Egymás után zárja be a kiskapukat a VPOP

Miután az elmúlt ősszel a vámhatóság a ruha- és cipőimport vámkezelését korábban nem látott módon megszigorította, jelentősen csökkent a beérkező árumennyiség. Addig ugyanis a konténerben lévő áru értékén felül a kereskedő 1 millió forintot fizetett a közvetítőnek, amelyben benne volt a Hamburgból Budapestre szállítás ára, valamint a vám- és áfaköltség . A "piac" által kialakított egységár persze az alulszámlázott értékeken alapult, amint arról a Világgazdaság már beszámolt (2002. október 10., 7. oldal).

Ma már azonban a befizetendő vám- és áfateher a korábbi egymillió forinttal szemben minimum 6-7 millióra rúg konténerenként, de egyes esetekben elérheti a 15 millió forintot is. Ezért - amint azt kereskedői oldalról megtudtuk - amíg az elmúlt őszig csupán alulszámlázással dolgoztak, néhány hónapja megjelentek a csempészáruk is.

Értesüléseink szerint manapság 3 millió forintra módosult a fenti egymillió azokban az esetekben, ha a papírok rendben vannak, csupán a feltüntetett mennyiség jóval alacsonyabb a valósnál. Amint mondják, "ha benne van a vámos", meg lehet játszani, pedig a súlyból kikövetkeztethető, hogy 4 vagy 8 ezer pár cipő lapul-e a konténerben.

Másrészt azonban nyilvánvaló eredményeket is hozott a vámosok szigorúbb fellépése: egyre többen alkalmazkodnak a helyzethez, és csak annyit vámolnak el, amennyit a magyar kiskereskedelmi piac fölvesz. A Budapestet kelet-európai elosztóközpontként használó nagykereskedők egy része pedig már egyenesen vámszabad területre hozza be az árut, és onnan küldi tovább a környező országokba. Igaz, a fél évvel ezelőtti mennyiséghez képest jóval kevesebb áru jön be, mert viszonylag sok konténer még mindig Hamburgban várakozik. Egyrészt azért, mert a közvetítő kereskedők addig nem indítják el a teljes mennyiséget, amíg nincs biztos, Magyarországon kívüli megrendelőjük. Másrészt azt beszélik, hogy sok szállítmány azért maradt Hamburgban, mert a bőrcipő műbőr cipőként volt felcímkézve, s a tételes vámvizsgálat miatt nem merték megkockáztatni a behozatalt.





>> Tartós kérdőjelek



A ruházati termékek alulszámlázott importja nem egyik napról a másikra nőtt óriássá. Várszegi Árpád, a Bőr- és Cipőipari Egyesülés igazgatója elmondta, hogy az alulszámlázásról 1997 óta tudnak, s folyamatosan próbáltak a felsőbb hatóságoknál valamiféle segítséget elérni. A Bőr- és cipőtechnika,

-piac című szaklap pedig 2001 eleje óta többször jelezte a feketekereskedelem növekedését. Az egyesülés lapjának cikkére Lux Gyula, a VPOP főosztályvezetője is reagált: "a Vám- és Pénzügyőrség a lábbelitermékek vámkezelésével és ellenőrzésével 1999 óta kiemelten foglalkozik, s a Bőr- és Cipőipari Egyesüléssel közösen kidolgozott összehasonlító érték alapján végzik a vámkezelést".

Ez azonban nem hozott nagy eredményt. Mert ha a vámadatbázisban található, továbbá a külföldi vámigazgatások adatai és az érdek-képviseleti szervek javaslatai alapján kialakított öszszehasonlító értékektől több mint 20 százalékkal eltért az ügyleti érték, vámértékvizsgálatot rendeltek el, de az ügyleti értéket el kellett fogadniuk, ha a benyújtott okmányok is ezt támasztották alá. Többet nem tehettek.

Az elmúlt ősszel bevezett szigorítások jogszabályi alapját a 2001. évi vámtörvény-módosítás vetette meg, amely 29. paragrafusának 2. pontja csupán 2002. január 1-jétől hatályos:

"A vámérték vizsgálata során a vámhivatal nem köteles az importált vámáru bevallott vámértékét elfogadni... különösen akkor, ha a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől való eltérés több mint 50 százalékos."

A kérdésre, hogy a hatálybalépéstől miért tartott 9-10 hónapig az első szigorítások bevezetése, a VPOP illetékese azt a magyarázatot adta, hogy a vámeljárás során használt összehasonlító értéket a lábbelik esetében már 2000 elején kiadta a VPOP, amit 2002 márciusában és októberében aktualizáltak, s ez időbe tellett.

Arra azonban semmiféle magyarázatot nem kaptunk, hogy miért csak 2001-ben jött létre a vámtörvény-módosítás, amely lehetőséget ad a vámhatóságnak a szigorúbb fellépésre. A Kopint-Datorgtól vásárolt adatokra hivatkozva a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozó-ipari Tudományos Egyesület (BCBTE) ugyanis arról tájékoztatta lapunkat, hogy szakértői számítások alapján a költségvetés évente közel 40 milliárd forint bevételtől esett el az alulszámlázott lábbeliimport miatt. A pénzügyi tárca a VPOP-hoz irányított minket minden kérdésünkkel, emitt pedig azt mondták, a jogalkalmazó nem magyarázhatja a jogalkotó indítékait.

Mindenesetre a ruházati termékekre az összehasonlító értéket csupán 2002. szeptember 17-én adták ki, s a beérkező cipőszállítmányok tételes áruvizsgálatát közel fél éve, szeptember 23-án, a ruhákét október 31-én kezdték meg a vámosok. A vámellenőrzések szigorítása óta a beérkező vámáruk mennyisége jelentős mértékben (kevesebb mint felére) csökkent, míg az összvámérték emelkedett.

Az intézkedések további szigorításaként nemrégiben, január 21-én elrendelték, hogy nemcsak a belföldi forgalom számára történő vámkezelések során, hanem a vámhatáron való belépéskor, valamint vámraktárba történő beraktározáskor is fokozottan be kell tartani a vonatkozó rendelkezéseket a mennyiség, a tarifális besorolás, a vámérték, valamint a származás ellenőrzése érdekében. Vagyis - tájékoztatott a VPOP sajtóosztálya -, a munkatársak minden szállítmányt tételes áruvizsgálatnak vetnek alá.

Mindez annál is inkább meglepő, mert 2001. május 4-ei levelében Kékesi László, a PM helyettes államtitkáraként még úgy tájékoztatta a kérdésről cikkező Bőr- és cipőtechnika, -piac című lapot, hogy a "vámeljárás során a teljes körű és tételes vámellenőrzés állandó jelleggel nem valósítható meg".

Az Országgyűlés gazdasági bizottsága nevében Latorcai János 2001. május 31-én kelt levelében pedig azt írta az egyesülés újságjának, hogy "... 2001. január 1-jétől a WTO-n kívüli országokból származó lábbeliknél a globálkvóta nem értékben kerül megállapításra, hanem párban. Ezzel kizárták annak lehetőségét, hogy a vámolás alapja egy irreálisan alacsony számlaértéken szerepeltetett szállítmány legyen." A fenti levél alapján azonban érthetetlen, miként folyhatott tovább az alulszámlázott import, amelyet a VPOP adatai alapján a Központi Statisztikai Hivatal rögzített (lásd táblázatunkat).





>> Hongkongi fölény



Miután a magyar cipősszakma kitartó nyomására az importkvótát az EU-szokásokhoz hasonlóan nem értékben, hanem darabszámban (párban) szabták meg 2000-ben, a kínai import egy év alatt 24 millió párról 17 millióra esett vissza. Akkorra azonban a termelőkapacitás nélküli Hongkong már kínai fennhatóság alatt volt, élvezve a WTO-n belüliség valamennyi előnyét. (Igaz, 2001 végétől Kína is WTO-országgá vált, de cipőexportjára 2005-ig fennmarad a kvóta, mivel Peking és Budapest megállapodott annak fenntartásáról.) Így nem is meglepő, hogy a hongkongi cipőimport egy év alatt 5,6 millió párról 14 milliósra növekedett.

A Bőr- és cipőtechnika -piac 2003. januári számában azt olvashatjuk, hogy az elmúlt hat évben - miközben a lábbelitermelés hazánkban 15-16 millió pár között mozgott évente - a KSH adatai szerint a cipőimport 82 százalékkal, 23,4 millió párról 42,9 millió párra nőtt. Az importon belül három származási ország meghatározó jelentőségű: Kína, Hongkong és Törökország, bár ez utóbbi részesedése a tavalyi I-XI. hónapban csupán 2,826 millió párat tett ki, míg Hongkongé és Kínáé együttesen 27,339 milliót (KSH).

Az importnövekedés az importárak folyamatos csökkenésével párosult. Összimport esetében az 1996. évi 3,95 dollárról 2001-re 2,32 dollárra, a kiemelt három ország (Kína, Hongkong, Törökország) esetében pedig 2,29-ról 0,59 dollárra csökkent az átlagár, ugyanakkor az e három ország nélkül számított átlagárak az 1996. évi 7,03-ról 9,38 dollárra emelkedtek.

A mennyiségnövekedés egyik oka, hogy évente 10 százalékkal nő a nem WTO-tagországokra, valamit Kínára vonatkozó importkvóta. Az úgynevezett egyes fogyasztási cikkek behozatalát szabályozó GKM-rendelet félévente jelenik meg. Amint Kaufmanné Szirmai Katalin, a gazdasági tárca engedélyezési és közigazgatási hivatalának főigazgató-helyettese példaként elmondta, a tavalyi első félévben a kontingens 11,204 millió pár lábbeli behozatalát engedélyezte, amelyből 10,354 millió volt a kínai gyártmány. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a fenti 11 millió párból csupán 513 ezer pár volt a bőrcipők aránya.

Kína gyártására azonban nem a bőr, hanem elsősorban a textil felsőrészű sportcipők jellemzők. A fejlett országok nagyvállalatai a Távol-Keleten gyártatnak, így igen nagy számú cipő érkezik világmárkák neve alatt Kínából, a 11 milliós kvóta részeként.

Várnagy Valéria, a Pécsi Bőrgyár Rt. elnöke úgy látja, hasznosnak bizonyult a vámszervek fellépése, hiszen a 2002. első fél évi átlagosan 38 forint/pár értékű hongkongi import páranként mintegy 180 forintra növekedett. Persze ez is nagyon alacsony, de legalább kedvező tendenciát mutat.

A távol-keleti termékek kereskedőitől származó értesülés szerint a vámszigorítás ellenére legfeljebb 20 százalékkal drágult az ilyen termékek magyarországi kiskereskedelmi ára: az olcsóbb alapanyag és az olcsóbb gyártás révén továbbra is árelőnyben vannak a kínai-hongkongi áruk. (lásd táblázatunkat). A magyar könnyűipar azonban az elmúlt évi kimutatásokat idézve felteszi a kérdést: hogyan lehet az iparral nem rendelkező hongkongi áru olyan olcsó, hogy egy férfi kötött alsó értéke 2 forint, egy kiló zoknié 63, egy sportcipőé pedig csupán 205 forint?