Eltérő helyi adóbevételek

Az elmúlt tíz évben 19,2 százalékkal csökkent az önkormányzatok állami támogatása és az átengedett személyi jövedelemadó reálértéke, így a kötelező, s az önként vállalt feladatok finanszírozásában növekvő szerepet kaptak a helyi adók, derül ki az Állami Számvevőszék összegzéséből.

Az iparűzési adót a települések 71 százaléka bevezette. 1996- 2000-ben az ebből származó bevételek 30 százalékkal nőttek. Korábban az önkormányzatok az ipari, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a banki és az egyéb tevékenységekre eltérő adómértéket alkalmaztak. Ám ezt fokozatosan megszüntették, és kivetették a törvényben meghatározott maximális, 2 százalékos adót.

A helyi adót bevezető helyhatóságok 63 százaléka alkalmazza a magánszemélyek kommunális adóját, ami az adóbevételek 2 százalékát adja. A nem lakáscélú építmények után a települések 23 százaléka vetett ki adót, a lakásokat csak 10 százalékuk adóztatja. A helyhatóságok folyamatosan törekedtek saját bevételeik növelésére, de a lakossági terheket csak mérsékelten emelték. Nem úgy a vállalkozások által fizetendő adóknál.

A helyi adókból származó bevételek között jelentős az eltérés. Az iparilag fejlett településeken a helyi bevételek a költségvetés 30-70 százalékát is elérik, a hátrányos helyzetű térségekben a bevételeknek csak 5-10 százalékát jelentik. A fővárosban az egy főre jutó helyi bevétel 2000-ben meghaladta az 53 ezer forintot, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem érte el a 9 ezret.

Az ÁSZ javaslatai között a korábbi években többször szerepelt a helyi adók korszerűsítése, s a Pénzügyminisztérium is kidolgozta elképzeléseit, amelyben az adók átalakítása mellett többek között az értékalapú ingatlanadóztatás bevezetése is megjelent. Ám átfogó reform nem volt. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, azokat az adókat, amelyek ilyen egyenlőtlenül oszlanak el az egyes önkormányzatok között, központilag vagy regionális szinten kellene kivetni, s a vagyoni típusú adóknak kellene kiemelt szerepet játszaniuk a helyi adóztatásban.