Rijád óvatosan egyensúlyoz

Mértékadó hírforrások szerint Szaúd-Arábia haza akarja küldeni a területén állomásozó amerikai katonákat, miután azok a közelgő háborúban elérték Iraknak az esetleges tömegpusztító fegyverektől való mentesítését. A több mint kényesnek látszó játszmában Rijád az olajeladások növelésével - ezáltal egy pusztító hatású drágulás megelőzésével - igyekszik Washington jóindulatát megnyerni, belföldön pedig óvatos reformokkal próbálkozik, hogy a szénhidrogénipar mellett további pillérekkel is alá tudja támasztani gazdaságát.

Az amerikai katonai bázisok tervezett felszámolásáról a The New York Times számolt be néhány napja, utalva arra, hogy a tervről egyelőre csak a királyi udvarban folyik eszmecsere. Az országban az olajbevételek ellenére is súlyosbodnak a gazdasági bajok és éleződnek a társadalmi feszültségek, emezek enyhítésére a monarchia először - szemlátomást - az ott sokat vitatott külföldi katonai jelenléttől akar megszabadulni. Ezt követné a demokrácia világszerte ismert intézményeinek megteremtése, mégpedig először a regionális és helyhatósági szinten tartandó választásokkal, később pedig országos parlament szavazás útján történő felállításával.

A politikai program nemzetközi hátterének megteremtése végett a szaúdi olajminiszter kijelentette, hogy az iraki háború miatti hiánypszichózist a márciusi termelés további, 2-5 százalékos növelésével kívánják megelőzni. A világ legnagyobb készleteivel büszkélkedő és a legnagyobb exportőrként számon tartott sivatagi állam már januárban napi 500 ezer barrellel - 8,55 millióra - növelte a kibocsátását. Az ország jelenlegi OPEC-kvótája 7,96 millió barrel naponta, ami a szervezet teljes, 24,5 milliós kitermelési plafonjának közel harmada. A jelentős kapacitástartalékainak köszönhetően Szaúd-Arábia akár 10,5 millió barrelt is képes naponta felszínre hozni, amivel összességében pótolni tudja Irak mintegy 2 milliós napi kibocsátásának kiesését.

A belgazdaságot illetően Rijád a termelés, illetve a szolgáltatások diverzifikálását és szerény liberalizálását célzó programokat mérlegel, hogy az országban foglalkoztatott, közel 4 millió külföldi helyett saját fiataljait tudja munkába állítani. Az ország 17 millió fős lakosságából 45 százalék 15 évnél fiatalabb, ezért néhány év múlva óriási kereslet lesz munkahelyek iránt. A mélyreható reformokat azonban jelenleg akadályozzák az uralkodói ház körüli, üzleti pozícióikat féltő befolyásos csoportok, továbbá a kormányzatnak és a jogalkotásnak a megfelelő szabályozás kimunkálásában jelentkező lemaradásai. Az előrehaladást bénítja a törzsi rendszeren alapuló konszenzusteremtés lassúsága és a politikai mechanizmus átláthatóságának csaknem teljes hiánya.