A változás állandósága

A minőséget persze a statisztikák esetében nem egyszerű megfogalmazni, s talán még nehezebb mérni. Ennek ellenére számos, különböző statisztika előállításával és közzétételével (is) foglalkozó nemzetközi intézmény (IMF, Eurostat) dolgozott már ki és működtet olyan minősítési rendszereket, amelyek ezt teszik. (Az IMF 2001-ben tette közzé először a magyar fizetési mérleg statisztika minőségét is tárgyaló elemzését. Az elemzés az MNB honlapján is elérhető: http://english.mnb.hu/dokumentumok/956_en.pdf.) Ezen rendszerek általános jellemzője, hogy a minőség meghatározása fő szempontjának a statisztikai információkat felhasználók szükségleteinek kielégítését tekintik.

A minőség sokkal tágabban értelmezendő az adatok pontosságánál, azaz a senki által nem ismert "igaz értéknek" való minél tökéletesebb megfelelésnél. Fontos, hogy a statisztikára a felhasználóknak egyáltalán szükségük legyen; hogy minél hamarabb - az előre meghirdetett időpontokban - rendelkezésre álljon; hogy bárki számára könnyen hozzáférhető legyen; hogy elérhetők legyenek az összeállításhoz kapcsolódó és az adatok értelmezését megkönnyítő leírások; hogy az adatok időbeli és térbeli összehasonlíthatósága biztosítva legyen; hogy a statisztika összeállításához szükséges, különböző forrásból származó információk összehangolt módon kapcsolódjanak egymáshoz. Érdemes megjegyezni, hogy az egyes ismérvek egymással konfliktusban is állhatnak. (Ezek közül a legnyilvánvalóbb a statisztika pontosságához, illetve a minél korábbi megjelenéséhez kapcsolódik.)

A nemzeti számlák rendszerének kialakítása az egyik legjelentősebb XX. századi hozzájárulás a gazdaságelemzési eszköztárhoz. Ez a legátfogóbb makrogazdasági statisztikai információrendszer, amely a folyó számlákon bemutatott termelésen, jövedelemelosztáson és -újraelosztáson, valamint jövedelemfelhasználáson, majd a felhalmozási számlákon tükröződő pénzügyi és tőkeműveleteken, továbbá egyéb változásokon (a tranzakciókon kívüli átértékelődésen és egyéb volumenváltozáson) keresztül mutatja be egy nemzetgazdaság nettó vagyonának két időpont közötti változását és a változás összetevőit. A számlarendszer kettős értelemben szolgál koordinációs keretül a gazdaságstatisztika számára, egyrészt a harmonizált fogalmi rendszer, másrészt pedig a különböző forrásból származó információk közötti számszerű konzisztencia biztosítása révén. Az ebben szereplő információk alapvető fontosságúak a nemzetgazdasági és vállalati szintű előrejelzésben és tervezésben, a racionális gazdasági döntéshozatalban. A nemzeti számlákon belül a statisztikai értelemben vett belföldi (rezidens) gazdasági szereplők tevékenységük jellegének megfelelően különböző intézményi szektorokhoz tartoznak. Mivel egy gazdaság szereplői nem csupán statisztikai értelem rezidensekkel, hanem az adott gazdaságon kívüli - nem rezidens - partnerekkel is gazdasági kapcsolatba kerülnek, az ezzel kapcsolatos forgalmi és állományi információk számbavételére is szükség van. A nemzeti számlák rendszerén belül a külfölddel kapcsolatos tranzakciókat, illetve követelés- és tartozásállományokat a külföld számla tartalmazza. A külföld számla összeállításához a fizetési mérleg statisztika és az ahhoz kapcsolódó állományi statisztika, a külföldi befektetési pozíció szolgál a legfontosabb információforrásul.

A nemzeti számlák rendszerének legutóbbi, 1993-as felülvizsgálata során az egyik legfontosabb cél a számlarendszer és a különböző szektorstatisztikák (fizetési mérleg statisztika, államháztartási statisztika, monetáris statisztika) módszertani harmonizációja volt. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az egymással összefüggő gazdaságstatisztikák valóban koherens rendszert alkossanak. Az MNB által a fizetési mérleg módszertanában végrehajtott változások egyik legfontosabb célja 2003-ban is ezen elv gyakorlatban való megvalósítása, a nemzeti számlákkal való forrás-, illetve adatszintű harmonizáció megteremtése volt. Mivel Magyarországon a nemzeti számlák összeállításáért a KSH, míg a fizetési mérleg statisztikáért az MNB felelős, ezért a különböző rendszerek közötti összhang megteremtése az intézmények közötti folyamatos és intenzív együttműködés nélkül elképzelhetetlen. A megvalósítás időzítésében éppen ezért meghatározó szerepe volt a KSH és az MNB közötti - a kölcsönös érdeklődési körbe tartozó statisztikai tevékenységekről szóló - együttműködési megállapodás megkötésének 2002-ben.



>> A 2003-ban bevezetett változások



2003-tól a fizetési mérleg statisztika módszertanában a tulajdonosváltást pontosabban közelítő számbavétel váltotta fel a fizetési forgalom megfigyelésén alapuló elszámolást az áruforgalom területén. A külkereskedelmi áruforgalom nemzetközi módszertannak megfelelő elszámolásával a nemzetközi statisztikai szabványoktól való egyik legfontosabb eltérés szűnt meg. (A változásokat ismertető részek az MNB fizetési mérleg osztályán írott anyagok felhasználásával készültek. A részletes módszertani megjegyzések elérhetők az MNB honlapján: http://www.mnb.hu/dokumentumok/fm_modszertan_2003_hu.pdf).

Az áruforgalom mellett a fizetési mérleg, illetve a nemzeti számlák közötti összhang megteremtése érdekében a KSH-val közösen elfogadott módszertani változásokat vezettünk be az idegenforgalmi adatok összeállításában is. A vámstatisztika beépítése érintette az áruforgalmat, a szolgáltatásokat (fuvarozás és szállítmányozás, kereskedelmi, építési-szerelési szolgáltatások), a közvetlen tőkebefektetéseket (tulajdonosi részesedés), az egyéb befektetéseket (kereskedelmihitel-követelések, illetve -tartozások) és a tévedések és kihagyások egyenlegét.

Az idegenforgalmi korrekció a szolgáltatásokra (idegenforgalom), a jövedelmekre (az egy évnél rövidebb ideig alkalmazottak díjazása), a folyó transzferekre és a közvetlen tőkebefektetésekre (tulajdonosi részesedés) volt hatással.

Ezek a módszertani változások nem érintik a valóságos reálgazdasági és jövedelemfolyamatoknak, illetve a nemzetgazdaság külső egyensúlyi helyzetének a tényleges alakulását, csupán azok statisztikai számbavételében okoznak módosulást, javítják az érintett makrogazdasági statisztikák minőségét, analitikus erejét és nemzetközi összehasonlíthatóságát.

A módszertani változásokkal összefüggő visszamenőleges adat-felülvizsgálatot felhasználtuk arra, hogy 1995-től egységes, az 1993-ban megjelent nemzetközi fizetési mérleg statisztikai szabványnak megfelelő szerkezetben közöljük a fizetési mérleget és a kapcsolódó állományi statisztikákat.





>> A termékforgalom elszámolása



A nemzetközi módszertan - a nemzeti számlákhoz hasonlóan - a fizetési mérleg esetében is az eredményszemléletű elszámolást írja elő, azaz a tranzakció elszámolásának ideje a tulajdonosváltáshoz kapcsolódik. (Bár ebből a szempontból a vámstatisztikán alapuló külkereskedelmi statisztika sem tökéletes, hiszen a határátlépés megfigyelésével és regisztrációjával sem teljesül maradéktalanul a tulajdonosváltás, azaz az üzleti partnerek köny-

veiben való megjelenés időpontjához való igazodás, mégis közelebb áll az eredményszemléletű számbavétel elvéhez, mint a banki információkhoz kapcsolódó elszámolás.)

Magyarország teljes külkereskedelmi termékforgalmáról 2003-ig három statisztika szolgáltatott információt: az áruk fizikai határátlépését regisztráló vámstatisztika, az azt bizonyos korrekciókkal felhasználó nemzeti számlák, valamint a pénzmozgásokat tartalmazó hitelintézeti és vállalati jelentéseken alapuló fizetési mérleg statisztika. A vámstatisztika és a fizetési mérleg által közölt adatok havi és negyedéves szinten többnyire lényegesen eltértek egymástól. A jelenség a felhasználók felé folyamatos magyarázatra szorult, különösen egy-egy jelentős havi különbség esetében. Az eltérések egyrészt a statisztikai módszertanok, másrészt pedig az adatforrások különbözőségéből adódtak.

A vámstatisztika beépítése során a régi áruforgalmi adatokat helyettesítjük a vámstatisztika alapján elszámolt külkereskedelmi adatokkal. Ahhoz azonban, hogy a fizetési mérleg egésze megfeleljen a nemzetközi módszertani előírásoknak, további korrekciókat kell elvégeznünk. A változás a jövőben sem jelenti a fizetési mérleg áruforgalom és a vámstatisztika közötti számszaki egyezőséget, mivel az egyes statisztikákat eltérő módszertan alapján kell összeállítani. Míg például a vámstatisztika az ország vámhatárán mért áruértéket tartalmazza, így az import esetében az exportőr ország és az importőr ország határa közötti szállítási költségeket is, addig a fizetési mérlegben (a nemzeti számlákhoz hasonlóan) mindig az exportáló ország határán mért érték szerepel, s az áru értékében foglalt, a két ország határa közötti, nem rezidenseknek fizetett vagy tőlük kapott szállítási költségeket a fuvarozási és szállítmányozási szolgáltatásokon kell kimutatni. (A fuvarkorrekcióhoz is a KSH adatait használjuk.) Ez azt jelenti, hogy a két statisztikában eltérő paritáson értékeljük az áruforgalmat. Ezt, valamint a fizetési forgalom alapján számolt régi és a vámstatisztika beillesztésével adódó új áruforgalmi egyenleg különbségét mutatja az 1. ábra.

A termékforgalom hitelintézeti és közvetlen vállalati jelentésekre alapozott pénzforgalmi adataira ezt követően is szükség lesz a fizetési mérleg összeállításához. A KSH-tól kapott, de a fizetési forgalommal összehasonlíthatóvá tett külkereskedelmi egyenleg, valamint a fizetési forgalom egyenlegének különbségét a pénzügyi mérlegben egyéb rövid követelésként, illetve tartozásként számoljuk el. Ez az elszámolási mód azt jelenti, hogy a fizetési forgalom, illetve a fizikai árumozgás során rögzített kivitel és behozatal egyenlegének eltérését kereskedelmi hitel formájában finanszírozták a gazdaság szereplői.

A vámstatisztikában lévő tárgyi apporttal szemben, ami 2003-tól része a fizetési mérleg áruforgalmának, a közvetlen tőkebefektetéseken belüli tulajdonosi részesedést számolunk el a pénzügyi mérlegben.

A kétféle adatsor módszertani eltérésein felüli különbség - statisztikai hibaként - a tévedések és kihagyások sorra kerül. Ez elsősorban a bérmunkaanyag elszámolásával kapcsolatos problémák miatt keletkezhet.





>> Változások az idegenforgalomban



A magyar turisták külföldi, valamint a külföldi turisták magyarországi utazásai során áruk vásárlására és szolgáltatások igénybevételére fordított kiadásait ma a fizetési mérlegen kívül más statisztika nem méri. Az idegenforgalomról az MNB-n kívül a KSH is állít össze statisztikát. Ez azonban elsősorban a külföldi turisták, illetve külföldi vendégéjszakák számát, a szállodai kihasználtságot stb. és nem a pénzköltéssel kapcsolatos adatokat tartalmazza.

Az 1999. decemberi fizetési mérleg közzétételével egy időben az MNB - módszertani megfontolásokból - visszamenőleg módosította az 1995-1999-re korábban közölt havi idegenforgalmi adatokat. A KSH azonban továbbra is a régi módszertannak megfelelő idegenforgalmi számokat építette be a nemzeti számlákba, ezért a GDP-ben rendre kisebb volt az elszámolt idegenforgalmi bevétel (1995-től) és a kiadás (1998-tól), mint a fizetési mérlegben.

A fizetési mérlegben, illetve a nemzeti számlákban elszámolt idegenforgalmi adatok közötti összhang megteremtése érdekében az MNB - a KSH-val szoros együttműködésben - 2000 júniusában idegenforgalmi pályázatot írt ki. A külső szakértők bevonásával lefolytatott kutatás eredményeként felülvizsgáltuk az 1995-2002-es időszakra vo-natkozó bevételi és kiadási adatokat és megegyeztünk a 2003-ban követendő elszámolási gyakor-latban. 2004-től a fizetési mér-

leg szolgáltatás sorának összeállítása KSH-adatgyűjtések alapján történik majd. Az idegenforgalom esetében a rezidens háztartások és a nem rezidens utazók, míg az egyéb szolgáltatásoknál a rezidens vállalatok közvetlen megkérdezése lesz az információ forrása.



>> Ami a változásokból 2004-re maradt



Az eredményszemléletű számbavétel elvét a befektetésekhez kapcsolódó jövedelmek elszámolása csak 2004-től követi. Ekkortól kerülnek publikálásra az újrabefektetett jövedelmek, és az egyéb jövedelem tételeket is ekkortól számoljuk el folyamatosan keletkezőként a tényleges fizetések kimutatása helyett. Mivel az újrabefektetett jövedelmek elszámolása esetében is fontos szempont a nemzeti számlák és a fizetési mérleg statisztika közötti harmonizáció, ezért a KSH és az MNB között folyamatos szakértői munka folyik az elszámolással kapcsolatos módszertani és a közzététellel kapcsolatos gyakorlati kérdések megoldására.



>> A publikációs és adat-felülvizsgálati rend



A fizetési mérleg statisztikát érintő módszertani változásokkal összefüggésben meg kell változtatnunk az eddigi publikációs és adatrevíziós politikánkat, elfogadva azt az alapelvet, amely szerint az adatokat rendszeresen felül kell vizsgálni mindaddig, amíg új információforrás pontosíthatja azokat. 2003-tól a publikáció súlypontja a havi adatokról a negyedévesekre helyeződik át. (A 2003 előtt hazai publikációs gyakorlatban a tárgyhót követő második hónap 3-ára előzetes folyó fizetési mérleget, 18-ára pedig véglegesnek hívott fizetési mérleget és állományi statisztikát közöltünk.) Ez a változás összhangban áll egyrészt a hazai monetáris politika alakításának információigényével, lévén a döntéseket megalapozó elemzések negyedéves bázisú adatok alapján készülnek (inflációs jelentés), másrészt pedig a fizetési mérleg statisztika átalakuló információs rendszerének jellemzőivel.

Az új publikációs rendnek megfelelően, havonta - a nemzetközi tartalékokra vonatkozó statisztikák mellett - csak a főbb aggregátumokból álló fizetési mérleget közöljük, állományi adatokat - az eddigi gyakorlattól eltérően - nem. Az idegenforgalmon kívül külön nem közlünk más bontást a szolgáltatásokra, a befektetések jövedelmei csak a fő befektetési csoportok szerinti csoportosítást tartalmazzák, és a tőkemérlegre is csak az összevont egyenleg jelenik meg. A pénzügyi mérleget viszont ugyanabban a részletezettségben adjuk ki ezt követően is, mint eddig tettük, itt nem lesz különbség a havi és a negyedéves statisztika között. A havi fizetési mérleg statisztika közlésének határideje, igazodva a vámstatisztika közzétételi rendjéhez és a nemzetközi elvárásokhoz, T+30 munkanap.

A részletes fizetési mérleget, valamint a külfölddel szembeni követelés- és tartozásállomány adatait - az eddig megszokott formában - csak negyedévente és évente állítjuk össze s tesszük közzé az MNB honlapján. A negyedéve,s illetve éves közlési határidő a tárgyidőszakot követő negyedév végéhez igazodik. A tárgyévet követő harmadik hónapban kiadott éves fizetési mérleg már a végleges vámstatisztikai adatokat fogja tartalmazni.

A nemzetközi adat-közzétételi szabványokkal összhangban álló jelenlegi gyakorlatnak megfelelően, 2003-tól is előre pontosan meghirdetett időpontokban jelennek meg a fizetési mérleg és kapcsolódó állományi statisztikák.

Az új publikációs renddel az adat-felülvizsgálati gyakorlatunk is megváltozik. (1999 óta az év végi fizetési mérleg adatok publikálásával egy időben, rendszeresen 24 hónapra visszamenőlegesen felülvizsgáltuk a havi forgalmi és állományi adatokat. Erre a késedelmes vállalati hiteljelentések megfelelő hónapra való elszámolása miatt volt szükség. Valójában tehát, az előre tervezett adat-felülvizsgálatokat figyelembe véve, már az eddigi gyakorlatban is ténylegesen csak a tárgyévet követő 14. hónapban beszélhettünk végleges fizetési mérleg és állományi adatokról.) A havi adatok a negyedéves és éves adatok megjelenésekor illetve azok revíziójakor rendszeresen módosulni fognak. Így a havi adatokat minden esetben felülvizsgáljuk akkor, amikor kiadjuk az adott hónapot tartalmazó negyedévre vonatkozó statisztikákat. Hasonló hatása lesz a havi adatok változására az éves statisztikák közzétételének, illetve revíziójának. A negyedéves adatokat éven belül nem fogjuk módosítani, azokhoz csak az éves statisztika közlésekor, illetve az éves adatok revíziójakor fogunk hozzányúlni. Az éves adatokat - 2004-et követően - az újrabefektetett jövedelmek elszámolása miatt kétszer fogjuk revideálni: a tárgyévet követő 15. hónapban, a működőtőke-kérdőívek feldolgozása után, valamint egy évvel ezt követően, a kérdőív adatainak a végleges társasági adóbevallásokban szereplő adatokkal való öszszehasonlítása után. (A fizetési mérleg és a külföldi befektetési pozíció közzétételének és rendszeres revízióinak egy teljes ciklusra vonatkozó időbeli alakulását lásd az 1. táblában.)



>> A módszertani változások hatása



A bevezetett változások hatására összességében 1995-1998-ban, illetve 2002-ben kisebb, 1999-2001-ben pedig nagyobb lett a folyó fizetési mérleg kimutatott hiánya az eddig publikálthoz képest (2. ábra).

Az időszak egészét tekintve 1995 és 2002 között a folyó fizetési mérleg egyenlege kevesebb mint 0,5 milliárd euróval változott: ennyivel nőtt a hiány. Mivel a módszertani változások elsősorban az áruforgalmat és a szolgáltatásokat érintették, ezért a folyó fizetési mérlegen belül elsősorban az e két tétel által meghatározott reálgazdasági tranzakciók mérlegének egyenlege módosult (3. ábra).

Az érintett nyolc évben - két év (2000 és 2001) kivételével - a vámstatisztikai adatok beépítésével az áruforgalomban az adatrevízió után kisebb lett a hiány, mint a pénzforgalmi jelentések alapján összeállított statisztikában volt. Az időszak egészét tekintve a csökkenés mértéke valamelyest meghaladta a 2 milliárd eurót. Ezzel ellentétesen érintette a módszertani váltás a szolgáltatások egyenlegét. Itt minden esztendőben kisebb lett a kimutatott bevételi többlet, a nyolc évben öszszesen közel 4 milliárd euróval. Az idegenforgalmi aktívum - elsősorban a nagyobb elszámolt kiadások eredményeképpen - csökkent (4. ábra), míg a turizmuson kívüli egyéb szolgáltatásokon elszámolt hiány mértéke nőtt. Ez utóbbi főképpen az áruforgalmi import paritáskorrekciójával öszszefüggő nagyobb szállítmányozási kiadásokkal függ össze (5. ábra).

A jövedelem- és transzfermérleg tartalmazza a munkajövedelmeket (egy évnél rövidebb ideig alkalmazottak díjazása), a tőkebefektetésekhez kapcsolódó jövedelmeket, valamint a folyó transzfereket - a rezidensek által kapott, illetve nem rezidenseknek fizetett egyoldalú, viszonzatlan átutalásokat. Egyenlege összességében közel 1,5 milliárd euróval javult, ennyivel lett kisebb a regisztrált hiány. A folyó fizetési mérleg ezen részének változásában az idegenforgalmi korrekció játszott szerepet (6. ábra).

A folyó fizetési mérleg hiányának változásával összhangban a finanszírozási oldal, a külfölddel szembeni követelések, illetve tartozások is változtak. A tárgyi apport (vámstatisztika beépítése), illetve az (eddig a folyó fizetési mérleg turizmus során összevontan szereplő) ingatlaneladások és -vásárlások (idegenforgalmi korrekció) elszámolásának eredményeképpen a közvetlen tőkebefektetéseken kimutatott tulajdonosi részesedés közel 0,4 milliárd euróval nagyobb lett. Összességében tehát elmondható, hogy a módszertani váltásból eredő nagyobb folyó fizetési mérleghiány mintegy 80 százalékát az addicionális, nem adóssággeneráló tételek finanszírozták.

Az egyéb befektetéseken kereskedelmi hitelként elszámolt követelés és tartozás tranzakciók egyenlegeként mintegy 0,1 milliárd euróval csökkent a nettó külföldi adósság: a követelések 0,3, a tartozások pedig 0,4 milliárd euróval lettek kisebbek. Ennek ellenére a keresztárfolyamok változásából eredő átértékelődés hatására a nettó adósságállomány közel 0,7 milliárd euróval lett nagyobb 2002. december végén, mint az eddig követett módszertan alapján számolt adatok alapján volt.

Amint arról a korábbiakban már szó esett, a módszertani váltás a fizetési mérlegben szereplő statisztikai hiba, a tévedések és kihagyások egyenlegének nagyságát is módosította, az adat-felülvizsgálat által érintett időszakban közel 0,2 milliárd euróval. Ennyi a statisztikailag nem azonosítható formában beáramló nettó finanszírozástöbblet. (A fizetési mérlegben - csakúgy, mint a nemzeti számlákban - az üzleti számvitelhez hasonlóan a kettős könyvelés elve alapján számoljuk el a tranzakciókat. Mivel azonban a fizetési mérleg statisztika összeállítása nem az elemi üzletesemények alapján történik, amellyel egyszerre biztosítható lenne a követel és tartozik tétel, vagyis egyrészt a tranzakció, másrészt pedig az ahhoz kapcsolódó finanszírozás rögzítése, hanem különböző forrásból származó, különböző aggregáltsági fokú jelentések alapján, ezért óhatatlan, hogy a mérleg két oldala között eltérés legyen. Ez a statisztikai hiba, amely utólag és formálisan teremti meg a fizetési mérleg statisztika egészének szintjén a kettős könyvelés elvének való megfelelést.) Ezzel a 0,2 milliárd euróval magyarázható az, hogy miközben a folyó fizetési mérleg egyenlege közel 0,5 milliárd euróval lett nagyobb, amiből a nem adóssággeneráló tőkebeáramlás többlete csak mintegy 0,4 milliárd eurót finanszírozott, a tranzakciók alapján a nettó adósság mégsem nőtt 0,1 milliárd euróval, hanem csökkent ugyanennyivel.