Átalakuló pártok: nincs új a nap alatt
"Az osztályok helyére a társadalmi kiscsoportok léptek. Sokan több közösséggel is azonosítják magukat. A lakóhely, a szakma, a civil szervezetek kicsi világaiból áll össze az egyedi énkép, a hozzá tapadó értékekkel, érdekekkel, törekvésekkel. ... Az osztályharcot s az osztályegyezséget bonyolult, sokelemű kompromisszumkényszer váltotta fel. Az egy nagy kérdés helyén sok - önmagában csak kevesebbeket érintő - fontos kis kérdést találunk."
"A közgondolkodás két részre szakadt, két meghatározó értékrend szerint. Korábban is ez volt ugyan a helyzet, de akkor az értékrendek kifejezése nem volt ilyen erős, mára azonban a valamennyi közéleti kérdés a két meghatározó, a polgári és a baloldali nézet felől rendezhető."
Az első idézet a mai miniszterelnök főideológusának, Gyurcsány Ferencnek egy februárban megjelent írásából származik, míg a második Orbán Viktor volt kormányfő egy közelmúltban tartott háttérbeszélgetésen elhangzott helyzetértékeléséből származik.
Bár látszólag teljes az ellentmondás, az MSZP és a Fidesz különböző stádiumokban tartva ugyan, de egyazon cél - a választók felé nyitás, a néppárttá válás - irányába halad, és az eszközök is igen hasonlatosak. A követni kívánt megújulási recept minden pártnál szinte ugyanaz: végy egy jól hangzó, gyökerekkel bíró ideológiát, modernizáld kissé, majd itasd át vele az egyes szakmai, illetve különböző társadalmi csoportoknak szóló programokat, és mindezt közvetlenül, az egyént megszólítva tálald a választóknak.
A megújulásról a parlamenti pártok közül a legrégebben az MSZP-nél beszélnek. Mára ebben az egyben teljesen egységes a párt minden szárnya, a problémák azonban már ott elkezdődnek, amikor arról kellene dönteni, milyen irányvonal mentén, kinek a vezetésével kerüljön sor a reformra. A most körvonalazódó MSZP-s menetrend szerint a márciusi kongresszuson csupán arról döntenek, hogy ki, illetve milyen pártszervezet készítse elő a párt távlati programját, szervezeti, ideológiai megújítását. A szocialisták várhatóan egy rendkívüli kongreszszuson mondanák ki végül is az igent a modernizációra. A párt legfőbb mai problémája, hogy létezik ugyan egy szervezetileg jónak tűnő pártstruktúra, közel húsz tagozattal és négy platformmal, ezek azonban szinte kizárólag a meglevő tagság felé nyitottak: elöregedettek (részben tagjaikkal együtt), és nem képesek sem szakmai műhelyként funk- cionálni, sem a civil klubok módjára szélesebb, új tömegeket magukhoz vonzani.
A Fidesznél a választásokat követően merült fel az útkeresés kérdése, a januárban az elnökség által hozott radikális szervezeti reformról szóló döntések nyomán pedig a májusi kongresszuson teljesen átalakul a párt. Az ellenzéki erőnél fordított a probléma, mint a szocialistáknál: a jelenlegi struktúra nem is alkalmas az új, a polgári körök száma alapján a kapukat döngető tömegek befogadására. Így a megújulás elsősorban a nyitottabbá tételt szolgálja. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a Fideszben már kész a pártvezetés megújítására vonatkozó koncepció is, a szűkebb, operatív irányítás az eddigi szűk körben marad, s ha lehet, erősebb lesz, mint eddig. Ugyanakkor míg a szocialistáknál az eddigi tagozatok is alulról szerveződtek, és a mostani reformelképzelésekben is az alulról építkezés elve dominál, addig a Fidesz egyetlen huszárvágással felülről irányítva teremti meg - és várhatóan tartja kézben is majd - az új struktúrát.
A két kisebb parlamenti párt megújulásának egyik célja az, hogy az adott oldal nagyjaitól markánsan megkülönböztessék magukat. A hatékonyabb, gyorsabb kommunikáció egyik eszköze a vezető testületek operativitásának fokozása: az MDF nemrégiben csökkentette elnöksége és választmánya létszámát. Az SZDSZ-ben a múlt szombati tisztújításon újraválasztott Kuncze Gábor bejelentette, el kell gondolkodni egy ügyvezető alelnöki tisztség létrehozásán, az országos tanács és a ügyvivői testület szerepének, létszámának újragondolását.
