Utazott-e bőröndben a Lukoil alelnöke?
Össznépi kitalálósdi indult a minap az orosz sajtóban "ki és miért rabolta el a Lukoil alelnökét, akit esetleg el sem raboltak" címmel. Oknyomozó tapasztalattal bíró, rendőrségi kapcsolatokat felmutató és a legbelsőbb vállalati berkekbe belátó tollforgatók elméletei csaptak össze azon a közös alapon, hogy nehezen hihető a váltságdíjért történt elrablás hivatalos verziója.
Szergej Kukurát szeptember 12-én rángatták ki autójából gépkocsivezetőjével és testőrével, utóbbiakat később némi kábítószerrel feltöltve szabadon engedték. A Lukoiltól származó s azóta sem cáfolt állítás szerint az emberrablók hárommillió eurót és hárommillió dollárt kértek az alelnökért, akit szintén hivatalos közlés szerint szeptember 25-én bántatlanul, váltságdíj nélkül elengedtek. (A Roszbizniszkonzulting internetes lap nem hivatalos információi szerint kifizették az összeget.)
A történet részletei mulatságosan pontos másolatai nyugati filmek kínálta mintának, ám éppen ezért teljességgel hihetetlenek is - mutat rá a The Moscow Times jegyzetírója. A kis címletekben kért pénz, a temetőben elásott videokazetta és maga a mókásan szerény váltságdíj sem illik bele az oroszországi üzletemberrablás hagyományaiba. Ráadásul Oroszországban kisstílű bűnözők nem nyúlnak "nagy" emberekhez. Ez utóbbiak egymást raboltatják el, elhúzódó és nagyon fontos személyes ügyeik megoldásaként. Ha mégis rablás lett volna, az csak a "legfelsőbb körök" jóváhagyásával történhetett, s persze komolyabb összegért. Kukura ugyanis minden Lukoil-pénzek titkainak tudója, s mint ismert, az orosz összegek útjai kanyargósak, gyakran útba ejtik Ciprust is.
Sajátjának érezvén az ügy megfejtésének feladatát, az orosz média ontotta a jobbnál jobb ötleteket. A legelső gyöngyszem szerint az eseményeket a Lukoil volt biztonsági főnöke mozgatta, azt akarván demonstrálni, menynyire gyenge és szakértelem nélküli az olajtársaság biztonsági szolgálata. Hasonlóan mélyrelátó meggondolás az is, mely szerint Kukurát a riválisai vonták ki a forgalomból, így akarván közelebb hozni az orosz olajmezők újrafelosztását. Felmerült, hogy a Lukoil és egyik leányvállalata közötti jogsértő ügyletek rendezésének voltunk tanúi, sőt szóba kerültek motivációként a társaság által támogatott Szpartak futballcsapat előmeneteli és kinevezési kérdései is. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint maga Kukura akarta az álemberrablással leszorítani a Lukoil részvényeinek árfolyamát, hogy azután a papírokat a cégvezetés olcsón felvásárolhassa.
A The Moscow Times is házon belül véli meglelni a titok nyitját, emlékeztetvén Vitalij Schmidt elnökhelyettes és társtulajdonos 1997-es halálára. Az eset után Schmidt Lukoil-hányadán volt tulajdonostársai osztoztak, míg feleségének és fiának, Vagyimnak szinte semmi sem maradt. A lap nem vádolja a fiút, de állítja, hogy az "orosz üzleti etika szerint" lett volna oka lépni.
Az esettel kapcsolatos országos hitetlenkedést maguk a nyomozók is erősítették. Nem hivatalos közléseik alapján a Kommerszant például azt írja, hogy színjáték volt az egész, melynek megrendezésében Kukura kulcsszerepet játszott. Az alelnök szeptember 25-én Szolnyecsnijben bukkant fel - ahol számos Lukoil-alkalmazott is lakik - szerda délután. Máig sem tudni, hogyan került oda. Autóval vitték a házához, vagy a vonattól gyalogolt odáig, hátrakötött kézzel? Az őrök ismerték fel az utcán, majd bekísérték főnöküket a háza kapuján. Kukura kihallgatása után a nyomozók nem mondtak semmit sem a médiának, s gyorsan terjedt a hír, hogy nincs is mit. Kukura sem mond nekik semmit. Vélhetőleg később sem fog, ahogyan hallgat a rabláskor beadott heroininjekciót már régen kihevert gépkocsivezetője és testőre is. Szinte csak hasznavehetetlen információkat közölt, mely szerint "egy bőröndben vitték, de nem tudja, milyen irányba", aztán "ült egy szobában, de nem tudja, hol", vagy "nem látta az elrablóit, mert maszk volt rajtuk", végül "rendesen kapott enni, nem bántották". Valamirevaló közlése mindössze annyi volt, hogy elrablóinak "kaukázusi kiejtése volt", s hogy "nyirkos, betonfalú épületben tartották fogva". Ezt követően kevés idejére és üzleti elfoglaltságaira hivatkozva semmilyen kérdésre nem válaszolt.
A nyomozók szerint is a Lukoil szervezte az emberrablást. Erre utal, hogy a testőrök szinte semmit nem segítettek a védelmükre bízott embernek, s hogy az állítólagos emberrablók sértetlenül elengedték a Kukurával együtt elrabolt személyeket. Szerintük nem pénzről, de még csak nem is információról volt szó. Hanem időről. A Lukoil ugyanis időzavarba került: meg kellett vennie egy olajmezőt, egy törvény ügyében kellett lobbiznia, visszafizetnie bizonyos adósságokat, illetve aláírni egy fontos szerződést. Bármelyikkel is késik, dollármilliárdjai úszhatnak, s oda a hírneve is. Viszont szüksége volt még egy hétre, s "csinált" is magának. Jól számolt. Senki nem gyakorolt nyomást rá ezen idő alatt, hiszen bajban volt, éppen elveszítette egyik felső vezetőjét.
