A külgazdaság a nemzetközi gyakorlatban
Általánosan bevett gyakorlat a világban, hogy szakosított részleg irányítja a külgazdasággal összefüggő feladatokat. Lapunk felméréséből az is kitűnik: ezeknek a részlegeknek a feladatai nagyjából azonosak, függetlenül attól, hogy milyen szervezeti formában illeszkednek a kormányzati struktúrába.
A Magyarország számára e tekintetben (is) legfontosabb Európai Unió egyes tagállamaiban szintén "vegyes" a kép. Van, ahol miniszteri rangban lévő szakember vezeti a gazdasági csúcsminisztériumon belül működő specializált igazgatóságot (Franciaország), van, ahol két tárca kompetenciájába tartozik a terület (Nagy-Britannia), máshol a szekciós megoldást választották (például Finnország). Azonosak azonban a feladatok, amelyekből az egységes uniós kereskedelempolitika ellenére - vagy éppen azért - akad bőven. No, és az is azonos, hogy mindez az egyes országokban a külgazdasági szervezet(ek) feladata.
A tagállamok ugyan közösen alakítják az uniós kereskedelempolitikát, közösen dolgozzák ki a külső kapcsolatokat szabályozó irányelveket, ám úgy, hogy a döntést szinte mindig vérre menő vita előzi meg. Ez érthető: az egyes államok érdekei jelentősen eltér(het)nek egymástól egy-egy adott kérdésben, lett légyen szó akár harmadik országokkal alakított bilaterális, akár országcsoportokkal alakított multilaterális kereskedelmi kapcsolatokról. A közös kereskedelempolitikába ugyanis éppen úgy beletartozik az, hogy egységes álláspontot kell kialakítani multilaterális szervezeteken belül (például a Kereskedelmi Világszervezet keretein belüli liberalizációs folyamat során), mint preferenciális megállapodások kidolgozása (mondjuk a szabadkereskedelmi egyezmények elveinek kimunkálása harmadik országokkal), piacvédelmi intézkedések meghozatala (például acélügyben), vagy éppen a fejlődő országokkal való speciális kapcsolatrendszer alakítása (például a GSP-szisztéma).
Emellett a nemzeti külgazdasági szervezetnek kell ellátnia a nemzeti hatáskörben maradó funkcionális feladatokat is. Ilyen például a kereskedelemfejlesztés, a kollektív exportösztönzés vagy az exportfinanszírozó intézmények működésére vonatkozó irányelvek, stratégiai célok kidolgozása, működtetése. S ugyan a csatlakozással minden, harmadik féllel korábban kötött kereskedelempolitikai megállapodást fel kell mondani, ám ez korántsem jelenti a kétoldalú kapcsolatok megszüntetését is. Bilaterális alapon is szép számmal maradnak kontaktusok, például a promócióval foglalkozó különböző gazdasági vegyes bizottságok működtetése, különféle gazdasági-kereskedelmi látogatások szervezése. S végül, de nem utolsósorban, ezeknek a szakembereknek a feladata a külgazdasági információk feldolgozása, elemzések, kormányzati értékelések, előrejelzések készítése is.
