Izraeli választás a recesszióban
Fennállása legmélyebb recessziójának körülményei között rendezték meg Izraelben tegnap az idő előtti parlamenti választásokat. A 2000 őszén kirobbant második palesztin lázadás, intifáda nyomán a gazdaság 2500 milliárd dollárt vesztett, a bruttó hazai termék mintegy 3 százalékkal esett vissza, azóta folyamatosan növekszik a munkanélküliség, csökkennek a keresetek, terjed a szegénység - állapítja meg a BBC. A katonai kiadások ismét 10 százalékkal terhelik meg az állami költségvetést, lekerült a napirendről a gazdasági reform.
A Bank of Israel szerint mindenekelőtt az adórendszer olyan reformjára lenne szükség, amely ösztönzőleg hat az infrastrukturális beruházásokra s rajtuk keresztül a gazdaság egészére. Az üzleti élet adócsökkentéseket tart szükségesnek, és több privatizációt sürget. A palesztin felkelés pusztító hatása elsősorban az építőipar és a turizmus visszaesésén mérhető le; súlyos károkat szenvedett az információtechnológiai szektor is, amely azonban a világtendenciának megfelelően az intifáda nélkül is veszített volna súlyából. GDP-ben mérve a palesztin felkelés a 2000. évben 10,5 helyett "csak" 7,5 százalék növekedést tett lehetővé, míg 2001-ben 0,8, tavaly 1 százalékos, az idén valószínűleg 2 százalékos tényleges csökkenést okoz. A jegybanknál attól tartanak, hogy a laza gazdaságirányítás miatt visszatérnek az inflációs problémák, leértékelődik a sékel, elszökik a külföldi tőke. Inflációfékezési okokból a bank máris kamatemelésre kényszerült. Amikor azonban az intifáda miatt a határkérdés válik elsődlegessé, az állam politikai alapjainak ügye minden más - például gazdasági - megfontolást háttérbe szorít.
Az új választások kiírását mindazonáltal a 2003. évi költségvetési tervezet vitájának elmérgesedése tette szükségessé: a Munkapárt kilépett a nagykoalícióból, mert az annak vezetőerejét, a Likudot irányító Ariel Saron kormányfő - ortodox szövetségeseinek akaratára - kénytelen volt nagyobb összegeket betervezni a megszállt területeken lévő telepek finanszírozására.
