Hasonló átmeneti mentességek
Noha az uniós joganyag alkalmazása alóli átmeneti mentességek kérdése az EU-csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb vitatémájának számított, a végeredmény a leglényegesebb mentességek ügyében meglehetősen uniformizáltra sikeredett - derül ki az Európai Bizottság néhány napja közzétett összesítéséből.
Azonos formulában állapodott meg minden belépővel az EU az agrártermelőknek adott közvetlen kifizetések átmenetét illetően, vagy a bel- és igazságügyi együttműködést összehangoló schengeni szabályok kettéválasztásáról és egy részük későbbi átvételéről. Málta és Ciprus kivételével minden új tagország esetében egyforma megoldás született a munkaerő-áramlás teljes liberalizálásának elhalasztásáról, vagy az uniós tagországokon belüli közúti fuvarozási, az úgynevezett kabotázspiac szabaddá tételének elhalasztásáról is (bár itt a halasztás időtartama már nem minden új tag esetében egyforma). A jelentősebb mentességek között egyedül a lengyelek által a többi jelöltnél hosszabb (nem 7+3, hanem 12 éves) földpiaci védelem esetében született kirívó egyedi megoldás. Ha egy-egy jelölt indoklásul nem tudott más érveket felsorakoztatni, mint a többi, akkor általában ugyanolyan hosszú is lett végül a kapott átmenet.
A legkevesebb átmeneti mentességről Észtország állapodott meg az unióval, ami szakértők szerint részben az észt gazdaság csekély méretéből adódik (számos iparág egyszerűen nincs is jelen az országban), részben pedig abból, hogy általános vélemény szerint az észt tekinthető a leginkább liberális gazdaságnak a jelöltek között - s így kevés olyan sajátos nemzeti szabályozást alkalmaz, amelyek "EU-konformmá" alakításának felté-teleiről külön alkut kellett volna kötni az unióval. A legtöbb átmeneti mentesség Magyarország, Málta és Lengyelország nevéhez kötődik.
Szakértők arra emlékeztetnek, hogy az átmeneti mentességeket országok közötti összehasonlítás céljából nincs sok értelme sem számolgatni, sem méricskélni, hiszen igen eltérő gazdasági súlya van például az észtek által a hiúz különleges védelmére kapott felmentésnek és egy-egy ágazat áfamentességének. A konkrét részletek ismerete nélkül nehéz annak megítélése is, hogy valamely ország esetében "kiharcolt" átmeneti mentesség alkalmazása egy másik állam esetében is üdvös lenne-e. Arról nem is beszélve, hogy számos átmeneti mentességgel kapcsolatban egy-egy ország egyik része jól, másik része rosszul jár: a cigaretta EU-ban előírtnál magasabb kátránytartalmának megőrzése például jól jön a magyar dohánygyártóknak és -termesztőknek, de roszszul hat közegészségügyi szempontból. Az, hogy a lettek két évvel hosszabb átmenetet kaptak a csomagolóanyagok újrahasznosítására vonatkozó minimális arányos teljesítése esetében, mint a magyarok, jól jön a lett iparnak és kereskedelemnek, de rosszabb megoldás környezetvédelmi szempontból.
Meglehetősen hasonló megoldásokra jutott az EU-csatlakozási tárgyalások során a legfontosabb kérdések zömében a 2004. május 1-jén belépő tíz ország az Európai Bizottság összeállítása szerint. Néhány részterületen ugyan születtek egyéni megoldások is, de az összkép tovább erősíti azt a nézetet, hogy a legtöbb kérdésben a jelöltek nem nagyon "egyénieskedhettek", legfeljebb két-három opció közül választhattak.
Urkuti György-->
