Fej fej mellett a kongresszusért
Az utóbbi fél évszázad legszorosabb versenyét hozták a tegnapi félidős választások az Egyesült Államokban - állapította meg a The Washington Post, amely még az eredmények ismertté válása előtt arra hívta föl a figyelmet, hogy a tapasztalat szerint a Fehér Házat birtokló párt az ilyen köztes választásokon általában meg szokott gyengülni.
Újjáválasztották a 435 tagú teljes képviselőházat, a száztagú szenátusból 34 szenátort és 36 állam kormányzóját. Míg a házban a republikánusoknak szerény, hatfős többségük volt, addig a szenátusban teljesen kiegyenlített erőviszonyoktól búcsúzott a két nagy párt. Elvben a demokraták malmára hajthatta a vizet, hogy több millió amerikait háborított föl az elmúlt év vállalati botránysorozata és a tőzsde rossz teljesítménye, amely országszerte megtépázta a nyugdíj-előtakarékossági számlákat, de elemzők szerint a demokraták nem játszottak rá erre a hangulatra. Ugyancsak kihasználatlanul hagyták a kormányzat Irak-politikájával szembeni ellenérzéseket azáltal, hogy képviselőik és szenátoraik túlnyomó többsége megszavazta George Bush elnök számára a háborús felhatalmazást. A Fehér Ház ügyesen elkerülte, hogy vita bontakozzék ki Kína-politikája vagy Észak-Koreával kapcsolatos magatartása miatt.
A kampány így javarészt helyi témák körül zajlott. A demokraták mellett az AFL-CIO szakszervezeti szövetség aktivistái agitáltak, a republikánusok mellett különféle munkaadói szövetségek és a kereskedelmi kamara emberei. A tét elsősorban az volt, hogy minél feljebb srófolják a szavazási hajlandóságot. Mint a The Wall Street Journal Europe tájékoztatott, mindkét párt kampányaktivistái speciális számítógépes programokkal szervezték meg a munkájukat, amelynek középpontjában mindazonáltal a választók személyes megkeresése állt. A republikánusok arra is rájöttek, hogy az önkéntesek eredményesebbek, mint a fizetett alkalmazottak. Nem maradt ki az országos kampányolásból Bush elnök sem, aki az utolsó öt napban 15 államot keresett föl, többségükben olyanokat, ahol különösen szoros verseny volt várható. Amerikai elemzők szerint az elnöki kampánynak az a kockázata, hogy vereség vagy a kongresszusi veszteség esetén a tisztség viselője utóbb védekezésbe szorul, magyarázkodásra kényszerül.
