EU-védelmet kap az acélipar?

Nem igaz, hogy nem élvez piacvédelmet az acélipar az Európai Unióban, hiszen importja alig haladja meg a 10 százalékot, míg Magyarországon az acéltermékek behozatali aránya 60-70 százalékos. A több sebből vérző hazai acélipar számára a piacvédelem az életben maradás egyik lehetősége. Mindez a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Iparkamara által rendezett miskolci tanácskozáson hangzott el, amelyen a térség ágazati vezetői vettek részt.

Dr. Marczis Gáborné, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatója a fórumon kijelentette, hogy sohasem működött hatékonyan az acélipar hazai piacvédelme, komolyabb intézkedésekről pedig talán 1995 óta nem is beszélhetünk. Példának hozta fel, hogy az amerikai és uniós intézkedések után - félve a szankcióktól - tétovázva, csak hónapokkal később lépett a magyar gazdasági kormányzat az acélgyártók védelme érdekében, és az akkor meghozott behozatali korlátozási intézkedések sem tartottak sokáig.

Veres András, a jelenleg alapanyaggondokkal küszködő ózdi Finomhengermű Munkás Kft. humánpolitikai igazgatója adatokkal támasztotta alá, hogy a hazai acélfelhasználás jelentős növekedése ellenére a magyar gyártók egyre inkább kiszorulnak a hazai piacról. Az import aránya 1994-ben még csak 34 százalék volt, 2001-ben pedig már megközelítette 70-et. Ugyanakkor az Európai Unióban mindössze 10 százalékos a behozatal, azaz lényegesen jobb a gyártók érdekérvénye-sítése.

A fórumon elhangzott, hogy a vámok, pótvámok is csak rövid ideig biztosították az acélipari piacvédelmet, egy antidömping-eljárás végigvitele pedig ma szinte megoldhatatlannak látszik. Dr. Molnár Sándor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium érintett főosztályvezetője szerint ebben a kérdésben is csak az európai uniós csatlakozás hozhat érdemi változást.