Változások a közvetítés struktúrájában
A pénzügyi közvetítés strukturális változásának legmarkánsabb folyamata az intézményi befektetők nagymértékű térnyerése. Ezen invesztorok szerepe a háztartások vagyonának kezelésében az elmúlt tíz évben jelentősen erősödött, általános tendencia, hogy növekszik az intézményi befektetőknél elhelyezett megtakarítások és értékpapírok aránya, s csökken a bankbetétek részesedése a lakosság portfóliójában.
Az intézményi befektetők (befektetési alapok, nyugdíjalapok, biztosítók) térnyerését kínálati és keresleti oldalról egyaránt ösztönözték az utóbbi két évtizedben. A pénzügyi innovációk lecsökkentették a nem banki közvetítők költségeit, a pénz- és tőkepiacok fejlődése mérsékelte a tranzakciós kiadásokat, hatékonyabbá tette az árak információközvetítő funkcióját, valamint lehetővé tette a származékos termékek fokozottabb használatát a kockázatmenedzsmentben. Költségmérséklő hatással bírt a hitelminősítő intézmények felfutása is. Az alacsonyabb költségszint szélesebb termék- és szolgáltatáspaletta felvállalását tette lehetővé ezen intézmények számára. Kínálati oldali húzóerőt jelentettek a nagy kormányzati deficitek, valamint a privatizációs hullámok is. Összességében ez oda vezetett, hogy a pénzügyi közvetítői rendszertől általában elvárt funkciók egy részét az intézményi befektetők már hatékonyabban lettek képesek ellátni, mint a bankok. Az előbbiek növekedése éppen ezért a dereguláció egyfajta katalizátorává is vált. Keresleti oldalról a hosszú lejáratú, magas hozamú, de nem túl magas kockázatú megtakarítási konstrukciók iránti megnövekedett lakossági kereslet hatott az intézményi befektetők fejlődésére.
A magyar pénzügyi közvetítés struktúráját a bankok dominan-ciája jellemzi, és az elkövetkező 3-5 évben ez várhatóan így is marad. A nemzetközi tendenciákkal összhangban az utóbbi 5-6 évben a hazai nem banki pénzügyi közvetítés számottevő fejlődésen ment keresztül, mindazonáltal mélysége az EU-országokétól még elmarad. A nem banki közvetítőintézmények növekedési üteme minden évben a bankrendszer bővülési üteme felett volt. Ez a tendencia folytatódik majd, és a hazai pénzügyi közvetítés struktúrája tovább fog közeledni a fejlett országokéhoz.
A nem banki közvetítés természetesen nem a bankoktól függetlenül létezik. A jelentősebb hazai pénzintézetek saját magukon vagy leányvállalataikon keresztül az összes pénzügyi közvetítési formában jelen vannak. Sőt, azok a nem banki közvetítők tudnak lényegi szerephez jutni a piacon, amelyeknek erős banki háttérük van. A külföldi tulajdonú magyarországi pénzügyi közvetítők egyrészt követik anyacégeik kapcsolatrendszerét, másrészt önállóan is kezdeményeznek együttműködéseket, szorosabb kapcsolatokat. Az üzleti stratégiák az ügyfelek teljes "bekerítésére", az intézmények közötti szinergia kihasználására alapulnak.
A bankok egyik legmarkánsabb válaszreakciója a nem banki közvetítők, illetve a pénz- és tőkepiacok által teremtett kihívásokra a pénzügyi közvetítés struktúráját alapvetően befolyásoló fúziós hullám. Az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökken a pénzintézetek száma, és általános tendencia a koncentráció növekedése is. Az európai országokban a legnagyobb öt bank jellemzően dominálja a bankszektort. A nemzetközileg tapasztalható konszolidációs folyamat integráns részét képezik a fúziók és felvásárlások. A fúziós folyamat a 90-es években folyamatosan erősödött, mind a tranzakciók számát, mind azok értékét tekintve. A bankszektoron belüli összeolvadások mellett (a bank-, a biztosítási szektort és az értékpapírcégek szektorát tekintve) az ágak közötti fúziók is általánosak. A jövőben várható a nemzetközi bankfúziók számának növekedése.
A magyar bankszektor koncentrációja évek óta tartó csökkenés után, a lezajlott fúziók hatására 2001-ben növekedett. Magyarországon is megfigyelhetővé vált a bankpiac konszolidációja. A szektor koncentrációja azonban így sem tekinthető nagynak. A magyarországi egyesülések esetében a fúzió után az informatikai rendszerek összehangolása, vagy a befogadó bank rendszerének a befogadott bankra való kiterjesztése - a fejlett országok tapasztalataival összehasonlítva - jóval nagyobb terhet jelentett és jelent a fuzionált bankoknak. Ezért joggal feltételezhető, hogy az egyesülések kedvező hatásainak jelentkezése hosszabb időt vesz igénybe, mint a fejlett országokban. Fúzió után néhány évig mindenképpen inkább hatékonyságromlásra, mint
-javulásra lehet számítani. Éppen az ezzel ellentétes számok adhatnak aggodalomra okot, mivel azok a szükséges fejlesztések elmaradásáról tanúskodnak. Középtávon további fúziókra lehet számítani a hazai bankszektorban. Az átlagos bankméret még mindig túl kicsi, és a jövedelmezőségi problémák is kikényszeríthetnek további egyesüléseket.
A bankrendszerek struktúrájával kapcsolatos fontos kérdés a külföldi pénzintézetek szerepe is. A kelet-közép-európai országok bankrendszereit a külföldi bankok dominálják. Ezt manapság már mindenki magától értetődőnek veszi, de ha megnézzük a 15 EU-tagállamot, azt láthatjuk, hogy a külföldi pénzintézetek szerepe, egy-két kivételtől eltekintve, marginális. A külföldi banki jelenlétnek három potenciális előnyét szokták kiemelni. 1. Javítja a különböző pénzügyi szolgáltatások minőségét és egyáltalán elérhetőségét, azáltal, hogy fokozza a versenyt és hozzájárul a modern banktechnika és -technológia elterjedéséhez. 2. Stimuláló hatással van a bankfelügyelet és a szabályozási környezet fejlődésére. 3. Fokozza az ország nemzetközi tőkéhez való hozzájutásának lehetőségeit.
A privatizációk és a külföldi szakmai befektetők által végrehajtott zöldmezős bankalapítások eredményeként a 90-es évek második felében látványosan átalakult a magyar bankrendszer tulajdonosi összetétele: a külhoni tulajdonosi részarány 1997 végére már meghaladta a 60 százalékot, és azóta is növekedett. A magyar bankrendszerben a külföldi bankalapítások és az egyedülálló gyorsasággal végrehajtott bankprivatizáció eredményeként egy országok szerint diverzifikált, de EU-centrikus tulajdonosi szerkezet alakult ki. A külhoni tulajdon dominanciája jelentősen hozzájárult a pénzügyi rendszer megerősödéséhez, stabilizálódásához.
