A tömegpolitika globalizációja megállíthatatlan
A távközlési technológia régóta lehetővé teszi "kopírozott" megmozdulások megszervezését. 1848-ban Lajos Fülöp francia király hatalma megdöntésének híre a távíró útján hamar eljutott Németországba, és ott forradalmat szított. A berlini fal összeomlásának televíziós képei a korábbi szovjet blokk egészében forradalmi változásokat idéztek elő. Máskor a hagyományos a május 1-jei felvonulások alakultak át elsöprő erejű tiltakozássá, mint történt az Franciaországban 1968-ban.
Az Egyesült Államok iraki háborús tervei elleni tömegmozdulásokat az teszi figyelemre méltóvá, hogy rövid határidőre, egy pontos napra és kifejezetten világméretű céllal voltak előre megtervezve. A február 15-i dátumról az Európai Szociális Fórum tavaly novemberi, firenzei találkozóján született meg a döntés. Kilencven napon belül a szervezők több mint ötmillió tiltakozót mozgósítottak világszerte.
A jelenség három tényezővel magyarázható:
>> az internet a tervek gyors és olcsó továbbítását tette lehetővé a szervezők felé,
>> egy laza globális terv alapján a helyi szervezetek ragadták magukhoz a kezdeményezést. (Szervezetkutatók "önszerveződésnek" nevezik ezt a magatartást. A helyi akciókról azután a azokon a weboldalakon keresztül tájékoztatták a világot, amelyeken a globális terveket tették közzé, illetve információval, tanácscsal és biztatással szolgáltak.)
>> egy közös, világméretű aggály: az iraki háború kilátása.
Egy negyedik körülmény is szította a tiltakozást: a Bush-kormányzat arroganciája és a világ közvéleményét illető gunyoros megvetése. A tömegkommunikáció korában már nem lehetséges "a hazai hallgatóságnak játszani" anélkül, hogy az egész világ figyelne. Bush hetvenkedő stílusa bejön Texasban, de Párizsban és Berlinben nem.
A világméretű tiltakozások valószínűleg nem állják majd útját a Bush-kormányzat háborús terveinek, de hozzájárulnak egy ilyen háború politikai, biztonsági és gazdasági velejáróinak alakításához. A háború valószínűleg megindul majd, mert az Egyesült Államok nagyrészt egyedül is képes a katonai műveletek végrehajtására, és mert a Bush-kormányzat számára nem lenne egyszerű a visszakozás.
A háborúval kapcsolatos bizonytalanságok ráadásul károsítják az amerikai gazdaságot (más gazdaságokkal együtt) az üzleti tervek elhalasztása és a fogyasztói bizalom esése révén. Ha a jelenlegi patthelyzet még sokáig fennmarad, akkor a gyenge gazdaság veszélybe sodorhatja Bush 2004-es újraválasztását. Politikai tanácsadói talán meg is próbálják meggyőzni arról, hogy hamarosan elérkezik az idő, amikor a háború megindításáról "most vagy soha" döntést kell hozni.
De Amerika drágán megfizet majd azért, hogy a globális közvéleménnyel szembeszállva indít háborút. Hacsak a Bush-kormányzat álláspontja nem nyer igazolást - például Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereket vet be, ami egyesítené a világot, vagy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket talál az iraki sivatagban -, heves Amerika-ellenes érzelmek valószínűsíthetők.
Az amerikai népnek senki nem beszélt az előtte álló, hatalmas nehézségekről, és azok elviselésére nem készült fel. Az Egyesült Államok már ma is, a háborús költségek figyelembevétele előtt hatalmas költségvetési hiánnyal és a népszerű programok megkurtításával néz szembe.
Az olcsó és azonnali globális kommunikációt lehetővé tévő eszközök a jövőben is velünk maradnak. Február 15-e azt demonstrálja, hogy az emberek világszerte használni fogják azokat a globális politikai döntésekbe való beleszólásuk jogának kikövetelésére.
Copyright: Project Syndicate
