Megújulási kényszer a magyar acéliparban
Az évi kétmillió tonnás magyarországi acéltermelés a világ tavalyi, 903 millió tonnás gyártásának csak mintegy 0,2 százaléka. Acélgyártás Magyarországon - a kis cégektől eltekintve - gyakorlatilag három helyen folyik. Vitathatatlan listavezető a Dunaferr a maga másfél millió tonnájával, a maradékon a DAM Steel Rt. és az Ózdi Acélművek Kft. osztozik. A Dunaferrnél a fő tulajdonos ÁPV Rt. átfogó reorganizációs programot hajtat végre. A DAM és az Ózd az év elején leállt, mert vita van az áramszolgáltatóval.
A kisméretű magyar acélipar legfeljebb alkalmazkodni tud a világtendenciákhoz. A világpiacon pedig kiélezett a verseny, s hosszú ideig túlkínálat jellemezte. Az Egyesült Államok tavaly márciusban az importvámokat 20-35 százalékkal emelte acélgyártói védelmében, amire az Európai Unió hasonló lépéssel válaszolt. Az amerikai piacokról kiszoruló termékek a korábbiaknál is erősebb versenyt támasztottak a magyar acélnak. Ez főként a Dunaferr és a DAM Steel exportját sújtotta, a jórészt bel-piacra termelő Ózdi Acélműveknek inkább az import okozott fejfájást. Végül a magyar piac is védelmet kapott acéltermékei szinte teljes körére. A behozatali kvóták, illetve az azokon felüli mennyiséget büntető pótvám hatálya azonban a múlt év végén lejárt, meghosszabbításáról jelenleg is folynak az egyeztetések. A világpiaci túlkínálat ugyanakkor az elmúlt év utolsó negyedében enyhült, némi áremelésre is módjuk nyílt a hazai gyártóknak.
A magyar acélipari vállalatok a korlátozások ellenére változatlanul árversenyre kényszerültek belföldön az erős forint miatt amúgy is olcsóbbá vált behozatallal. A szomszédos országok tetemes szubvencióval még lejjebb szorították a magyar cégek által importált acéltermékek árát. A kereskedők ugyanakkor a nem eléggé megbízható hazai termeléssel magyarázzák a behozatal szükségességét, a hazai gyártás alacsony hatékonyságával pedig a magyar acélgyártók magas árait és veszteségeit.
