállalat nagysága is számít: a külsÕ és belsÕ tartalékokat egyaránt megmozgató cégek között az átlagot meghaladó a nagyobb (minimálisan 250 fÕt foglalkoztató) társaságok aránya (28 százalék).

Ugyancsak szoros az összefüggés az ágazati profillal: a vegyipari és kohászati cégek gyakrabban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban tevékenykedÕk között számottevÕen kisebb volt azon cégek köre, amelyek ellenlépéseket tettek.



>> Rosszabb helyzetben az "öregebb" cégek



Ugyancsak érdekes összefüggésre derült fény a cégalapítás idÕpontjával kapcsolatban. Az 1990 elÕtt alapított cégek 31 százalékánál több mint 10 százalékkal csökkent a kivitel, az 1995 után létrehozott cégeknél ez az arány csak 16 százalék. Az 1990 elÕtt alapított cégek 13 százalékának bÕvült az exportja 20 százalékot meghaladó mértékben. Az utóbbiaknál ez az arány már 23 százalék.

Tehát: a késÕbb alapított cégek, amelyek vélhetÕen fejlettebb technológiát alkalmaznak és rugalmas belsÕ szervezetet mÛködtetnek, alkalmasabbak az ilyen helyzetek kezelésére, beleértve kivitelük célpiac szerinti diverzifikálását is.