Elhúzódó EGT-tárgyalások
Január eleje óta a kulcskérdésekben nem történt érdemi elmozdulás az EU-tagjelöltek Európai Gazdasági Térséghez (EGT) történő csatlakozásáról az unió és a vele szabad kereskedelmet folytató három EFTA-ország, Norvégia, Izland és Liechtenstein között zajló tárgyalásokon. Az EGT "kibővüléséről" szóló okmányt tervek szerint a csatlakozási szerződéssel egy időben, április 16-án írnák alá Athénban. A Brüsszelben zajló megbeszéléssorozat célja, hogy az EGT létrehozásáról szóló, 1994-ben életbe lépett megállapodásban tükröztesse azokat a változásokat, amelyeket az EU tíz taggal való kibővülése tesz szükségessé.
Az egyfelől az Európai Unió és a tagjelöltek, másfelől Norvégia, Izland és Liechtenstein (Svájc lakossága annak idején népszavazáson elvetette az EGT-hez való csatlakozást) között folyó tárgyalások legellentmondásosabb pontja annak a pénzügyi hozzájárulásnak a kérdése, amelyet a "hármak" az egységes, belső piachoz való majdnem korlátlan hozzáférés fejében fizetnek az EU-nak. Brüsszel a bővítésre hivatkozva a jelenleg megállapított összeg hússzorosára, évente mintegy 500 millió euróra emelné az EFTA-tagok befizetését, ami ellen azok kézzel-lábbal tiltakoznak. Az EU által benyújtott számla hírek szerint tízszerese annak az összegnek, amelyet a legnagyobb hozzájáruló, Norvégia még méltányosnak tart. Oslóban attól félnek, hogy az Európai Unió a bővítés ürügyén az EGT-szerződésben meglévő egyensúlyi feltételek újratárgyalására törekszik.
Miután a három jól szituált EFTA-tag befizetéseit eddig a három legszegényebb déli uniós tagállam, Spanyolország, Portugália és Görögország között osztották szét, a megemelt összegű hozzájárulásból vélhetően az új tagok is profitálhatnának. Magyarország mindenesetre a tárgyalások kezdetén jelezte, hogy igényt tart az őt megillető részre.
A tárgyalások érdekes mellékszála, hogy Norvégiában szokatlanul magasra, 67 százalékosra duzzadt az EU-hoz történő csatlakozást támogatók tábora. Az olajban gazdag északi állam korábban kétszer is kosarat adott az Európai Uniónak, de a tíz közép- és kelet-európai tagjelölt küszöbönálló belépése és az ezzel várható következmények - úgy látszik - megfordították a közhangulatot.
