Viharvert dotcomszektor: vissza az alapokhoz
Vissza kell térnünk az alapokhoz - hangsúlyozta háromezer fős hallgatósága előtt John Chambers, az amerikai Cisco Systems elnök-vezérigazgatója a napokban Koppenhágában tartott szakmai konferencián. Az internetes hálózati eszközök világelső gyártó-forgalmazó cégének irányító embere a kilencvenes évek közepétől soha nem látott ütemű növekedéssel találhatta magát szemben a globális netpiacon. Ebből igyekezett is a Cisco számára minél nagyobb szeletet kihasítani, amit a bevételi mutatók alakulása ékesen bizonyított. Chambers 1995-ben vette át az akkor még 1,2 milliárd dolláros forgalmú társaság irányítását. A pénzügyi jelentés a múlt évre már 18,9 milliárdos bevételről szólt. A közelmúlt dotcomválsága azonban, súlyosbítva az általános recesszióval, tervei átgondolására késztette a Cisco vezetőjét, aki ma már a gazdálkodás egyéb, hagyományos alaptételeiről, a termelékenység növeléséről, a megtérülési mutatók javításáról beszél. A cég maga a néhány hónapja zárult pénzügyi évben az internetes üzleti megoldásoknak - e-oktatás, videokonferencia, hatékonyabb on-line értékesítés - köszönhetően 1,9 milliárdot takaríthatott meg.
Visszatérőben van Chambers megszokott optimizmusa is, amikor a félig teli pohár jövőképét igyekszik felvázolni az informatikai ipar számára. Teszi ezt annak ellenére, hogy elemzők szerint az újabb negyedév számait a jövő héten publikáló vállalat öt negyed folyamatos növekedés után ismét megtorpanni látszik, bevétele az előrejelzések szerint ha csekély 1 százalékkal is, de elmarad az előző háromhavitól. Ez még mindig a piac stagnálását mutatja, mivel sem a nagyvállalati internetes beruházások, amelyek a cég bevételének több mint 70 százalékát alkotják, sem a 15-20 százalékos arányt képviselő telefontársaságok nem találtak még vissza a piacra.
Sőt, még a legoptimistább piacelemzők is a távközlési szolgáltatók beruházási kedvének további csökkenését jósolják. A távközlési berendezések piaca 2000 óta máig 29 százalékkal zsugorodott, jövőre pedig az idei 199 milliárd dollárról 190 milliárdra mérséklődik. Ismételt emelkedésre legkorábban 2005-ben lehet számítani.
Chambers másfél évvel ezelőtt még maga is egy százévenként előforduló nagy árvíz által okozott károkhoz hasonlította azt a helyzetet, amit az általános recesszió és a dotcomválság hozott az informatikai iparnak. A múlt év tavaszán drámai hangú beszédben jelentette be, hogy a közel két évtizedes cég történetében először kényszerül drasztikus, több mint 20 százalékos, összességében 8500 főt érintő leépítésre. Az üzleti körökben egybehangzóan egyenes beszédűnek, de egyben érzékeny, humánus vezetőnek tartott Chamberst hírek szerint komolyan megrendítette a lépés, noha a leépítés méreteit tekintve közelében sem volt annak, amit a két nagy versenytárs, a Lucent és a Nortel volt kénytelen megtenni. Az előbbinek 88 ezer, az utóbbinak 60 ezer alkalmazottat kellett elbocsátania. A Cisco irányítója úgy vélte, noha szinte senki sem láthatta előre a piac ilyen drámai összeomlását, a vezetésnek is együtt kell sírnia az alkalmazottakkal. Kijelentette, hogy mindaddig, amíg ismét tartósan növekvő pályára nem állítja a céget, a nagy vezérelődhöz, Iacoccához hasonlóan évi egy dollár fizetésre tartja magát jogosultnak. Az 53 éves vezérigazgató 2001-ben még 268 131 dollárt keresett, az önkéntes fizetéscsökkentést megelőző 2000. évi teljes fizetése pedig 323 319 dollár volt.
A humánus hozzáállást pedig az a speciális program jelentette, amelyet a cégvezetés alternatívaként ajánlott fel az elbocsátás előtt álló alkalmazottaknak: vagy kapnak hathavi végkielégítést, vagy ciscós állásuk későbbi viszszaszerzése reményében vállalják, hogy a cég által kijelölt valamelyik nonprofit szervezetnél dolgoznak egy évig. Ez utóbbi azt jelenti, hogy megtarthatják a ciscós alkalmazotti léttel járó korábbi juttatásaikat és a fizetésük egyharmadát. (Korábbi bérük beosztástól és a cégnél töltött időtől függően elég széles sávban mozgott, évi 50 ezertől 250 ezer dollárig terjedhetett.)
