Kellő pénz híján vergődik az amerikai űrprogram

Alig kezdődött meg a szombaton szerencsétlenül járt Columbia űrhajó maradványainak felkutatása, de már most sok szó esik az egész amerikai űrprogram hiányosságairól. Nincs koncepció, de akarat sem, emiatt kevés a pénz - mondják a bírálók.

Az amerikai kormánynak lépnie kellene. Bush elnök a 2004-es költségvetési évben félmilliárd dollárral, 15,47 milliárdra akarja növelni a NASA űrhivatal keretét. A többletpénz természetesen nincs kapcsolatban a szombati katasztrófával, és legfeljebb a NASA hanyatlásának lassítására elég. (Az 1966-os csúcsévben a költségvetési kiadások 4,41 százalékát kapta az űrhivatal, 2001-ben már csak 0,76 százalékát). A szűkös pénzforrásokért az űrhivatalon belül is harc folyik a különböző programok gazdái között. Jelenleg az Egyesült Államokban kizárólag űrsiklóval juttatnak fel űrhajósokat. De kell a pénz a Mars vagy a Hold feltárására, a Jupiter holdjainak feltérképezésére, az üstökösök, a Nap tanulmányozására, vagy éppen a borzasztóan távoli Plútó felkeresésére is.

Az ötvenes években még nehezen volt elképzelhető az űr feltárása emberek nélkül. Akkor, amikor szobaméretű komputerek voltak, az emberi agy hatékonyabb számítógépnek tetszett. Az űrhivatal, de az amerikai hadsereg is beindította a maga űrhajós programját. A légierő azért, hogy a felállítandó űrállomásról kémleljék az ellenséges országokat.

A technika azonban gyorsan fejlődött, és a hadsereg hamar kivonult az emberi űrprogramokból, elsőbbséget adva a kémholdaknak és az interkontinentális rakétáknak. A NASA viszont kiteljesedett, hiszen Kennedy elnök, a látványos szovjet űrsikerekre válaszként, meghirdette az "Embert a Holdra" programot. Neil Armstrong 1969-ben a Holdra tette a lábát. Azóta reálértékben zsugorodik az a keret, amellyel az űrhivatal gazdálkodhat.

A Hold-program után is kellett valami nagyszabású terv, amely nemcsak a szíveket, hanem a pénztárcákat is megmozgatja. A Mars-utazás még elképesztően drágának és túl fantasztikusnak tűnt, de a NASA-nak az űrsiklóprogramot sikerült elfogadtatnia a kormányzattal.

Megalkotói azzal érveltek, hogy az - igaz, rakétatámogatással - sokszor felszállni képes űrsiklóval olcsóbban lehet eszközöket az űrbe juttatni, mint a hagyományos rakétákkal, amelyek teljes egészükben megsemmisülnek. A számítások azonban nem váltak be. Kiderült, hogy átalakítás híján az 1981-től repülő űrkompokon szűkös a hely a műholdaknak, ráadásul a technika fejlődése a rakétaindítást olcsóbbá tette. Az űrsiklóprogram a kilencvenes évek közepén már több mint évi 4 milliárd dollárt emésztett fel, és több tízezer embert foglalkoztatott. Csak legalább évi húsz misszió esetén lehetne eszközöket viszonylag olcsón az űrbe juttatni. Ezzel szemben az 1985-ös csúcsévben kilenc komp járt az űrben, hogy a Challenger 1986-os katasztrófája után majdnem hároméves szünet következzen. A Clinton-kormány sokallotta az űrkompra fordított kiadásokat, és még 1996-ban privatizálta a program nagy részét. Jelenleg az űrsiklóutak gazdája a United Space Alliance, amelyben 50-50 százalékig részes a Boeing és a Lockheed Martin. Egy-egy miszszió jelenleg 400 millió dollárba kerül a magánosítás előtti 600 millióval szemben.

Ha már műholdak űrbe juttatására alkalmatlan volt, valami feladatot kellett találni a Challenger katasztrófája után négyre fogyott űrkompparknak. 1993-ban az orosz-amerikai kibékülés szimbólumaként hirdették meg a nemzetközi űrállomás tervét. A 26 milliárd dolláros program fő szállítóeszköze a 100 tonnát is magasba juttatni képes űrkomp. (Az orosz rakéták e súlynak csak töredékét képesek felvinni.) A 2001-ben és 2002-ben végrehajtott 11 küldetésből a kompok tíz alkalommal elemeket szállítottak a készülő űrállomáshoz. (A Columbia katasztrófája előtt úgy tervezték, hogy jövőre már használható lesz a végső állapotában két futballpályányi űrállomás.)

Időközben azonban a gépek felett eljárt az idő. Egy kormánybizottság négy éve számos biztonsági hiányosságot talált a négy kompon, amelyet a NASA, illetve a magánüzemeltető nem oldott meg. Az űrhivatal akkor megígérte a hibák kijavítását, de 2002-ben egy másik, ezúttal a Rand Corporation által felállított bizottság 420 millió dollárra taksálta a még meglévő hiányosságok kiküszöbölésének költségeit. A NASA tavaly kormányzati támogatás híján elállt ambiciózus céljától, gépek új generációjának kifejlesztésétől és az akkor még négytagú flotta korszerűsítése mellett döntött. A Columbia katasztrófáját okozó hiba felderítésének értékelésétől függ, meglesz-e a korszerűsítés. De már csak három gépen...