Élénkülő kapcsolatok

Az elmúlt 12 évben folyamatosan nőtt az írek érdeklődése Kelet- és Közép-Európa iránt. A magyarokhoz életszerető, nyitott habitusukban igen hasonló lakosság életszínvonala az elmúlt 20 évben látványosan emelkedett, elsősorban annak köszönhetően, hogy Írország igen jól élt a EU strukturális, kohéziós és halászati alapjai által biztosított lehetőségekkel. A kapott támogatást főként a felsőoktatásra és az infrastruktúra fejlesztésére fordították, így a gazdaság rendkívül megerősödött, és ma már a világ versenyképességi listájának 7. helyén áll az ország. Nem csoda, hogy Írországot Magyarországon is sokan követendő példaként említik - válaszolt lapunk kérdésére Pálmai Géza dublini magyar nagykövet.

A kétoldalú áruforgalom értéke az elmúlt öt évben közel ötszörösére emelkedett. Tavaly a magyar kivitel 34,5 százalékkal, 367,5 millió euróra nőtt, ami főként a számítástechnikai, valamint a kommunikációs eszközök, így elsősorban a mobiltelefonok kivitelének köszönhető. A növekedésnek hála, 2001-ben 160 milliós magyar aktívum képződött, az idei év első felében azonban közel 40 milliós hiányt regisztráltunk. Az ír-magyar gazdasági kapcsolatok élénkségét jól illusztrálja egyebek mellett az is, hogy a Malév 1999 szeptemberében indított közvetlen járata ma már heti hat alkalommal, mintegy 80 százalékos kihasználtsággal közlekedik a fővárosok között.

A mögöttünk hagyott években ír cégek 160 millió eurót fektettek be Magyarországon, ami a hazai külföldi beruházások 4 százalékát teszi ki. Közülük értékben az Avonmore pásztói tejüzeme (Glanbie) és a Becketts fővárosi pubjai emelkednek ki, de a Gresham-palota felújítása után létrejövő Four Seasons Hotel egy része is ír tulajdonban van.

A nagykövet szerint a nizzai szerződés tavalyi elutasításában a rendkívül alacsony részvételi arány, valamint a szerződést ellenzők határozott kampánya mellett szerepet játszott az is, hogy a választópolgárok nem voltak kellően tájékozottak a népszavazás jelentőségéről, annak az EU bővítésében játszott fontos szerepéről. A nizzai szerződés kapcsán sokan Írország hagyományos katonai semlegességének elvesztésétől, a nagyobb EU-s tagállamok dominanciájától tartottak. Ráadásul a támogatók közül jó néhányan azért nem mentek el szavazni, mert Írország több mint negyedszázados uniós sikereit látva úgy gondolták, hogy a szerződést így is, úgy is jókora többséggel elfogadják majd. Az alig 34 százalékos részvétellel megtartott népszavazáson nagy meglepetésre mégis 54 százalékkal a nem győzött.

Azóta a választópolgárok informáltsága sokat javult, és az Európai Unió állam- és kormányfőinek Sevillában elfogadott állásfoglalásai, nyilatkozatai is sok tekintetben kifogták a szelet a ratifikációt ellenzők vitorlájából. Az ír kormánykoalíció teljes egységben kampányol a nizzai szerződés elfogadása mellett. Az ismételt elutasítás uniós bővítésre gyakorolt negatív hatása mellett egyre inkább az Írország számára kedvezőtlen következményekre (a befektetői vonzerő csökkenése, a munkanélküliség növekedése, a romló életminőség, az ország perifériára szorulása) fektetik a hangsúlyt.