A tíz új tagország 2004-es csatlakozása éves szinten 0,2 százalékkal gyorsíthatja az EU GDP-növekedési ütemét, több modellszámítás is erre a következtetésre jutott. A bővítés makroökonó-miai hatása tehát csekély. A növekedési potenciál kihasználásában viszont eltérőek az unió és a jelöltek egyes gazdasági szektorainak az esélyei - állapítja meg az Európai Bizottság számára készített tanulmányában a német Rheinisch-Westfälisches Institut für Wirtschaftsforschung kutatóintézet. Fő szabályként kimondható, hogy a munkaigényes ágazatokban versenyelőnyük lesz az újonnan csatlakozó országok cégeinek a tizenötök vállalataival szemben.

A tőkeintenzív szektorokban viszont éppen fordított lesz a helyzet, az unió vállalatai lesznek előnyben. Mivel a legtöbb ágazatban tőke- és munkaintenzív tevékenységek egyaránt megjelennek, sok szektort nehéz egyértelműen besorolni abból a szempontból, hogy a régi vagy az új tagállamokban lesz-e versenyelőnyben (a gépkocsigyártásban például a futószalag melletti tevékenység erősen munkaigényes, míg a tervezési-tesztelési fázis meglehetősen tőkeintenzív). Akadnak azonban egyértelműen besorolható ágazatok is, mint például a turizmus, a közlekedés vagy a bútorgyártás, ahol az RWI szerint a régi tagállamok cégei indulnak hendikeppel az új versenytársakkal szemben.

Regionális szempontból az unió perifériáján lévő cégeket érinti majd érzékelhetőbben a verseny erősödése, míg a centrum vállalatai számára a bővítésből származó hasznok (például a beruházási javak iránti kereslet növekedése) lesznek inkább jellemzőek. A legtöbb szektor a régi és az új tagok közti határvonal mentén érzékeli majd a bővítés hatásait, itt olyan ágazatokban is versenyelőnybe kerülnek a tízek cégei, mint a kiskereskedelem vagy a személyi szolgáltatások (pl. fogorvos, fodrász).