A bankszektor jövedelmezőségi tendenciái
A GMU-országok többségében a 90-es évek második felében javuló tendenciát mutatott a bankok jövedelmezősége. Ez jelentős részben ciklikus tényezőkkel magyarázható, mivel a bankok kockázati költségei a makrogazdasági környezet kedvező változásának köszönhetően számottevően csökkentek a 90-es évek első feléhez képest. Az előző évben viszont az európai bankok jövedelmezőségének javuló trendje megtorpant, az eredmények romlása elsősorban a dekonjunktúra miatt növekvő céltartalékolási költségeknek és a tőkepiaci tevékenységből származó bevételek visszaesésének tudható be.
Az egyes jövedelem-összetevők alakulását vizsgálva, a kamatmarzs csökkenése a 90-es évek második felében felgyorsult, amely főként a verseny erősödésére, illetve a kedvezőbb makrogazdasági környezet miatti kockázati felár csökkenésére és a GMU-konvergencia miatti dezinflációra vezethető vissza. A bankok kiélezett versenyhelyzetre adott stratégiai válasza eredményeként a 90-es évek második felében számottevően nőtt a nem kamatjellegű bevételek súlya az európai bankok jövedelemtermelésében. A nem kamatjellegű jövedelem mérlegfőösszeghez viszonyított arányának jelentős növekedése azt mutatja, hogy ez a trend nemcsak a kamatmarzs folyamatos csökkenésével magyarázható, hanem jelentős mértékben a nem kamatjellegű bevételeket generáló tevékenységek dinamizmusának is köszönhető.
A bankok jövedelemstruktúrájának változása nyomán előtérbe került annak vizsgálata, hogy a nem kamatjellegű bevételek térnyerése csökkentette, vagy növelte-e a banki jövedelmezőség változékonyságát. Az egyik nézet szerint a nem kamatjellegű jövedelem stabilabb, mint a kamatjövedelem, mivel a diverzifikáció a banki, biztosítási és befektetési szolgáltatások kombinálása csökkenti a bank(csoport)ok kockázatát, míg a kamatjövedelem nagyban függ a kamatmozgásoktól és a gazdasági ciklusoktól. Másfelől viszont a nem kamatjellegű jövedelmet generáló tevékenységek fejlesztése a fix költségek jelentős növekedését és a működési tőkeáttétel emelkedését vonja maga után. Ezenkívül sok ilyen tevékenység kevesebb tőkét igényel, növelve ezáltal a pénzügyi tőkeáttételt és a jövedelmezőség volatilitásának növekedését.
Mivel a nem kamatjellegű bevételek dinamikus bővülése sem tudta teljesen kompenzálni a kamatmarzs csökkenésének hatását, a bankok működési eredménye a mérlegfőösszeghez viszonyítva csökkenő tendenciát mutatott. Ez a költséghatékonyság növelésére kényszerítette az európai bankokat, ami jól tükröződik a működési költségek mérlegfőösszeghez viszonyított arányának mérsékelt csökkenésében.
A 90-es évek második felében tapasztalható gazdasági fellendülés nyomán az EU-országok többségében javult a bankok hitelportfóliójának minősége, s ennek megfelelően a bankok céltartalékolási költségei csökkenő tendenciát mutattak. A makrogazdasági környezet kedvezőtlen változása miatt a portfólióminőség javuló trendje 2001-ben megtört.
A hazai bankok jövedelmezősége az 1997-99-es időszak gyenge teljesítménye után 2000-2001-ben látványosan javult. Az európai tendenciáktól eltérést jelent, hogy a kamatmarzs csökkenése az intenzív verseny ellenére az elmúlt két évben megtorpant. Ennek egyik fő oka a banki mérlegek eszközstruktúrájának jelentős átrendeződése, amellyel párhuzamosan egyre nagyobb lett az ügyfélhitelek szerepe a jövedelemtermelésben. A strukturális változáson kívül a marzs szűkülése ellen hatott 2001 közepéig a dezinfláció megtorpanása, illetve a nominális kamatok csökkenésének lelassulása.
Az elmúlt két év tendenciáitól eltérően a jövőben várhatóan erősebbek lesznek a kamatmarzs csökkenése irányába mutató hatások, hiszen a folytatódó hitelexpanzió ellenére a hitel/eszköz arány növekedési üteme lassulni fog, így a pozitív strukturális hatás is gyengül. Várható, hogy a bankok közötti árverseny erősödik majd a jelenleg még mindig jelentős koncentrációval jellemezhető lakossági hitelek piacán is.
Az eurózónához való konvergencia s így a dezinflációs folyamat folytatódása szintén a hitel- és betéti kamatok közötti különbözet csökkenését mozdítja elő középtávon. Egyes folyamatok viszont várhatóan a marzs szűkülése ellen hatnak.
Ezek között első helyen kell említeni a kockázatosabb és nagyobb kamatrést biztosító lakossági hitelek növekvő részarányát az ügyfélhitelezésben. A bankpiac koncentrálódásának folyamata szintén a kamatmarzs szűkülése ellen hathat, bár az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a növekvő koncentráció mellett is erős maradt a verseny.
A magyar bankok nem kamatjellegű bevételeinek részaránya csak lassú ütemben nőtt az elmúlt években, és még mindig jóval elmarad az európai bankokra jellemző átlagtól. A pénzügyi szolgáltatásokból származó jutalékbevételek növekedése, az elmúlt két évhez hasonlóan, várhatóan jelentős marad, mivel a bankok a kapcsolódó jutalékokban és díjtételekben egyre inkább érvényesítik majd a magasabb szolgáltatási színvonal nyújtását lehetővé tevő technológiai fejlesztések költségeit.
A befektetési szolgáltatásokból származó díj- és jutalékbevételek banki jövedelemtermeléshez való hozzájárulása viszont csak a tőkepiac fellendülése esetén növekedhet számottevően. Összességében, a kamatmarzs várható szűkülése nyomán középtávon az EU-ban jellemző jövedelemstruktúrához való konvergencia, vagyis a nem kamatjellegű bevételek jelentőségének növekedése valószínűsíthető.
A céltartalékolási költségek várható alakulását tekintve, a hitelezés struktúrájának változása (a kis- és középvállalati, illetve a lakossági hitelezés átlagosnál gyorsabb bővülése) önmagában növeli a bankok kockázati költségeit. Amennyiben ezt a bankok nem tudják megfelelő mértékben érvényesíteni a hitelek árában a kiélezett, bár a lakossági piacon csak mostanában élénkülő verseny miatt, az a jövedelmezőség csökkenése irányában hathat.
A kamatmarzs várható szűkülése a nem kamatjellegű bevételek növelése mellett a költséghatékonyság további javítására is kényszeríti a bankokat. Ez magában foglalhatja a fiókhálózat és az alkalmazotti létszám további racionalizálását, mivel az európai trendek az alkalmazott/fiók arány csökkenése, vagyis a kisebb létszámú bankfiókok üzemeltetése felé mutatnak.
Összességében, a banki közvetítés mélyülése, a verseny további fokozódása, a GMU-hoz való nominális konvergencia középtávon a kamatmarzs s így a bankrendszeri szintű jövedelmezőség csökkenése irányában hat, ugyanakkor a kedvező makrogazdasági környezet fennmaradása esetén a növekvő üzleti volumenek (elsősorban a lakossági üzletágban), a nem kamatjellegű bevételek bővülése és a költséghatékonyság javításában rejlő tartalékok kiaknázása ellensúlyozhatja ezt. A tőkearányos nyereséget tekintve azt várjuk, hogy a hazai bankszektor évről évre képes lesz növelni tőkéje reálértékét (azaz pozitív reál ROE-t elérni), míg az eszközarányos jövedelmezőség alakulása, a tőkeáttétel esetleges növekedése ütemének függvényében, némileg elszakadhat a ROE-től.
