Veszélyes a "félliberalizáció"
A tőkemozgások liberalizációja igen előnyös lehet az azt végrehajtó országok számára, feltéve, hogy a reformokat megfelelő körültekintéssel és ütemezéssel hajtják végre - összegzi a szervezethez legutóbb csatlakozott hat állam (Magyar-, Cseh-, Lengyelország, Szlovákia, Dél-Korea és Mexikó) tapasztalatait a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
Miközben a szervezet régebbi tagországai már egy évtizeddel ezelőtt, sőt egyesek ennél is régebben teljes körben felszabadították a tőkemozgásokat, ezen hat országban ez a folyamat csak az utóbbi években zajlott le. A tanulságok közül az OECD kiemeli azt, hogy feltétlenül meg kell szerezni a nemzetközi pénzügyi piacok bizalmát a reformokat végrehajtó ország szabályozói környezete és felügyeleti szervei iránt. Amennyiben ugyanis a piaci szereplők nem tartják a nemzetközi szabványokkal összhangban lévőnek a szabályozás minőségét és betartatását, az országba irányuló tőkemozgások igen ingatagok maradnak. A befektetők ugyan az ilyen piacok iránt is érdeklődnek, hiszen a magas reálkamatlábak kedvező lehetőségeket kínálnak, de jelenlétük "gyökértelen" lesz. Ezen tényező fontosságát az is mutatja, hogy a szóban forgó hat OECD-ország liberalizációs törekvéseinek kulcsfontosságú eleme volt a jogi és intézményi feltételek javítása.
A pénzügyi piacok megfelelő szabályozása és felügyelete azonban önmagában kevés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok pénzügyi beszámolási kötelezettségeit is nemzetközi szintre kell emelni, és a cégirányítás normáit is közelíteni kell a fejlett országokban uralkodókhoz. Enélkül nincs megfelelő átláthatóság és számonkérhetőség a gazdaságban, és a befektetők csak félinformációk alapján tájékozódhatnak, ami csökkenti bizalmukat és részvételük mértékét.
Miután mindezen szabályozási reformok véghezvitele időt igényel, nem mindegy, hogy milyen ütemben és sorrendben kerül sor a különböző tőkemozgások felszabadítására. A tapasztalatok szerint elsőként a működőtőke-beruházások és a saját tőkéhez kapcsolódó portfólióbefektetések liberalizálása indokolt; ezt más, adósságokhoz kapcsolódó hosszú távú mozgások követhetik, míg a legtöbb ország a nem kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó pénzügyi hiteleket és passzív bankügyleteket szabadította fel utoljára. Az OECD azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez a stratégia csak viszonylag stabil nemzetközi környezetben működik, ezért egyes esetekben a gyors és teljes körű liberalizáció lehet tanácsos.
Érdekes eredményt mutat az egyes országok által érvényben tartott korlátozások hatásainak elemzése is. A tanulmány emlékeztet: a latin-amerikai és ázsiai országokban csak időlegesen éri el a kívánt hatást bizonyos tőkemozgások korlátozása, hiszen a piaci szereplők előbb-utóbb megtalálták a kiskapukat, és a korlátozásokat néha egyébként is csak azért tartották életben, hogy ezzel elodázzanak bizonyos szerkezeti reformokat. A párizsi székhelyű szervezet ugyanakkor pozitívan értékeli, hogy a hat új tagország egyike sem nyúlt már megtett liberalizációs lépések időleges visszavonásához, felismerve, hogy ez tartósan rossz piaci visszhangot váltana ki.
Végül fontos tanulság az is, hogy a pénzügyi reformokra a gazdaság egészének modernizálásával párhuzamosan kell sort keríteni, ugyanis a "félliberalizáció" súlyos egyensúlyi zavarokhoz vezethet. E vonatkozásban az elemzés kiemeli a magyar kormány által folytatott stratégia és kommunikációs politika sikerességét.
